csökken tn ige 1b8 csökkenik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: rég), csükken (rég)
1. ’〈(vminek a) szám(a), ill. mérhető mennyiség(ű dolog)〉(egyre) kevesebb, kisebb lesz’ ❖ Tsekkenni: tsökkenni, nem nni, fogyatkozni (1792 Kisded szótár C0816, 241) | a kelmék ára, hol csökken, hol pedig növekedik (1849 Lutter Ferdinánd 8281003, 78) | [Nagy-Britanniában] a gabonaföldek területe állandóan csökken (1896 PallasLex. CD02) | [pénzintézeteink java része] fizeti – a megállapodás szerinti – néhány százalékkal csökkent osztalékot (1915 Fekete Miklós CD10) | a város [ti. Szolnok] állomásán áthaladó vonatpárok száma 1930-ban 44 volt (36 személy és 8 gyors). Ez a szám azóta csökkent (1933 Nagy Lajos 9472015, 10) | [vérszegénységkor] a vörös vértestek száma csökken (1961 Buga László 9075001, 170) | Bár az ipar által termelt kén-dioxid mennyisége csökkent, a mérések ezt nem igazolják vissza (1998 Magyar Hírlap CD09).
2. ’vminek a foka, mértéke, ill. fokában, mértékében vmi (egyre) kisebb lesz, gyengül, mérséklődik’ ❖ ezen vitéz népnek a’ kedve nagyon kezdett vala tsökkenni (1792 Őri Fülep Gábor ford.–Zimmermann C3375, 312) | hamar csökkenik bizodalmunk, s a kétkedést szeretetlenség szokta követni (1835 Deák Ferenc CD51) | [a magyar közszellem] erkölcsi szigorának mértéke nem csökkent (1894 Schönherr Gyula CD55) | [részegségben] az érzéki észrevétel elhomályosul, az intelligencia foka csökken (1924 RévaiNagyLex. C5712, 195) | Az európai hagyomány ereje egyre csökken (1934 Babits Mihály C0697, 313) | Az idős egyedek és sejtek oxidatív stresszel szembeni ellenálló képessége jelentősen csökken (2000 Természet Világa CD50).
2a. (ritk) ’vmely (lényeges) részét, (jellegzetes) tulajdonságát vesztve mássá lesz vmi’ ❖ luxussá csökkent civilizáció (1910 Ady Endre CD0801) | lírai monológussá csökkenne a dráma (1913 Lukács György² CD10) | A mult század közepének pompás felvirágzása a tizenkilencedik század utolsó negyedének epigonizmusában merev konzervatizmussá csökkent (1937 Schöpflin Aladár 9590003, 176).
3. ’〈számában, ill. (vmely tulajdonságának a) mértékében〉(egyre) fogyatkozik, ill. mérséklődik, gyengül vmi, vki’ ❖ az ekkint elválasztott ’s ellentétbe állitott két jog nemcsak jótékony hatásában csökken, hanem még különböző összeütközésekre nyujthatand alkalmat (1841 Pesti Hírlap CD61) | a mult országgyülés óta az iparügy sem világszerü jelentősségében, sem hazánkrai fontosságában nem csökkent (1847 Hetilap CD61) | [a császári sereg] létszámában jelentékenyen csökkenhetett (1890 Acsády Ignác–Gindely Antal CD55) | Ez a vagyon értékében napról napra csökken (1995 Országgyűlési Napló CD62).
4. (rég) ’erejében fogyatkozik, lankad, gyengül vki, es. vmi’ ❖ tsüggedni [=] hajlani, hanyattlani, tsükkenni indúlni (1784 Kisded szótár C0815, 79) | miólta egynehányan a’ Lakosok közzül Tót Aſſzonyokat hoztak magok közzé, ’s ennél fogva egy Felekezet tót nyelven téteti az Iſteni-tiſzteletet: már azólta nagyon tsökkent a’ Magyar nyelv (1793 Magyar Hírmondó C5810, 89) | Nem rettegni, s nem csökkeni A sors dúló mérgében: Ez boldog s bölcs emberélet! (1798 Kisfaludy Sándor 8243002, 314) | Ferhát nem csökken, valamint völgyekbe menőnek bokrosodó lombbal föltünnek az erdei nagy fák, úgy üti föl porlepte fejét, ’s botjával utat tör (1822 Vörösmarty Mihály 8524373, 17).
Ö: le~.
ÖU: meg~.
Sz: csökkenés, csökkenetlen.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.