csörget ige 5b

1. ts ’〈több apró, kemény tárgyat, ill. ilyenekből álló v. ilyeneket tartalmazó nagyobb tárgyat, eszközt〉(önkéntelenül) úgy ráz, mozgat, hogy az(ok) folyamatosan v. ismételten csörgő hangot ad(nak)’ ❖ Egész éjjel a’ kotzkát tsergetni, a’ kártyát forgatni (1790 Virágszótár C3337, 140) | a falánk ló, béklyót csörgetve járt (1846 Tompa Mihály 8484078, 51) | önérzetesen csörgette zsebében aranyait (1877 Mikszáth Kálmán CD04) | Kezükben perselyt csörgettek[,] amikben könyörfilléreket gyűjtének az utcai közönségtül (1891 Jókai Mór CD18) | kint sistergett a vihar, csörgetve az ablaktáblákat (1909 Balázs Béla CD10) | [a fütyörésző férfi] kezében kulcskarikát csörgetett lépte és a nóta taktusára (1979 Domahidy András 1036001, 22).

1a. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈vmely (hangszerféle) tárgy, eszköz, ill. dolog rázása, mozgatása által vki v. vmi〉 ilyen hangot kelt’ ❖ Kerepelni [=] kelepelni, zörgetni, tsörgetni (1784 Kisded szótár C0815, 44) | mihelyt [a csörgőkígyó] valamit lát maga felé máſzni, futni, vagy ſzaladni, azonnal tsörget (1799 Fábián József ford.–Raff 7101008, 262) | [napfogyatkozáskor némely nemzet tagjai] kicsődültek mindenféle lármázó, zakatoló szerszámokkal, csörgettek, doboltak, kiabáltak, hogy elriaszszák a sárkányt vagy más gonosz lelket (1858 Vasárnapi Újság CD56) | 10-et csergetett az éji őr, midőn küldetéséből visszatért (1864 Haray Viktor 8181002, 96) | [a színházban fellépő törpéket] megtanították tánczolni és kézcsörgővel csörgetni (1904 ÓkoriLex. CD28) | A Győr-Sopron megyei Vitnyéden 1953-ig nagypénteken és nagyszombaton csörgettek (1990 Magyar néprajz CD47).

2. tn (rég, irod) ’erős, élesen csattanó hangot keltve vki ostorral suhint, cserdít (vhova)’ ❖ ugyan rám csergetél ám amúgy bolondjába (1793 Csokonai Vitéz Mihály C1325, 604) | valaki távol fát vág, vagy ostorral tsörget (1803 Fábián József 7101025, 88) | az ostor [az az eszköz], mely által csergetünk (1844 Kiss Bálint 8244003, 47) | Úgy közibe csergetek a lovaknak, hogy beszolgál hazáig (1844 Szigligeti Ede C4012, 18) | ostorával csörget (1847–1858 Arany János CD01).

3. ts (irod) ’〈falevelet, papírt stb.〉 úgy mozgat ráz, ill. érint súrol, hogy az halk, zörgő hangot ad’ ❖ Jobb vólna, hogy ha ked olvasót tsörgetne (1788 Gvadányi József C1936, 116) | Az első emelet nyitott folyosóján egyszerre kifeszített szárítókötelet vett észre, amelyen fagyos fehérruha darabokat csörgetett az éjféli szél (1910 Krúdy Gyula CD54) | papirosukat csörgetve tintás szókat silabizálnak (1928 Kosztolányi Dezső CD10) | verebek csörgették a bokrokat (1966 Domonkos István 1037004, 27).

4. ts (irod) ’〈vmely folyadékot〉 egyenletesen áramoltat’ ❖ Torda mellett ugyan is a csillogó Aranyos csörgeti és hömpölygeti kristály hullámait (1877 Deák Farkas CD57) | ép emberi szívbe, holott pozsog életegészség, Mintha testbeli tag készséggel csergeti vérét (1879 Szabó Dávid C3764, 219) | Dalod keressen búni hűvös árnyat hol forrást csörget a kasztáli völgy (1911 Babits Mihály ford.–Wilde CD10).

Ö: meg~.

Vö. CzF. cserget, csėrget, ~; ÉrtSz.; TESz. csörög; ÉKsz.; SzT. cserget; ÚMTsz. cserget¹, csörget¹

csörget ige 5b
1. tárgyas
〈több apró, kemény tárgyat, ill. ilyenekből álló v. ilyeneket tartalmazó nagyobb tárgyat, eszközt〉 (önkéntelenül) úgy ráz, mozgat, hogy az(ok) folyamatosan v. ismételten csörgő hangot ad(nak)
Egész éjjel a’ kotzkát tsergetni, a’ kártyát forgatni
(1790 Virágszótár)
a falánk ló, béklyót csörgetve járt
(1846 Tompa Mihály)
önérzetesen csörgette zsebében aranyait
(1877 Mikszáth Kálmán)
Kezükben perselyt csörgettek[,] amikben könyörfilléreket gyűjtének az utcai közönségtül
(1891 Jókai Mór)
kint sistergett a vihar, csörgetve az ablaktáblákat
(1909 Balázs Béla)
[a fütyörésző férfi] kezében kulcskarikát csörgetett lépte és a nóta taktusára
(1979 Domahidy András)
1a. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
〈vmely (hangszerféle) tárgy, eszköz, ill. dolog rázása, mozgatása által vki v. vmi〉 ilyen hangot kelt
Kerepelni [=] kelepelni, zörgetni, tsörgetni
(1784 Kisded szótár)
mihelyt [a csörgőkígyó] valamit lát maga felé máſzni, futni, vagy ſzaladni, azonnal tsörget
(1799 Fábián József ford.Raff)
[napfogyatkozáskor némely nemzet tagjai] kicsődültek mindenféle lármázó, zakatoló szerszámokkal, csörgettek, doboltak, kiabáltak, hogy elriaszszák a sárkányt vagy más gonosz lelket
(1858 Vasárnapi Újság)
10-et csergetett az éji őr, midőn küldetéséből visszatért
(1864 Haray Viktor)
[a színházban fellépő törpéket] megtanították tánczolni és kézcsörgővel csörgetni
(1904 ÓkoriLex.)
A Győr-Sopron megyei Vitnyéden 1953-ig nagypénteken és nagyszombaton csörgettek
(1990 Magyar néprajz)
2. tárgyatlan (rég, irod)
erős, élesen csattanó hangot keltve vki ostorral suhint, cserdít (vhova)
ugyan rám csergetél ám amúgy bolondjába
(1793 Csokonai Vitéz Mihály)
valaki távol fát vág, vagy ostorral tsörget
(1803 Fábián József)
az ostor [az az eszköz], mely által csergetünk
(1844 Kiss Bálint)
Úgy közibe csergetek a lovaknak, hogy beszolgál hazáig
(1844 Szigligeti Ede)
ostorával csörget
(1847–1858 Arany János)
3. tárgyas (irod)
〈falevelet, papírt stb.〉 úgy mozgat ráz, ill. érint súrol, hogy az halk, zörgő hangot ad
Jobb vólna, hogy ha ked olvasót tsörgetne
(1788 Gvadányi József)
Az első emelet nyitott folyosóján egyszerre kifeszített szárítókötelet vett észre, amelyen fagyos fehérruha darabokat csörgetett az éjféli szél
(1910 Krúdy Gyula)
papirosukat csörgetve tintás szókat silabizálnak
(1928 Kosztolányi Dezső)
verebek csörgették a bokrokat
(1966 Domonkos István)
4. tárgyas (irod)
〈vmely folyadékot〉 egyenletesen áramoltat
Torda mellett ugyan is a csillogó Aranyos csörgeti és hömpölygeti kristály hullámait
(1877 Deák Farkas)
ép emberi szívbe, holott pozsog életegészség, Mintha testbeli tag készséggel csergeti vérét
(1879 Szabó Dávid)
Dalod keressen búni hűvös árnyat hol forrást csörget a kasztáli völgy
(1911 Babits Mihály ford.Wilde)
Vö. CzF. cserget, csėrget, ~; ÉrtSz.; TESz. csörög; ÉKsz.; SzT. cserget; ÚMTsz. cserget¹, csörget¹

Beállítások