csörgő mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → csörög.
II. mn 1C
1. (ritk) ’csörgéssel, ill. zörgéssel keltett, így keletkező 〈hang〉, ill. (mozgása v. mozgatása közben) ilyen hangot adó 〈élőlény v. dolog〉’ ❖ Száz esztendő óta ismeri már ez a csörgő murva az én léptem hangját (1882 Jókai Mór CD18) | A mindent átlengő bőjtiszelek csörgőre száritották [a faleveleket] (1895 Tanos Pál C4089, 24) | [Az ún. csörgőmadár] hazája Ázsia és Ausztrália. Hangja csörgő (1926 TolnaiÚjLex. C5720, 245) | a pásztortáska pajzs alakú termését száránál meglazítják, majd megrázzák: csörgő hangot ad (1979 NéprajziLex. CD47).
2. (-re raggal, hsz-szerűen) ’csörgésre kész üzemmódba’ ❖ a család legnagyobb vekkerét, jó negyedórával a mérkőzés kezdete előttre csörgőre állítottam (1996 Magyar Hírlap CD09).
III. fn 1C
1. ’Élesen zörgő hangot adó, ill. keltő tárgy, eszköz, dolog.’
1a. ’rázása közben a belsejében levő (több) apró golyócska által ilyen hangot adó, rendsz. gömb alakú, nyéllel ellátott eszköz (mint gyermekjáték, ill. hangszer)’ ❖ a gyermekek ha sirnak, tsörgőt adunk kezekbe (1782 Ányos Pál C0623, 200) | ’Sír a’ lágy Klarinét […] ’S a’ tsörgők nesze köztt fenekét veri döngeti tölgygomb (1801 Csokonai Vitéz Mihály C6225, 122) | pólyában hevert, bölcsőben gőgicsélt, csörgőjét rázogatta (1933 Kosztolányi Dezső 9359181, 48) | Csörgők, csattogtatók, kolompok […] sokasága egészíti ki az afrikai ritmusarzenált (1993 MagyarNagyLex. C5814, 224).
1b. ’〈kül. lószerszám részeként:〉 ilyen hangot adó csengőféle (jelző)eszköz’ ❖ ezer ’s meg ezer tsörgökkel ki rukkolt szának (1791 Magyar Kurír C0318, 156) | Hallá időnként a’ szának csörgőit (1844 Életképek C0100, 440) | A lovak szerszámai, a sok karika, csörgő és sallang zörgése, suhogása miatt nem lehetett a szíveik hangos dobogását hallani (1901 Mikszáth Kálmán CD04).
1c. ’vminek az a(z alkat)része, amelynek mozgatásakor ilyen hang keletkezik’ ❖ A’ Tsörgö-kígyó … farkán húsz vagy leg feljebb harmintz paisai vagy tsörgői vagynak (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 262) | Ezen kigyó … farkán 40 ízes tsörgője vagyon (1822 Hasznos Mulatságok C0186, 260) | Mikor pedig készen van a korsó, 6-7 drb meggymagnagyságú golyót, csörgőt készít [a fazekas], pörnyében vagy homokban meghengergeti és beleteszi (1915 Kiss Lajos¹ C6966, 55) | [a csörgődob rázásakor] csak a csörgők […] hallatszanak (1998 MagyarNagyLex. C5819, 181).
2. (rég) ’a nád száraz, levágott szára’ ❖ Tsörgőnek (crotala) nevezték az elvágott nádat (1817 Hasznos Mulatságok C0176, 377).
Ö: baba-.
ÖE: ~óra.
Sz: csörgős.
Vö. CzF. csėrgő, csörgő¹, csörgő[²]; ÉrtSz.; TESz. csörög; ÉKsz.; SzT. csergő; ÚMTsz. csörgő¹, csörögő