csörgőkígyó fn 1A

(Áll is) ’főként az amerikai kontinensen honos, zömök testű és rövid farkú, rendsz. elevenszülő mérgeskígyó, amelynek szeme és orra között különleges, a zsákmány érzékelésére szolgáló szerv helyezkedik el, a farka végén pedig rendsz. csörgő hangot adó szarugyűrűk vannak, kül. az ún. erdei csörgőkígyó fajba (Crotalus horridus) tartozó, 1,2–1,5 méter hosszú, változatos színezetű, főként kisemlősökkel táplálkozó kígyó’ ❖ A’ ſzarvaſt, özet, bikát, tehenet, lovat a’ Spanyolok vitték Floridába; ’s azok ſzaporitták-el. Egyéb négy és két lábú állat nagy ſeregü; úgymint a’ vidra, farkas, nyúl, vad-galamb, fogoly; vannak tsergö kigyók-is (1783 Molnár János C0292, 525) | Amerikában azt vélik, hogy a csörgő kígyó eledel nélkül képes elélni 3 évig; és az anyakígyó eleven kígyócskákat nemz (1881 Madarász József 8282008, 327) | A legismertebb gödörkésorrú viperák a csörgőkígyók, amelyek egy csörgőnek vagy kereplőnek nevezhető farkfüggelékkel vannak ellátva (1933 Az állatok világa ford. CD46) | A hím csörgőkígyók nyakukat összefonva megpróbálják vetélytársuk fejét a földre nyomni (1997 Természet Világa CD50).

a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Áll) ’〈ilyen mérgeskígyók fajai alkotta nem elnevezéseként〉’ ❖ Crotalus Tſerg-kigyó (1780 Molnár János C3200, 70) | Csörgőkigyó (Crotalus L., állat), a viperafélék (Viperinæ) alrendjében a csörgőkigyófélék (Crotallidæ) családjából való mérges kigyónem (1893 PallasLex. CD02) | kis csörgőkígyó (Sistrurus miliarius L.) (1933 Az állatok világa ford. CD46).

b. (tbsz-ban) (Áll) ’〈az ilyen mérgeskígyók fajait magában foglaló alcsalád, ill. család nevezéktani elnevezéseként〉’ ❖ 3. alcsalád: Csörgőkígyók (1933 Az állatok világa ford. CD46) | csörgőkígyók, csörgőkígyó-félék (Crotalidae) (1998 MagyarNagyLex. C5819, 181).

Vö. CzF. csörgekígyó, ~; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csörgőkígyó főnév 1A
(Áll is)
főként az amerikai kontinensen honos, zömök testű és rövid farkú, rendsz. elevenszülő mérgeskígyó, amelynek szeme és orra között különleges, a zsákmány érzékelésére szolgáló szerv helyezkedik el, a farka végén pedig rendsz. csörgő hangot adó szarugyűrűk vannak, kül. az ún. erdei csörgőkígyó fajba (Crotalus horridus) tartozó, 1,2–1,5 méter hosszú, változatos színezetű, főként kisemlősökkel táplálkozó kígyó
A’ ſzarvaſt, özet, bikát, tehenet, lovat a’ Spanyolok vitték Floridába; ’s azok ſzaporitták-el. Egyéb négy és két lábú állat nagy ſeregü; úgymint a’ vidra, farkas, nyúl, vad-galamb, fogoly; vannak tsergö kigyók-is
(1783 Molnár János)
Amerikában azt vélik, hogy a csörgő kígyó eledel nélkül képes elélni 3 évig; és az anyakígyó eleven kígyócskákat nemz
(1881 Madarász József)
A legismertebb gödörkésorrú viperák a csörgőkígyók, amelyek egy csörgőnek vagy kereplőnek nevezhető farkfüggelékkel vannak ellátva
(1933 Az állatok világa ford.)
A hím csörgőkígyók nyakukat összefonva megpróbálják vetélytársuk fejét a földre nyomni
(1997 Természet Világa)
a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Áll)
〈ilyen mérgeskígyók fajai alkotta nem elnevezéseként〉
Crotalus Tſerg-kigyó
(1780 Molnár János)
Csörgőkigyó (Crotalus L.Linnaeus, állat), a viperafélék (Viperinæ) alrendjében a csörgőkigyófélék (Crotallidæ) családjából való mérges kigyónem
(1893 PallasLex.)
kis csörgőkígyó (Sistrurus miliarius L.Linnaeus)
(1933 Az állatok világa ford.)
b. (tbsz-ban) (Áll)
〈az ilyen mérgeskígyók fajait magában foglaló alcsalád, ill. család nevezéktani elnevezéseként〉
3. alcsalád: Csörgőkígyók
(1933 Az állatok világa ford.)
csörgőkígyók, csörgőkígyó-félék (Crotalidae)
(1998 MagyarNagyLex.)
Vö. CzF. csörgekígyó, ~; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások