csörög ige 7c1csereg

1. tn ’〈több, rendsz. apró, kemény anyagú tárgy, ill. ilyenekből álló v. ilyeneket tartalmazó tárgy, eszköz (rázásakor) egymáshoz v. vmihez üt(őd)ve〉 folyamatosan v. ismételten erős, élesen zörgő hangot ad’ ❖ Nem látok ifjakat repülő szánokkal, Futni paripákot csergő szerszámokkal (1782 Ányos Pál CD01) | A’ fel fzött ſok pénz tsörög a’ nyakába (1796 Gvadányi József 7125005, 31) | Magára hagyták, egy magára A gyáva népek a magyart; Lánc csörg minden kézen, csupán a Magyar kezében cseng a kard (1849 Petőfi Sándor CD01) | A csörgők csörögtek, az asszonyi szívek dobogtak (1900 Mikszáth Kálmán CD04) | A nő az ujjak hegyére rakta a kavicsokat. Fel a levegőbe! És a barna kavicsok már megint a tenyerében csörögtek (1963 Mándy Iván 9420001, 194).

1a. ’〈vmely készülék〉 ilyen v. más erős, éles jelzőhangot ad’ ❖ Osvaldo ébresztőórája csörögni kezdett (1955 Határ Győző ford.–Pratolini 9227039, 98) | tízkor újra csörgött a készülék. Itt Józsi bácsi – szólt az őrnagy (1990 Lovass Zoltán 1097002, 190) | csörgött a mobiltelefonja (1998 Magyar Hírlap CD09).

1b. (kül. szem nm-i vonzat esetén) csörög vkire (biz) ’telefonon (váratlanul) felhív vkit’ ❖ éjjel tizenegykor rám csörgött és ledorongolt, hogy miért nem fordultam hozzá (1999 Figyelő CD2601) | Egy ifjú menedzser csörgött ránk, milyen részvényt érdemes most venni (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. tn (kül. irod) ’〈nagyobb fém- v. üvegtárgy más kemény tárgyhoz üt(őd)ve, ill. összetörve〉(hosszabb ideig) kellemetlenül erősen, élesen zörög, csörömpöl’ ❖ két hős egymásnak eredvén Össze megy itt földet rengetve, halálos ütésre, És csattog, csörög a’ fegyver (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524378, 220) | Fegyver csörög, haló hörög, A nap vértóba száll, Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király! (1857 Arany János 8014087, 273) | csörögve tört be az ablak (1935–1936 Radnóti Miklós 9543007, 92) | Evőeszköz csörög, tányér, pohár (1961 e. Hatvany Lajos 9229001, 222).

2a. (irod) ’vki (önkéntelenül) ilyen hangokat kelt, okozza, hogy vmi zörgő hangot adjon’ ❖ csörögve egy lovas lecsap (1874 Reviczky Gyula ford.–Bürger 8392087, 216) | Csörögve, zörögve nekiláttak. Mindenki abból a tálból vett, ami épen előtte volt (1922 Móricz Zsigmond 9462003, 125) | katonák vonulnak csörögve a szűk utcákon át (1948 Kuczka Péter 9366001, 47).

3. tn (irod) ’〈vékony, merev, ill. száraz anyagú dolog, pl. falevél, papír (tömege) rázás, mozgatás következtében〉 halk, zörgő hangot ad, ill. vmi ilyen hangot kelt’ ❖ A rezzent gyíkotska a’ gaz között tsereg (1790 Csokonai Vitéz Mihály C6221, 69) | Néha őszi szél egyes lökésekben szálla át az erdő felett, a’ tölgyek’ száraz lombja, melly még az ágakon függött, illyenkor csörögni kezde (1845 Eötvös József 8126005, 133) | Józsiásnak fogytán volt a gyújtója. Alig néhány szál csörgött már a dobozban (1922 Krúdy Gyula CD54) | Széthajtotta az újságot, amely magába szívta a párát és nem csörgött, nem sercegett: lapjai puhák, duzzadtak voltak és szivacsként lapultak kezében (1980 Fehér István 2054028, 425).

4. tn (irod) ’〈kisebb folyóvíz, es. más folyékony anyag〉 halkan csobog, ill. (ilyen hangokat adva) vékony érben v. sugárban folyik, csörgedezik’ ❖ Futnak a patakok, csörögnek, vidulnak (1775 k. Faludi Ferenc CD01) | az ereiben sebesen cserg vérét jókorán Apollónak áldozhatta (1808 Fejér György 7104004, 74) | A terem közepén egy csörgő szökőkút hűsiti meg a léget (1862 e. Szemere Bertalan 8437007, 116) | A patak cserg, döng a méhe, A madarak zengenek! (1867 Tompa Mihály CD01) | A tudomány csak akkor igazán tudomány, ha a szkepszis egészséges vére csörög ereiben (1911 Zsadányi Henrik CD10) | kis patak volt ez, […] zubogva ömlött át a fehér köveken, csörgött (1986 Nádas Péter 9466002, 32).

5. tn (irod) ’〈beszéd, zaj stb.〉 folyamatosan(, erősen) hangzik, hallatszik, ill. így eljut, elér vhova’ ❖ hallasz itt felolvasásokat […] a magyar nyelvnek olly ékes tiszta ejtésével és hangoztatásával, melly minden tájéki hibáktól mentesen csörög a vidéki vagy idegen vendégnek füleibe (1855 Vasárnapi Újság CD56) | Beszédje fínom s könnyedén csereg (1885 Ábrányi Emil ford.–Byron C0509, 61) | Dürán úr végakkordokat dörgetett [a zongorán]. Taps csörgött utána hosszan (1907 Gárdonyi Géza C1827, 138) | perg, csörög a szó (1921 Szabó Endre CD10).

5a. (irod) ’〈személy〉 éles és (kellemetlenül) erős hangon (hosszan) beszél, kül. veszekszik, zsörtölődik’ ❖ [a molnárné] heába tsergett a’ nép közt[, nem hittek neki] (1778 Faludi Ferenc ford. C1666, 232) | Tekintetes Parázsné asszony egész nap csörgött, pörgött, zsörtölődött (1885 Erdélyi Gyula C1623, 3) | Az ispány úr is nagyon csörgött, mikor átadta [a büntetésről szóló végzést] (1958 Magyar Nemzet aug. 1. C0354, 7).

6. ’〈Állat hangadására utaló igeként.〉’

6a. tn ’〈madár, kül. szarka〉 erős, rikácsoló hangját hallatja, ilyen hangon szól’ ❖ csergenek a’ kacsák (1846 Életképek C0104, 467) | [A szalakóták] néha sebesen csörögve krakarrakaraka szólást is hallatnak, mely különösen élénk, lármás, mikor két vetélkedő hím űzi egymást (1899 Chernel István CD34) | [az ún. nagy őrgébicsek] szarkaszerűen csörögnek (1984 Kiss Jenő² C6286, 250).

6b. tn ’〈állat arra szolgáló testrészeinek egymáshoz dörzsölésével, ütögetésével figyelemfelkeltésül〉 erős, zörgő hangot hallat’ ❖ ’S hallgatom a’ mezei prütskök mint tsörgenek eggyütt (1790 Ráday Gedeon¹ ford.–Uz C1506, 382) | [a csörgőkígyó] a farka végén kis lemezeket hord, amikkel menetközben csörög (1918 Nagy Lajos 9472018, 6) | Hogyha a sült valamikép nyugtalanítjuk, vagy pedig megtámadottnak érzi magát, azonnal háttal fordul a zaklatónak, és tüskéit fölborzolva, farkának rezegtetésével hevesen csörög (1929 Az állatok világa ford. CD46) | Miért csörög a csörgőkígyó? (1994 Magyar Hírlap CD09).

6c. ts (irod) ’〈rendsz. meseszövegekben: vmely állat, kül. szarka〉 jellegzetes hangján mond vmit’ ❖ Be szépen játszanak tollaid a’ habokon, csergé egy fáról a’ Szarka a’ tóban uszkáló Hattyúnak (1820 Fáy András¹ C1715, 40) | Ha nem éppen ezt, de bizonyosan hasonlót, csergett a rigó (1904 Krúdy Gyula CD54).

7. tn (tárgyragos határozóval is) (biz)(nagy hévvel, fesztelenül) táncol’ ❖ Merészen a nő után kapott, de az elhúzódott: – Gyere, csörögjünk egyet (1954 Vidor Miklós 9778002, 222) | azt szövegelte, hogy haláli spinkó vagyok, én csörögtem a legklafábban (1965 Esti Hírlap jan. 27. C4754, 3).

ÖU: csattog-~, görög-~, zörög-~.

Vö. CzF. csėrėg, csörg, csörgő¹, ~; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csörög ige 7c1
csereg 7b4
1. tárgyatlan
〈több, rendsz. apró, kemény anyagú tárgy, ill. ilyenekből álló v. ilyeneket tartalmazó tárgy, eszköz (rázásakor) egymáshoz v. vmihez üt(őd)ve〉 folyamatosan v. ismételten erős, élesen zörgő hangot ad
Nem látok ifjakat repülő szánokkal, Futni paripákot csergő szerszámokkal
(1782 Ányos Pál)
A’ fel fzött ſok pénz tsörög a’ nyakába
(1796 Gvadányi József)
Magára hagyták, egy magára A gyáva népek a magyart; Lánc csörg minden kézen, csupán a Magyar kezében cseng a kard
(1849 Petőfi Sándor)
A csörgők csörögtek, az asszonyi szívek dobogtak
(1900 Mikszáth Kálmán)
A nő az ujjak hegyére rakta a kavicsokat. Fel a levegőbe! És a barna kavicsok már megint a tenyerében csörögtek
(1963 Mándy Iván)
1a.
〈vmely készülék〉 ilyen v. más erős, éles jelzőhangot ad
Osvaldo ébresztőórája csörögni kezdett
(1955 Határ Győző ford.Pratolini)
tízkor újra csörgött a készülék. Itt Józsi bácsi – szólt az őrnagy
(1990 Lovass Zoltán)
csörgött a mobiltelefonja
(1998 Magyar Hírlap)
1b. (kül. szem nm-i vonzat esetén) csörög vkire (biz)
telefonon (váratlanul) felhív vkit
éjjel tizenegykor rám csörgött és ledorongolt, hogy miért nem fordultam hozzá
(1999 Figyelő)
Egy ifjú menedzser csörgött ránk, milyen részvényt érdemes most venni
(2000 Magyar Hírlap)
2. tárgyatlan (kül. irod)
〈nagyobb fém- v. üvegtárgy más kemény tárgyhoz üt(őd)ve, ill. összetörve〉 (hosszabb ideig) kellemetlenül erősen, élesen zörög, csörömpöl
két hős egymásnak eredvén Össze megy itt földet rengetve, halálos ütésre, És csattog, csörög a’ fegyver
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
Fegyver csörög, haló hörög, A nap vértóba száll, Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király!
(1857 Arany János)
csörögve tört be az ablak
(1935–1936 Radnóti Miklós)
Evőeszköz csörög, tányér, pohár
(1961 e. Hatvany Lajos)
2a. (irod)
vki (önkéntelenül) ilyen hangokat kelt, okozza, hogy vmi zörgő hangot adjon
csörögve egy lovas lecsap
(1874 Reviczky Gyula ford.Bürger)
Csörögve, zörögve nekiláttak. Mindenki abból a tálból vett, ami épen előtte volt
(1922 Móricz Zsigmond)
katonák vonulnak csörögve a szűk utcákon át
(1948 Kuczka Péter)
3. tárgyatlan (irod)
〈vékony, merev, ill. száraz anyagú dolog, pl. falevél, papír (tömege) rázás, mozgatás következtében〉 halk, zörgő hangot ad, ill. vmi ilyen hangot kelt
A rezzent gyíkotska a’ gaz között tsereg
(1790 Csokonai Vitéz Mihály)
Néha őszi szél egyes lökésekben szálla át az erdő felett, a’ tölgyek’ száraz lombja, melly még az ágakon függött, illyenkor csörögni kezde
(1845 Eötvös József)
Józsiásnak fogytán volt a gyújtója. Alig néhány szál csörgött már a dobozban
(1922 Krúdy Gyula)
Széthajtotta az újságot, amely magába szívta a párát és nem csörgött, nem sercegett: lapjai puhák, duzzadtak voltak és szivacsként lapultak kezében
(1980 Fehér István)
4. tárgyatlan (irod)
〈kisebb folyóvíz, es. más folyékony anyag〉 halkan csobog, ill. (ilyen hangokat adva) vékony érben v. sugárban folyik, csörgedezik
Futnak a patakok, csörögnek, vidulnak
(1775 k. Faludi Ferenc)
az ereiben sebesen cserg vérét jókorán Apollónak áldozhatta
(1808 Fejér György)
A terem közepén egy csörgő szökőkút hűsiti meg a léget
(1862 e. Szemere Bertalan)
A patak cserg, döng a méhe, A madarak zengenek!
(1867 Tompa Mihály)
A tudomány csak akkor igazán tudomány, ha a szkepszis egészséges vére csörög ereiben
(1911 Zsadányi Henrik)
kis patak volt ez, […] zubogva ömlött át a fehér köveken, csörgött
(1986 Nádas Péter)
5. tárgyatlan (irod)
〈beszéd, zaj stb.〉 folyamatosan(, erősen) hangzik, hallatszik, ill. így eljut, elér vhova
hallasz itt felolvasásokat […] a magyar nyelvnek olly ékes tiszta ejtésével és hangoztatásával, melly minden tájéki hibáktól mentesen csörög a vidéki vagy idegen vendégnek füleibe
(1855 Vasárnapi Újság)
Beszédje fínom s könnyedén csereg
(1885 Ábrányi Emil ford.Byron)
Dürán úr végakkordokat dörgetett [a zongorán]. Taps csörgött utána hosszan
(1907 Gárdonyi Géza)
perg, csörög a szó
(1921 Szabó Endre)
5a. (irod)
〈személy〉 éles és (kellemetlenül) erős hangon (hosszan) beszél, kül. veszekszik, zsörtölődik
[a molnárné] heába tsergett a’ nép közt[, nem hittek neki]
(1778 Faludi Ferenc ford.)
Tekintetes Parázsné asszony egész nap csörgött, pörgött, zsörtölődött
(1885 Erdélyi Gyula)
Az ispány úr is nagyon csörgött, mikor átadta [a büntetésről szóló végzést]
(1958 Magyar Nemzet aug. 1.)
6.
〈Állat hangadására utaló igeként.〉
6a. tárgyatlan
〈madár, kül. szarka〉 erős, rikácsoló hangját hallatja, ilyen hangon szól
csergenek a’ kacsák
(1846 Életképek)
[A szalakóták] néha sebesen csörögve krakarrakaraka szólást is hallatnak, mely különösen élénk, lármás, mikor két vetélkedő hím űzi egymást
(1899 Chernel István)
[az ún. nagy őrgébicsek] szarkaszerűen csörögnek
(1984 Kiss Jenő²)
6b. tárgyatlan
〈állat arra szolgáló testrészeinek egymáshoz dörzsölésével, ütögetésével figyelemfelkeltésül〉 erős, zörgő hangot hallat
’S hallgatom a’ mezei prütskök mint tsörgenek eggyütt
(1790 Ráday Gedeon¹ ford.Uz)
[a csörgőkígyó] a farka végén kis lemezeket hord, amikkel menetközben csörög
(1918 Nagy Lajos)
Hogyha a sült valamikép nyugtalanítjuk, vagy pedig megtámadottnak érzi magát, azonnal háttal fordul a zaklatónak, és tüskéit fölborzolva, farkának rezegtetésével hevesen csörög
(1929 Az állatok világa ford.)
Miért csörög a csörgőkígyó?
(1994 Magyar Hírlap)
6c. tárgyas (irod)
〈rendsz. meseszövegekben: vmely állat, kül. szarka〉 jellegzetes hangján mond vmit
Be szépen játszanak tollaid a’ habokon, csergé egy fáról a’ Szarka a’ tóban uszkáló Hattyúnak
(1820 Fáy András¹)
Ha nem éppen ezt, de bizonyosan hasonlót, csergett a rigó
(1904 Krúdy Gyula)
7. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is) (biz)
(nagy hévvel, fesztelenül) táncol
Merészen a nő után kapott, de az elhúzódott: – Gyere, csörögjünk egyet
(1954 Vidor Miklós)
azt szövegelte, hogy haláli spinkó vagyok, én csörögtem a legklafábban
(1965 Esti Hírlap jan. 27.)
ÖU: csattog-csörög, görög-csörög, zörög-csörög
Vö. CzF. csėrėg, csörg, csörgő¹, ~; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások