csörtet ige 5b
1. ts ’〈kemény anyagú, kül. fémből készült(, több részből álló) tárgyat〉(önkéntelenül) úgy mozgat, ráz, hogy az csörög(jön)’ ❖ [címeren látható] féltestü oroszlán, melly örvendezve csörteti a’ bilincset (1812 Kazinczy Ferenc C2562, 302) | Jean … ugyanazzal a pofával unja a létet, ugyanugy csörteti tányérait, mint tegnap (1898 Ambrus Zoltán C0602, 159) | Mint katonatiszt hét évig csörtette a kardot (1932 Pintér Jenő CD44) | vonuló magyar lovag-sereg, amely fegyvereit csörtetve, vidám kedvvel, a győzelem hitével lovagol a megsemmisülésbe (1972 Pomogáts Béla 2021041, 989).
1a. tn (rég, irod) ’〈vmely tárgy, eszköz, ill. azzal vki mozg(at)ás, működ(tet)és közben〉 folyamatosan v. ismételten erős, élesen zörgő hangot ad, ill. kelt’ ❖ Csörtetnek acélaik oldalt, S repked az indított szellőtől lebke zekéjök (1834 Czuczor Gergely 8078016, 181) | a’ friss hó szikrázva csikorgott a’ kocsik kerekei alatt, mellyek sebes fordulatokban csörtettek a’ redoute-terem [= táncterem] kapui előtt (1848 Sepsy Károly 8406003, 16) | ebédnél elmélázva csörtet villájával (1863 Kazár Emil C2509, 109) | elfoglalá székét, megtöré a friss vajas süteményt és nagy csörtetve, kanalazgatni kezdett (1894 Pálffy Albert 8349003, 28).
1b. tn (irod) ’〈folyó v. patak vize, es. más folyékony anyag〉(jellegzetes hangot adva) folyamatosan áramlik, folyik’ ❖ csörtető folyam (1853 Jókai Mór CD18) | Nem csörtet álmos testemben a vér (1903 Ady Endre CD0802) | Az én dalom a bérci hegynek Vidáman csörtető patakja (1923 Dsida Jenő CD01).
1c. tn (ritk) ’〈vmely megnyilvánulás〉 erős, éles zörejjel jár, ill. 〈hang〉 így szól, hallatszik’ ❖ ’S már közelrl tsörtetnek a’ fegyveri ropogások (1798 Kováts József¹ ford.–Vergilius C2778, 93) | A bokrokban magukat megsunyt nyulak felriasztván azoknak [ti. a vadászebeknek] csertető futkározásaikra, sebesen iramlottanak a rájok törő veszedelem elől (1824 Náray Antal CD36) | E percben csörtető robaj közelíte a völgy felől (1872 Jókai Mór CD18).
2. tn ’〈kül. nagyobb testű (vad)állat, ill. azok csoportja〉 sűrű (alj)növényzetben magának zajosan utat törve (sebesen) halad, nyomul előre’ ❖ egygy rókát ltt, melly ott éppen mellettek tsörtetett a’ bokrok köztt (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0790, 304) | Körülállották a vadat, bámulással – Rettenetes volt az pallosagyarával; Mikor a bokrok közt csörtetett rohanva, Inkább bősz bivalynak gondolhattad volna (1854 Vajda János CD01) | vad zajjal csörtet a konda (1946–1956 Keresztury Dezső 9326032, 14) | [A dinoszauruszok kihalásával] a világ erdei elcsendesedtek. Nem csörtetett bennük többé semmiféle nagytestű állat (1988 Szilágyi Tibor ford.–Attenborough 1146005, 230).
3. tn (vál, kissé pejor is) ’a nála levő tárgyakkal, ill. mozgásával (túlzott) zajt csapva nagy lendülettel, sietve megy (vhova)’ ❖ botokkal csörtetett a megye-terembe (1843 Kemény Zsigmond 8235033, 80) | zavaros tömegben, nagy ordítozás közt öt-hatezer népfelkelő csörtet a főhadiszállásra (1898 Gracza György CD45) | füttyentve hivta be hű ebét. Csörtetve jött a vizsla (1906 Kaffka Margit 9290008, 41) | Egyszer éjjel a Belvárosban, a Bástya-utcában láttam, hogy egy elegáns úrfiakból álló társaság csörtetett az utcán, botjaikkal verték a kapukat és énekeltek (1949 Nagy Lajos 9472005, 188).
4. tn (ritk, pejor) ’túlzott érvényesülési vágytól hajtva (erőszakosan) igyekszik pályáján előbbre jutni, törtet’ ❖ ti mindnyájan csörtettek. Minden kollegitásnak tanszék jár a fejében, mint színinövendéknek a gazdag öregúr (1909 Laczkó Géza CD10) | [az amerikai lány] könyörtelenül csörtető flapper-tipus [= túlságosan magabiztos nő típusa] (1930 Schöpflin Aladár CD10).
Ö: át~, be¹.
ÖU: alá~, elő~, le~, oda~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.