csucsi (I. 1A1 II. 11A) l. csacsi

csacsi fn és mn (kedvesk)csucsi (nyj)

I. fn 1A1

1. (fiatal) szamár’ ❖ a’ mit oroſzlány ſzl, bár rókák’ fajzati köztt ül, Léſz az oroſzlány-fi ’s nem tsatsi, tudja kiki (1784–1787 Édes Gergely 7095002, 34) | kordéba fogott csacsi (1860 Rómer Flóris 8395007, 47) | Elütnek a nyelvjárások az irodalom nyelvétől a hangzók fölcserélésével […]: a = u csucsi (1881 Kálmány Lajos C2481, 207) | a csacsinak éktelen orditása (1900 Varga Mihály 8511010, 164) | Bár a madarak, csacsik, mókusok […] a mesék főszereplői, mégis emberi tulajdonságokat testesítenek meg (1996 Új Könyvek CD29).

2. (szépítő) ’〈megszólításként is:〉 együgyű, (naivan) butácska ember’ ❖ ? Mi lesz belőlünk, mi hát? Azt a féket e kacsó Hová rántja, óh csacsi hát Gyuró megkábult bacsó! (1815 Irodalomtörténeti Közlemények C0213, 481) | Vén csacsi! nem hazudál (1844 Terhes Sámuel C4118, 63) | Csak nem gondolod, te csacsi, hogy ebben a rossz kalapban valami bűbájos erő van? (1918 Móra Ferenc 9459001, 101) | Ez a csacsi megint melléfog (1960 Bernáth Aurél 9052001, 407).

II. mn 11A (szépítő)

1. (naivan) együgyű, butácska 〈ember〉’ ❖ az a csacsi Pista az utolsó másodpercben valamely legközelebbi kupéba ugrott föl (1895 Mikszáth Kálmán CD04) | [egy] csacsi, nálamnál kisebb termetű, szegény polgári lányt kellett volna elvennem (1912 Molnár Ferenc² 9453007, 31) | Spatz Herman után ő [ti. Mihály Dezső] volt a legcsacsibb az egész osztályban (1935 Szabó Dezső 9623024, 118) | Fiatal volt, csacsi és tudatlan (1970 e. Szőllősy Klára ford.–Greene 9685005, 33).

2. ’ilyen emberre jellemző, együgyűséget, butaságot tükröző 〈megnyilvánulás, külső stb.〉, ill. ilyen emberre jellemző(en gyenge, lassú) 〈elme, értelem〉’ ❖ csacsi tanácsnak (1901 Ady Endre C0535, 189) | [a dajka] ismerte ennek a csacsi játéknak ingerkedő csattanóját (1935 Kosztolányi Dezső 9359250, 226) | csacsi, szerelmes történetet (1942 Bohuniczky Szefi 9063001, 92) | Csacsi eszemmel mindeddig azt hittem, egyenlő állampolgári jogaink vannak, s ezt az alkotmány is biztosítja (1994 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’olyan 〈állapot, érzelem stb.〉, amely elveszi a józan ítélőképességet, amely ilyen magatartásra indít’ ❖ Több esze van, mintsem, hogy ilyen csacsi, üres ábrándért éljen és küzdjön (1902 Ady Endre CD0801) | akkora fájdalmat érzel amiatt a csacsi kis szerelem miatt (1922 Zilahy Lajos 9799003, 81).

2b. ’gyakr. a körültekintés, a megfontolás hiányából származó, bajt, kárt, kellemetlenséget okozó v. azzal járó 〈esemény, körülmény stb.〉’ ❖ csacsi tévedés volt Hogy az a pap bent volt nálad (1938 Karinthy Frigyes 9309102, 13) | [a futballmérkőzésen] egymást követi remek pillanat és csacsi hiba (1996 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csucsi lásd csacsi
csacsi főnév és melléknév (kedvesk)
csucsi I. 1A1 II. 11A (nyj)
I. főnév 1A1
1.
(fiatal) szamár
a’ mit oroſzlány ſzl, bár rókák’ fajzati köztt ül, Léſz az oroſzlány-fi ’s nem tsatsi, tudja kiki
(1784–1787 Édes Gergely)
kordéba fogott csacsi
(1860 Rómer Flóris)
Elütnek a nyelvjárások az irodalom nyelvétől a hangzók fölcserélésével […]: a = u csucsi
(1881 Kálmány Lajos)
a csacsinak éktelen orditása
(1900 Varga Mihály)
Bár a madarak, csacsik, mókusok […] a mesék főszereplői, mégis emberi tulajdonságokat testesítenek meg
(1996 Új Könyvek)
2. (szépítő)
〈megszólításként is:〉 együgyű, (naivan) butácska ember
?
Mi lesz belőlünk, mi hát? Azt a féket e kacsó Hová rántja, óh csacsi hát Gyuró megkábult bacsó!
(1815 Irodalomtörténeti Közlemények)
Vén csacsi! nem hazudál
(1844 Terhes Sámuel)
Csak nem gondolod, te csacsi, hogy ebben a rossz kalapban valami bűbájos erő van?
(1918 Móra Ferenc)
Ez a csacsi megint melléfog
(1960 Bernáth Aurél)
II. melléknév 11A (szépítő)
1.
(naivan) együgyű, butácska 〈ember〉
az a csacsi Pista az utolsó másodpercben valamely legközelebbi kupéba ugrott föl
(1895 Mikszáth Kálmán)
[egy] csacsi, nálamnál kisebb termetű, szegény polgári lányt kellett volna elvennem
(1912 Molnár Ferenc²)
Spatz Herman után ő [ti. Mihály Dezső] volt a legcsacsibb az egész osztályban
(1935 Szabó Dezső)
Fiatal volt, csacsi és tudatlan
(1970 e. Szőllősy Klára ford.Greene)
2.
ilyen emberre jellemző, együgyűséget, butaságot tükröző 〈megnyilvánulás, külső stb.〉, ill. ilyen emberre jellemző(en gyenge, lassú) 〈elme, értelem〉
csacsi tanácsnak
(1901 Ady Endre)
[a dajka] ismerte ennek a csacsi játéknak ingerkedő csattanóját
(1935 Kosztolányi Dezső)
csacsi, szerelmes történetet
(1942 Bohuniczky Szefi)
Csacsi eszemmel mindeddig azt hittem, egyenlő állampolgári jogaink vannak, s ezt az alkotmány is biztosítja
(1994 Magyar Hírlap)
2a.
olyan 〈állapot, érzelem stb.〉, amely elveszi a józan ítélőképességet, amely ilyen magatartásra indít
Több esze van, mintsem, hogy ilyen csacsi, üres ábrándért éljen és küzdjön
(1902 Ady Endre)
akkora fájdalmat érzel amiatt a csacsi kis szerelem miatt
(1922 Zilahy Lajos)
2b.
gyakr. a körültekintés, a megfontolás hiányából származó, bajt, kárt, kellemetlenséget okozó v. azzal járó 〈esemény, körülmény stb.〉
csacsi tévedés volt Hogy az a pap bent volt nálad
(1938 Karinthy Frigyes)
[a futballmérkőzésen] egymást követi remek pillanat és csacsi hiba
(1996 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások