csuhu fn 1A (rég v. nyj)

1. ’káka mint vízinövény, kül. az ún. tavi káka fajba (Schoenoplectus lacustris) tartozó, a magyarországi mocsarakban is gyakori, kúszó gyöktörzset fejlesztő, egy-két méter magas, sötétzöld szárú évelő növény’ ❖ Tsuhu: gömböly úſzó nád, v. káka (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, [514]) | Csuhu, (Scirpus lacustris). Csorna vidék Sopronm. Vizenyős réteken dudva (1892 Ethnographia C0131, 56) | Mindenütt összefüggő óriási vetésként zöldel előttünk a magasra sarjadt friss nád, közbe sötétebb foltokként a csuhú (1899 Chernel István CD34) | tavi káka Schoenoplectus lacustris (csuhé, csuhu) (1965 Magyar növénynevek szótára C5201, 187).

2. (egysz-ban) ’ilyen vízinövény tömegesen, sűrűn nőve’ ❖ [Marcaltő] ingó zsombékjain a’ láb alig állhat, Se ember, se marha, azt meg nem lábolhat. Tsuhú, ’s nádas bozót, ennek a’ környéke, Sehon bé nem mehet a’ ſzekér’ kereke (1792 Magyar Hírmondó C5808, 413) | Átgázolnak a csuhu-n, a honcsékok között kötözködésig sijjedve kepesztetnek a sárcsa, bujár, fosgém, vadréce és bébic fészke után (1907 Édes Jenő C6294, 37).

Vö. CzF.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csuhu főnév 1A (rég v. nyj)
1.
káka mint vízinövény, kül. az ún. tavi káka fajba (Schoenoplectus lacustris) tartozó, a magyarországi mocsarakban is gyakori, kúszó gyöktörzset fejlesztő, egy-két méter magas, sötétzöld szárú évelő növény
Tsuhu: gömböly úſzó nád, v.vagy káka
(1803 Baróti Szabó Dávid)
Csuhu, (Scirpus lacustris). Csorna vidék Sopronm.Sopron megye Vizenyős réteken dudva
(1892 Ethnographia)
Mindenütt összefüggő óriási vetésként zöldel előttünk a magasra sarjadt friss nád, közbe sötétebb foltokként a csuhú
(1899 Chernel István)
tavi káka Schoenoplectus lacustris (csuhé, csuhu)
(1965 Magyar növénynevek szótára)
2. (egysz-ban)
ilyen vízinövény tömegesen, sűrűn nőve
[Marcaltő] ingó zsombékjain a’ láb alig állhat, Se ember, se marha, azt meg nem lábolhat. Tsuhú, ’s nádas bozót, ennek a’ környéke, Sehon bé nem mehet a’ ſzekér’ kereke
(1792 Magyar Hírmondó)
Átgázolnak a csuhu-n, a honcsékok között kötözködésig sijjedve kepesztetnek a sárcsa, bujár, fosgém, vadréce és bébic fészke után
(1907 Édes Jenő)
Vö. CzF.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások