csurdít (4a4) l. csordít
csordít ts ige 4a4 (irod) csurdít
1. (átv is) ’〈vmely folyadékot〉 úgy (kezd) önt(eni), folyat(ni), hogy folyjon, csorogjon’ ❖ Nosza könny déli szelek Fogjátok sóhajtásim, Kebelébe ama szüznek Tsorditsátok sérásim (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 111) | Tollamra tsak egy tsepp Aganipnak [ti. a múzsák forrásának] árja Tsordíttasson (1801 Perecsényi Nagy László C3476, 143) | [a serlegbe] bort csordíttat (1897 Jókai Mór C2333, 84) | a korsót tartó, meztelen lány, a katlanba csordítja sugarát (1980–1981 Kálnoky László 9298016, 32).
2. (tárgy n. is) (irod) ’〈ember, állat testrésze testnedvet〉 csorogva folyat(ni kezd)’ ❖ Tsikorog agyarok, és tajtékot tsordít (1787 Mátyási József C3065, 94) | Hév kőnnyet csordit szeme (1826 Debreczeni Márton C1372, 240) | – Nem, annyiért nem! – mondta könnyet csorditva Kvabkáné (1918 Gárdonyi Géza C1846, 13) | nyűves kutya csordít a kőfalakra (1986 Szepesi Attila 9666010, 38).
3. ’〈vmely testnedvet〉 csorgásra késztet, fakaszt vmi’ ❖ Ez a’ történet ſoha eſzembe nem jut, hogy tsudálkozáſom, álmélodáſom, és érzékenyitségeim által indúlt könyveimet ne tsurdittaná (1783 Kónyi János ford.–Kelemen, XIV. C2739, 408) | [a kard] gőzölög a vértűl, mellyet csurdíta csapása (1809 Pázmándi Horvát Endre C3439, 54) | Ezen szó … szemeibl könnyeket tsordított (1817 Csery Péter ford. C1298, 96) | vért csordít-e puskám, akár a szavak éles fegyvere? (1937 Rónay György CD10) | mindent tudnak róluk! Még azt is, hogy a kedvenc, nyálat csordító ételük micsoda (1957 Népszabadság máj. 1. C1498, 3).
4. ’〈szalonnát〉 úgy süt, hogy közben a zsírját (vhova) kicsorgatja’ ❖ szóbeszédben keveredett az ott épen szalonnát csorditó Ferenczczel (1872 Besze János C1107, 77) | Pattog a tűz a barlang ereszben, Körülülik mind a tizenketten, Csurdítják a szalonnát kenyérre (1898 Zalár József 8533015, 118) | [a borospince] előtt szalonnát csurdítottak gazdagon, nagy karika vöröshagymát vágva a kenyérre (1981 Mohás Lívia 1109001, 66).
5. (ritk, biz) ’〈pénzt〉(kölcsönként) ad, juttat’ ❖ ha legalább is harminc márkát nem csorditasz itt a házad előtt adom el a kalapomat és kabátomat a handlénak [= ószeresnek] (1920–1921 Gárdonyi Géza C5322, 255) | nem kell egyéb hozzá [ti. az ország pénzügyi egyensúlyának összeomlásához], csak az egyik vagy a másik kölcsönöket csordító forrásnak az eldugulása (1961 Népszabadság jún. 23. C4813, 6).
ÖU: ki~, meg~, túl~.
Vö. CzF.; ÉrtSz. ~, csurdít; TESz. csorog; ÉKsz. csurdít; ÚMTsz.; ÉKsz.² ~, csurdít.