alapjelentés fn 4B (Nyelvt)

1. ’〈a történeti nyelvészetben:〉 vmely szó(elem) eredeti jelentése’ ❖ az előbbi [szó], melynek alapjelentése birtok (bar: bírni; barum: birtok), ma már csak a kirgizben e különös jelentéssel: marha fordúl elő (1882 Vámbéry Ármin 8507007, 208) | a szír és az arab nyelvemlékekből kimutatható tő alapjelentése alighanem ’sántít’ (1989 HaagLex. ford. CD1208).

2. ’〈a leíró nyelvészetben:〉 vmely szó(elem) elsődleges, legfontosabb jelentése’ ❖ [a névszóragozási példákból] látható, hogy egy magyar névszó ötszáznál is több alakot ölthet a nélkűl, hogy alapjelentése csak legkevésbbé is változnék (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | Az előbbi [ti. a denotatív jelentés] a jelölt tárgyra, dologra vonatkozó alapjelentés. Az utóbbi [ti. a konnotatív jelentés] másodlagosan csatlakozik az elsőhöz – alkalmi vagy állandósult jelleggel –, mint az előbbi által kiváltott képzettársítás, asszociáció (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

alapjelentés főnév 4B (Nyelvt)
1.
〈a történeti nyelvészetben:〉 vmely szó(elem) eredeti jelentése
az előbbi [szó], melynek alapjelentése birtok (bar: bírni; barum: birtok), ma már csak a kirgizben e különös jelentéssel: marha fordúl elő
(1882 Vámbéry Ármin)
a szír és az arab nyelvemlékekből kimutatható tő alapjelentése alighanem ’sántít’
(1989 HaagLex. ford.)
2.
〈a leíró nyelvészetben:〉 vmely szó(elem) elsődleges, legfontosabb jelentése
[a névszóragozási példákból] látható, hogy egy magyar névszó ötszáznál is több alakot ölthet a nélkűl, hogy alapjelentése csak legkevésbbé is változnék
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
Az előbbi [ti. a denotatív jelentés] a jelölt tárgyra, dologra vonatkozó alapjelentés. Az utóbbi [ti. a konnotatív jelentés] másodlagosan csatlakozik az elsőhöz – alkalmi vagy állandósult jelleggel –, mint az előbbi által kiváltott képzettársítás, asszociáció
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások