csuszamlós mn 15A

1. ’sima, (nyirkosan) síkos 〈felület〉, ill. ilyen felületű 〈anyag〉’ ❖ kik elsők lépnek ezen sík körre, csuszamlós utba, kétségen kül [= kívül] elesnek (1842 Pesti Hírlap CD61) | járkált csuszamlós, piros bélű, légylepte görögdinnye közt (1919 Hatvany Lajos 9229008, 87) | [amikor a kígyó lenyeli áldozatát,] a mirigyek bőven választják el a nyálat és így csuszamlóssá teszi az áldozat szőrözetét vagy tollazatát (1933 Az állatok világa ford. CD46) | a nedves és csuszamlós folyómederből újra felmászik a partra (1962 Lengyel József 9395003, 234).

1a. (vál) ’félreérthető, nehezen megragadható 〈fogalom, kifejezés〉’ ❖ ez a kifejezés kétes, csábitó és csuszamlós (1903 Prohászka Ottokár 1125023, 124) | a brit mandátumú Palesztinából Izraellé alakult állam polgárainak szuverén egyénként előbb vagy utóbb szembe kellett nézniük avval, […] amit ilyen vagy olyan előjellel, de mindenképp csuszamlós fogalmakkal valamiféle sajátos azonosító, összetartó vagy épp ellenkezőleg, másoktól elkülönítő jegynek tekintettek (1990 Koltai Ágnes 2011010, 33).

2. (vál) ’kétes, bizonytalan értékű v. kimenetelű 〈dolog〉’ ❖ A csuszamlós pályájú írónak két kiváló fia: Ponori Thewrewk Emil, a klasszikus filológus; és Török Aurél, az antropológus; mindketten a budapesti tudományegyetem tanárai (1932 Pintér Jenő CD44) | csuszamlós és ellenőrizhetetlen helyzetbe (1989 Regős János 2046015, 42).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

csuszamlós melléknév 15A
1.
sima, (nyirkosan) síkos 〈felület〉, ill. ilyen felületű 〈anyag〉
kik elsők lépnek ezen sík körre, csuszamlós utba, kétségen kül [= kívül] elesnek
(1842 Pesti Hírlap)
járkált csuszamlós, piros bélű, légylepte görögdinnye közt
(1919 Hatvany Lajos)
[amikor a kígyó lenyeli áldozatát,] a mirigyek bőven választják el a nyálat és így csuszamlóssá teszi az áldozat szőrözetét vagy tollazatát
(1933 Az állatok világa ford.)
a nedves és csuszamlós folyómederből újra felmászik a partra
(1962 Lengyel József)
1a. (vál)
félreérthető, nehezen megragadható 〈fogalom, kifejezés〉
ez a kifejezés kétes, csábitó és csuszamlós
(1903 Prohászka Ottokár)
a brit mandátumú Palesztinából Izraellé alakult állam polgárainak szuverén egyénként előbb vagy utóbb szembe kellett nézniük avval, […] amit ilyen vagy olyan előjellel, de mindenképp csuszamlós fogalmakkal valamiféle sajátos azonosító, összetartó vagy épp ellenkezőleg, másoktól elkülönítő jegynek tekintettek
(1990 Koltai Ágnes)
2. (vál)
kétes, bizonytalan értékű v. kimenetelű 〈dolog〉
A csuszamlós pályájú írónak két kiváló fia: Ponori Thewrewk Emil, a klasszikus filológus; és Török Aurél, az antropológus; mindketten a budapesti tudományegyetem tanárai
(1932 Pintér Jenő)
csuszamlós és ellenőrizhetetlen helyzetbe
(1989 Regős János)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások