csüccs msz 0

(gyerm) ’〈gyermekjátékban, hirtelen leguggolásra való felszólításként〉’ ❖ Sétáljunk, sétáljunk, egy kis dombra lecsücsüljünk, csücs! (1872 Elegyes gyűjtések C2998, 350) | Túrót vettem, Elejtettem, Azt sem tudom, Hová tettem, Szél fújja pántlikámat, Harmat éri a szoknyámat, csüccs! (1990 Magyar néprajz CD47).

a. (biz) ’〈vki(ke)t ülőhellyel kínálva v. felszólításként:〉 ülj(ön), üljetek v. üljenek (vhova)’ ❖ – Csüccs, ülj le. Azonnal kész vagyok – mondja Mara (1964 Urbán Ernő C5279, 1084) | Tegye le a tálcát, és csüccs. Maga most a tanú! (1979 Kornis Mihály 1082001, 146) | – Csüccs vissza – mondta Hornyok (1982 Jókai Anna C6364, 184).

Sz: csüccsen.

Vö. ÉrtSz.; TESz. csücsül; ÉKsz.

csüccs mondatszó 0
(gyerm)
〈gyermekjátékban, hirtelen leguggolásra való felszólításként〉
Sétáljunk, sétáljunk, egy kis dombra lecsücsüljünk, csücs!
(1872 Elegyes gyűjtések)
Túrót vettem, Elejtettem, Azt sem tudom, Hová tettem, Szél fújja pántlikámat, Harmat éri a szoknyámat, csüccs!
(1990 Magyar néprajz)
a. (biz)
〈vki(ke)t ülőhellyel kínálva v. felszólításként:〉 ülj(ön), üljetek v. üljenek (vhova)
Csüccs, ülj le. Azonnal kész vagyok – mondja Mara
(1964 Urbán Ernő)
Tegye le a tálcát, és csüccs. Maga most a tanú!
(1979 Kornis Mihály)
Csüccs vissza – mondta Hornyok
(1982 Jókai Anna)
Sz: csüccsen
Vö. ÉrtSz.; TESz. csücsül; ÉKsz.

Beállítások