csüggeszt ts ige 5b2

1. (tárgy n. is) ’reményvesztetté, levertté tesz, es. kétségbe ejt vkit’ ❖ [A gyakori eső] tsüggeſti a’ marha-tartó Lakosokat (1793 Magyar Hírmondó C5811, 45) | Mintha legkevesebb balitélet, legkevesebb szellemi nyűg sem volna e’ honban. Semmi a’ mi csüggeszt, a’ mi kinoz, vagy a’ mi lankaszt (1845 Irinyi József 8200002, 118) | a feladat nagysága engemet sem csüggeszt (1907 Márki Sándor CD55) | Tehetsége, mozgékony és sokoldalú szelleme nem hagyja pihenni, mellőztetése nem csüggeszti (1979 Lászlóffy Aladár 9386023, 89).

1a. (rég, vál) ’〈jó tulajdonságot, lelkiállapotot〉 gyengít, lohaszt vmi v. vki’ ❖ [a túlzott mértékű bortermelés káros] azon jobb bort termő tájakra nézve, hol leginkább csak szőlőgazdaságból élhetnek az emberek, kiknek borait ócsítja, s azáltal a szorgalmat ott is csüggeszti (1833 Berzsenyi Dániel 8054202, 170) | [Kazinczynak még Kisfaludy Sándor támadása] sem csüggesztette munkakedvét (1904 Váczy János C2567, XXXI) | [Teleki László Pulszky Ferencnek] sötét álmait terebélyesíti és békülő kedvét csüggeszti (1939 Peéry Rezső CD10).

2. ’〈ember v. állat vmely testrészét, kül. fejét〉 erőtlenül v. csüggedten (lefelé) lógatja, leereszti (vhova)’ ❖ [a veszett kutya] futásában fejét ’s farkát le-felé tsüggeſti (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 187) | Első jelei a’ kergekórnak, ha a’ bárányok a’ nyájtól elmaradnak, járásuk szomorú, ’s roskadozó, evésközben mintegy elfelejtkezni látszatnak magokrúl, és fejüket a’ takarmányba csüggesztik (1846 Mihálka Antal ford.–Wagenfeld 8310011, 163) | két kezét összefonva ölébe csüggeszté (1872 Jókai Mór CD18) | [a kisfiú] elaludt és nehéz fejét már féloldalra csüggesztette (1917 Török Gyula CD10) | az a marha alak, abban a szertelen hidegben ott ült a fal tövin, csüggesztette a nagy törülközős fejit (1964 Cseres Tibor 9088001, 97).

2a. (rég, irod) ’〈ágát növény〉 lefelé lógatja (vhova)’ ❖ Maga a’ szép rózsa, tsüggesztvén ágait, Így ereszti égre bokros panaszait: „Mért nem emészt már el vagy hévség vagy hideg? […]” (1794 Csokonai Vitéz Mihály C6224, 62) | [a fűz] busan csüggeszti földre gyászos lombjait (1835 Széchenyi István CD1501).

2b. (rég, ritk) ’függeszt, akaszt vmire vmit’ ❖ Sokan fegyvereket a’ fákra tsüggeſzték (1801 Perecsényi Nagy László 8325004, 61) | Tsüggeſzteni, Appendere, Suspendere. Függeſzteni (1803 Sándor István C3667, 407).

3. (ált. -ra/-re ragos bővítménnyel) (vál) ’〈szemét, ill. tekintetét, figyelmét〉 vkire, vmire v. vmerre irányítja vki’ ❖ Stanczira a bátyám örömtelve csüggeszté szemeit (1824 Fáy András¹ 8139001, 315) | Szemeit csüggeszti lova lába mellé (1879 Arany János C0657, 122) | Elszántan s makacsul csüggesztettem figyelmemet a holttestre (1925 Babits Mihály ford.–Poe CD10) | százmilliók csüggesztik tekintetüket húsvétkor a Szent Péter tér híres erkélyére (1998 Magyar Hírlap CD09).

Ö: alá~, el, le~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

csüggeszt tárgyas ige 5b2
1. (tárgy n. is)
reményvesztetté, levertté tesz, es. kétségbe ejt vkit
[A gyakori eső] tsüggeſti a’ marha-tartó Lakosokat
(1793 Magyar Hírmondó)
Mintha legkevesebb balitélet, legkevesebb szellemi nyűg sem volna e’ honban. Semmi a’ mi csüggeszt, a’ mi kinoz, vagy a’ mi lankaszt
(1845 Irinyi József)
a feladat nagysága engemet sem csüggeszt
(1907 Márki Sándor)
Tehetsége, mozgékony és sokoldalú szelleme nem hagyja pihenni, mellőztetése nem csüggeszti
(1979 Lászlóffy Aladár)
1a. (rég, vál)
〈jó tulajdonságot, lelkiállapotot〉 gyengít, lohaszt vmi v. vki
[a túlzott mértékű bortermelés káros] azon jobb bort termő tájakra nézve, hol leginkább csak szőlőgazdaságból élhetnek az emberek, kiknek borait ócsítja, s azáltal a szorgalmat ott is csüggeszti
(1833 Berzsenyi Dániel)
[Kazinczynak még Kisfaludy Sándor támadása] sem csüggesztette munkakedvét
(1904 Váczy János)
[Teleki László Pulszky Ferencnek] sötét álmait terebélyesíti és békülő kedvét csüggeszti
(1939 Peéry Rezső)
2.
〈ember v. állat vmely testrészét, kül. fejét〉 erőtlenül v. csüggedten (lefelé) lógatja, leereszti (vhova)
[a veszett kutya] futásában fejét ’s farkát le-felé tsüggeſti
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Első jelei a’ kergekórnak, ha a’ bárányok a’ nyájtól elmaradnak, járásuk szomorú, ’s roskadozó, evésközben mintegy elfelejtkezni látszatnak magokrúl, és fejüket a’ takarmányba csüggesztik
(1846 Mihálka Antal ford.Wagenfeld)
két kezét összefonva ölébe csüggeszté
(1872 Jókai Mór)
[a kisfiú] elaludt és nehéz fejét már féloldalra csüggesztette
(1917 Török Gyula)
az a marha alak, abban a szertelen hidegben ott ült a fal tövin, csüggesztette a nagy törülközős fejit
(1964 Cseres Tibor)
2a. (rég, irod)
〈ágát növény〉 lefelé lógatja (vhova)
Maga a’ szép rózsa, tsüggesztvén ágait, Így ereszti égre bokros panaszait: „Mért nem emészt már el vagy hévség vagy hideg? […]
(1794 Csokonai Vitéz Mihály)
[a fűz] busan csüggeszti földre gyászos lombjait
(1835 Széchenyi István)
2b. (rég, ritk)
függeszt, akaszt vmire vmit
Sokan fegyvereket a’ fákra tsüggeſzték
(1801 Perecsényi Nagy László)
Tsüggeſzteni, Appendere, Suspendere. Függeſzteni
(1803 Sándor István)
3. (ált. -ra/-re ragos bővítménnyel) (vál)
〈szemét, ill. tekintetét, figyelmét〉 vkire, vmire v. vmerre irányítja vki
Stanczira a bátyám örömtelve csüggeszté szemeit
(1824 Fáy András¹)
Szemeit csüggeszti lova lába mellé
(1879 Arany János)
Elszántan s makacsul csüggesztettem figyelmemet a holttestre
(1925 Babits Mihály ford.Poe)
százmilliók csüggesztik tekintetüket húsvétkor a Szent Péter tér híres erkélyére
(1998 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások