daktilusz (4A) l. daktilus

daktilus fn 4Adactylus, daktilusz

1. (jelzőként is) (Irodt) ’〈időmértékes verselésben:〉 egy hosszú és két rövid szótagból álló, ereszkedő ritmusú versláb, ill. annak versmértéke, ritmikai képlete’ ❖ könnyebben ſzenvedhetem-el a’ tsókokat hintegetedben az els dactylus meg-akadását, mint azt a’ lágy hangzatot, a’ mely a’ tled haza tsúſzniban fordúl-el a’ tled végében (1788 Kazinczy Ferenc ford.–Johannes Secundus 7463016, 131) | [a francia nyelv] sajátságos metrikája, leginkább a jambus, anapestus és daktilus verslábakra támaszkodván s ezek lejtését zeneritmusaira is átvivén: innen származik a francia könnyüsége (1894 PallasLex. CD02) | a gyorsuló vershullámzás motorjai a kihallható daktiluszok (1986 A magyar irodalom története CD53) | A hexameter hat verslábból álló sor. A verslábak daktilusok. Az első négy daktilus helyettesíthető spondeusszal, de az ötödik verslábnak feltétlenül daktilusnak kell lennie (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’(főként) ilyen versláb(ak)ból álló verssor v. vers, es. szó, kifejezés’ ❖ a császárnak Daktilust éneklő múzsáihoz (1790 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Te, a’ ki olly jártas vagy a’ görög nyelvben, leg jobban érezheted, mikínt zakatolná, miként dirib darabolná fel ezen szó: schmetterndes, vak ős dédősünk’ Homerusnak füleit, ha daktilus képében neki szalasztódna (1808 Kazinczy Ferenc C2558, 477) | A borongós őszi elégiák közben vidám márciusi daktilusok fakadnak a költő tollából (1966 A magyar irodalom története CD53) | Maecenas Gaius Cilnius római lovag aligha várta volna el Vergiliustól, hogy az Aeneis daktilusaiba becsempéssze nevét (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. ’e versláb ritmusára emlékeztető, egy hosszú és két rövid egységből álló hang- vagy mozdulatsor’ ❖ Ahogy így üldögélnek, egyszerre megkoccintja valaki mögöttük a cselédszobaablakot. Elébb egyszer erősen, aztán kétszer röviden. […] – Ki az? – kérdezte a tulajdonosnő. De senki sem felelt, csak az előbbi daktilus ismétlődött meg a cselédszoba felől (1937 Németh László² 9485040, 33) | A bevezetésben pattogó daktilusokban megszólaltatott dallamot a szonáta expoziciójában a szóló-trombita kétszer háromnyolcados tagolással intonálja (1957 Műsorfüzet dec. 9. C0372, 8) | [a pontozó nevű tánc] motívumkincse, ritmikája (szinkópa, daktilus) és a pontok szerkezete (ababv) révén a dél-erdélyi román legényes típussal érintkezik (1990 Magyar néprajz CD47) | A hűtlen szerető messze lovagol, ezt a patadobogást a sűrű daktilusokkal a sírba is elviszi halott fülével a hősnő (1996 Szabó Magda 9630008, 62).

Sz: daktilusi, daktilusos.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

daktilusz lásd daktilus
daktilus ❖ főnév ◦ 4A ◦
permalink
dactylus 4A
daktilusz 4A
1. (jelzőként is) (Irodt)
〈időmértékes verselésben:〉 egy hosszú és két rövid szótagból álló, ereszkedő ritmusú versláb, ill. annak versmértéke, ritmikai képlete
könnyebben ſzenvedhetem-el a’ tsókokat hintegetedben az els dactylus meg-akadását, mint azt a’ lágy hangzatot, a’ mely a’ tled haza tsúſzniban fordúl-el a’ tled végében
(1788 Kazinczy Ferenc ford.–Johannes Secundus)
[a francia nyelv] sajátságos metrikája, leginkább a jambus, anapestus és daktilus verslábakra támaszkodván s ezek lejtését zeneritmusaira is átvivén: innen származik a francia könnyüsége
(1894 PallasLex.)
a gyorsuló vershullámzás motorjai a kihallható daktiluszok
(1986 A magyar irodalom története)
A hexameter hat verslábból álló sor. A verslábak daktilusok. Az első négy daktilus helyettesíthető spondeusszal, de az ötödik verslábnak feltétlenül daktilusnak kell lennie
(1999 Magyar Hírlap)
1a.
(főként) ilyen versláb(ak)ból álló verssor v. vers, es. szó, kifejezés
a császárnak Daktilust éneklő múzsáihoz
(1790 Csokonai Vitéz Mihály)
Te, a’ ki olly jártas vagy a’ görög nyelvben, leg jobban érezheted, mikínt zakatolná, miként dirib darabolná fel ezen szó: schmetterndes, vak ős dédősünk’ Homerusnak füleit, ha daktilus képében neki szalasztódna
(1808 Kazinczy Ferenc)
A borongós őszi elégiák közben vidám márciusi daktilusok fakadnak a költő tollából
(1966 A magyar irodalom története)
Maecenas Gaius Cilnius római lovag aligha várta volna el Vergiliustól, hogy az Aeneis daktilusaiba becsempéssze nevét
(1998 Magyar Hírlap)
2.
e versláb ritmusára emlékeztető, egy hosszú és két rövid egységből álló hang- vagy mozdulatsor
Ahogy így üldögélnek, egyszerre megkoccintja valaki mögöttük a cselédszobaablakot. Elébb egyszer erősen, aztán kétszer röviden. […] – Ki az? – kérdezte a tulajdonosnő. De senki sem felelt, csak az előbbi daktilus ismétlődött meg a cselédszoba felől
(1937 Németh László²)
A bevezetésben pattogó daktilusokban megszólaltatott dallamot a szonáta expoziciójában a szóló-trombita kétszer háromnyolcados tagolással intonálja
(1957 Műsorfüzet dec. 9.)
[a pontozó nevű tánc] motívumkincse, ritmikája (szinkópa, daktilus) és a pontok szerkezete (ababv) révén a dél-erdélyi román legényes típussal érintkezik
(1990 Magyar néprajz)
A hűtlen szerető messze lovagol, ezt a patadobogást a sűrű daktilusokkal a sírba is elviszi halott fülével a hősnő
(1996 Szabó Magda)
Sz: daktilusi, daktilusos
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások