dall¹ ige 3a4 (rég) 

1. tn ’kül. világi tárgyú éneket, dalt, dallamot énekel vki’ ❖ a’ Király eltt leg-elször dallottam (1794 Kazinczy Ferenc ford.–Weber C2545, 85) | Mellőzzétek a zongorát, ezt a lélekölő idővesztegetést, melyet félredob az eszes lány, mihelyt férjhezment. Tanuljon helyette dallani (1846 Teleki Blanka 8470002, 361) | Dalolj csak galambom. Dalolj csak vidámon: Én is dallva járok Haraszton, gyopáron (1860 Thaly Kálmán 8477018, 90) | Mért nem dallasz, Väjnämöjnen, Mért nem búgsz, te boldogfalvi (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521009, 292).

1a. ts ’énekhangon folyamatosan előad, ill. megénekel vmit’ ❖ fiú-leány-gyermekeket öſzve-csdítvén, ket arra kérte: hogy […] ſzép magyar énekeket dallyanak (1786 Dugonics András 7087013, 205) | Igy dallá az apák’ harczát Lehel: őt komoly arczczal Hallák a’ daliák, és buzgó lelki gyönyörrel (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524377, 152) | Az első felvonásban előforduló szép magándalt, mint a mű egyik fénypontját, most is nagy tetszéssel dallá [Paksiné] (1845 Pesti Divatlap C5837, 760) | A legény meg megérkezett. Dallott még egy verset az ablak alatt – Atyaisten, de gyönyörű ének volt! – aztán elhallgatott és gyöngéden megkocogtatta a leány ablakát (1937 Dallos Sándor CD10) | Te is eljöhetnél, vén deák! – biztatta barátságosan. – Dallanál szépöket az uraknak, a sok vitézlő dunántúli kapitányoknak (1951 Jankovich Ferenc 9275029, 151).

1b. ts (irod) ’énekléssel vmilyen állapotba juttat, ill. vmivé változtat vmit v. vkit’ ❖ Szavának isteni bájhangzata Édes szenderbe dallja az eget (1867 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare C3730, 233) | Kardot vélem a ki nem mér, Szablya-szemlélőre nem kél, Azt én dallom rút disznóvá (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521002, 17) | Konya állú kis kutyáját Földbe dallja, földi kővé [Väjnämöjnen] (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521002, 17).

1c. ts (ritk) ’〈vmely szöveget〉 jellegzetes(, az éneklésre emlékeztető) intonációval (újra meg újra) mond’ ❖ a fő RR izenetjök folytában, semmi ujat nem mondanak, hanem csak egy kedvetlen variatiót dallanak (1833 Kossuth Lajos CD32) | Eszdér igéit dallom a fölébredteknek s Joglán szavaival erősítem meg a kebleket (1841 Vajda Péter 8504013, 74).

2. ’〈Állat, növény, élettelen dolog hangadására vonatkoztatva.〉’

2a. tn ’(szép hangú, kellemes énekű) madár, ill. rovar dal(lam)szerűen hangzó hangsort v. vmilyen egyenletes, ritmikus hangot hallat’ ❖ Dallj kérlek, kellemes Flemile! (1792 Aszalai János ford.–Lessing C3779, 105) | dalló méh az ébredő tavaszban (1840 Szemere Miklós 8438030, 163) | S dall a kakuk a fán vigan. Koku! (1867 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare CD11).

2b. ts ’〈(szép hangú, kellemes énekű) madár vmilyen dal(lam)szerű hangsort〉 hallat, előad v. megszólaltat’ ❖ Bájoló zengzettel dallá a’ kis Fülmile … a’ tavasz els dícséretét (1824 Szigethi Gyula Mózes C3980, 84) | [„szeretlek” –] ezt dallják a’ madarak ezer fajai (1848 Életképek C0107, 755) | Az őszi szél susog porod felett, Pacsirta nem dall néked éneket (1898 Juhász Gyula¹ CD01).

2c. ts (tárgy n. is) ’〈hangadásra alkalmas tárgy, kül. hangszer (hangja)〉(dallamosan) előad vmit’ ❖ Idős apáknak sok szép ősmeséje! Tirólatok dall lantomnak zenéje (1866 Balkányi Szabó Lajos C0750, 9) | Tündérmeséket dallt az ágyu (1869 Imrefi János C2169, 35) | Elvitted-e a bút és a reményt, S a honszerelmet dalló lantodat? (1876 e. Tóth Ede C4270, 184).

2d. tn ’〈természeti jelenség, tárgy, dolog〉 dalra, dallamra emlékeztető hangot hallat’ ❖ ringatták dalló lágy szelek (1853 Tompa Mihály 8484087, 197) | Én itt merengek titkos fájdalommal, S hallgatva, amint a patak cseveg, dall, Elnézem a bárányfelhős eget (1857–1867 Szulik József 8455003, 29).

3. tn ’verset, költeményt ír, költ, ill. versben szól vmiről’ ❖ Rólad kivánok dallani (1829 Décsei János C1375, 52) | [Vörösmarty] nem csak magának akar dallani: ő hatni akart, föl ügyekezett szavával rázni, buzdítni a nemzetet (1856 Salamon Ferenc 8402016, 17) | Szeretnék szólni – de hogy mi felől, Mely gondolatról dalljak, nem tudom! Igy bolygok egyre, Ámor, útadon! (1886 Radó Antal ford.–Dante 8383002, 13).

3a. ts ’〈verset, költeményt〉 ír, költ v. előad, szaval’ ❖ leg-inkább Zrínyi keserves Énekeit dallom (1790 Ráday Gedeon¹ C1506, 382) | a Reményhez egy sonettet dallani (1813 Szemere Pál C3950, 180) | [a Vándor vihardalát] nagy szenvedélylyel dallám, hangosan, mikor egyszer nagy vihar talált az útban (1874 Szász Károly² C3842, 29) | S ha Tibur gazdadalnoka egykor ily mértéken zengte a megelégedést, hadd dalljam rajt ma himnuszát én a soha-meg-nem-elégedésnek! (1909 Babits Mihály C0695, 3).

3b. ts ’〈költő(i műalkotás)〉 megénekel vmit v. vkit’ ❖ ne Török Marsokat írjon, hanem dallja a’ szív szelíd érzékenységeit, szerelmet, barátságot (1793 Kazinczy Ferenc C2555, 297) | Az atyák’ tetteit dallá a’ dal (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson C2528, 64) | Nem restelsz ferde utca-harcot Dicsőitőleg dallani (1881 Tomor Ferenc C4229, 103) | A jámbor sereget dallom s a leventét[,] Krisztus dicső sirját a kik visszavették (1899 Jánosi Gusztáv ford.–Tasso 8206008, 21) | Heine betegségét, Verlaine ezer apró bűnét-baját gyónja, vallja, dallja és épp fogyatkozásaik istenien szemérmetlen kitárásában rejlik művészetük rendkívül szuggesztív ereje (1908 Hatvany Lajos CD10).

J: dalol, danol, énekel.

ÖU: el~.

Sz: dallás.

Vö. CzF. dall²; ÉrtSz.; TESz. dalol; ÉKsz.; ÚMTsz. dall¹