abszurd mn és fn 

I. mn 12A6

1. ’képtelen, lehetetlen, a józan ésszel ellenkező 〈helyzet, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ teljesen abszurd dolognak bizonyult az a körülmény (1901 A Vendéglős 2100001, 10) | A mesemondó vállalta még ezt a mesevilág szempontjából is abszurd helyzetet, hogy állatról beszéljen első személyben (1937 Honti János 9255002, 111) | Kinek az akarata diktál nekünk abszurd terminusokat? (1951 Háy Gyula 9232003, 53) | Ezt a nézetet Célia mindig abszurdnak tartotta (1972 Tandori Dezső ford.–Beckett 9703055, 81) | Abszurd humort létrehozva: a kocka meg van vetve (1975 Hernádi Miklós 1066005, 18) | A filmben az abszurd helyzet indukálja a történet abszurd fordulatait (1992 Gyürey Vera 2010007, 42).

2. (Irodt) ’a valóság közvetlenül tapasztalható jelenségformáitól eltérő, azokat szándékosan (el)torzító 〈ábrázolás(mód)〉, ill. ilyen 〈mű〉’ ❖ A dráma abszurd elemei azt jelzik, hogy Illyés szembenézett a modern dráma formaproblémáival is (1963 Béládi Miklós 2027002, 12) | ugyanebből az élményből fakaszt valami akasztófahumorral párosított világvége dramatikát Ionesco is az első nagyhatású abszurd darabbal, a Kopasz énekesnővel (1969 Almási Miklós 1002002, 431) | abszurd színház (1972 Kocsis Rózsa 2018004, 335) | Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza filmjeit a kritika szatirikusnak, groteszknek, abszurdnak minősítette (1978 Szalay Károly 1144001, 67) | az irónia, amely a számozott versekben párosul az abszurd ábrázolással (1982 Ónodi László 2028007, 274) | Az abszurd modor nem más, mint a hétköznapi irónia kozmikus léptékű kivetülése (1992 Nagy Atilla Kristóf 2027036, 40) abszurd dráma ’az egzisztencializmus hatására az 1940-es évek végén létrejött drámai irányzat, ill. ennek törekvéseit kifejező mű, amely az elidegenedett világban magára maradt, kiszolgáltatott embert ábrázolja korábban ismeretlen, meglepő dramaturgiai és színpadi eszközökkel’ ❖ Míg azonban a görög tragédiák vagy a középkori misztériumjátékok közismert és egyetemes metafizikus rendszerekre épültek, addig „az abszurd dráma ilyen kozmikus értékrendszernek csak a hiányát fejezi ki” (1972 Kocsis Rózsa 2018004, 342) | Egy tehetséges írónak a vészhelyzetben személyi problémákkal bíbelődő országvezetés kiváló alapanyag lehetne egy abszurd dráma vagy tragikomédia megírásához (1996 Magyar Hírlap CD09) | ültünk ott vagy hatvanan, de úgy, mintha valamennyien egy modern abszurd dráma szereplői lennénk (2000 Magyar Hírlap CD09).

3. ’értelmetlen, esztelen, oktalan’ ❖ a dacos jobbágyivadékok maradékai így buktak el egy történelmileg és társadalomtudományilag kezdettől abszurd politikai tévúton (1931 Zsolt Béla 9807013, 13) | az idegen nyelvet úgy tanuljuk, hogy egy-egy éppen soronlevő nyelvtani problémát abszurd módon halmozunk össze egy-egy mondatba (1974 Pernye András 9527002, 266).

II. fn 3A1

1. ’a világot a fonákjáról láttató(, kül. az abszurd drámára jellemző) ábrázolásmód’ ❖ Az abszurd szembesít ugyan a széthasadt skizofrén élettel, de ez már nem katarzist, hanem csak keserű mosollyal vegyes iszonyatot kelt (1972 Kocsis Rózsa 2018004, 336) | Az irónia a lét egyes szegmenseire, valamely életjelenségre tekint gúnnyal, míg az abszurd magával a léttel perlekedik (1992 Nagy Atilla Kristóf 2027036, 40).

2. (tbsz-ban) ’az abszurd dráma irányzatának képviselője’ ❖ A lét értelmével foglalkozik [ti. Déry Tibor], mint az abszurdok általában (1972 Kocsis Rózsa 2018004, 342) | [Méliusz] minden zseniális abszurdok román nagyatyját, Urmuzt is fölfedezte nekünk (1984 Bodor Pál 1019052, 40).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

abszurd melléknév és főnév
I. melléknév 12A6
1.
képtelen, lehetetlen, a józan ésszel ellenkező 〈helyzet, megnyilvánulás stb.〉
teljesen abszurd dolognak bizonyult az a körülmény
(1901 A Vendéglős)
A mesemondó vállalta még ezt a mesevilág szempontjából is abszurd helyzetet, hogy állatról beszéljen első személyben
(1937 Honti János)
Kinek az akarata diktál nekünk abszurd terminusokat?
(1951 Háy Gyula)
Ezt a nézetet Célia mindig abszurdnak tartotta
(1972 Tandori Dezső ford.Beckett)
Abszurd humort létrehozva: a kocka meg van vetve
(1975 Hernádi Miklós)
A filmben az abszurd helyzet indukálja a történet abszurd fordulatait
(1992 Gyürey Vera)
2. (Irodt)
a valóság közvetlenül tapasztalható jelenségformáitól eltérő, azokat szándékosan (el)torzító 〈ábrázolás(mód), ill. ilyen 〈mű〉
A dráma abszurd elemei azt jelzik, hogy Illyés szembenézett a modern dráma formaproblémáival is
(1963 Béládi Miklós)
ugyanebből az élményből fakaszt valami akasztófahumorral párosított világvége dramatikát Ionesco is az első nagyhatású abszurd darabbal, a Kopasz énekesnővel
(1969 Almási Miklós)
abszurd színház
(1972 Kocsis Rózsa)
Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza filmjeit a kritika szatirikusnak, groteszknek, abszurdnak minősítette
(1978 Szalay Károly)
az irónia, amely a számozott versekben párosul az abszurd ábrázolással
(1982 Ónodi László)
Az abszurd modor nem más, mint a hétköznapi irónia kozmikus léptékű kivetülése
(1992 Nagy Atilla Kristóf)
abszurd dráma
az egzisztencializmus hatására az 1940-es évek végén létrejött drámai irányzat, ill. ennek törekvéseit kifejező mű, amely az elidegenedett világban magára maradt, kiszolgáltatott embert ábrázolja korábban ismeretlen, meglepő dramaturgiai és színpadi eszközökkel
Míg azonban a görög tragédiák vagy a középkori misztériumjátékok közismert és egyetemes metafizikus rendszerekre épültek, addig „az abszurd dráma ilyen kozmikus értékrendszernek csak a hiányát fejezi ki”
(1972 Kocsis Rózsa)
Egy tehetséges írónak a vészhelyzetben személyi problémákkal bíbelődő országvezetés kiváló alapanyag lehetne egy abszurd dráma vagy tragikomédia megírásához
(1996 Magyar Hírlap)
ültünk ott vagy hatvanan, de úgy, mintha valamennyien egy modern abszurd dráma szereplői lennénk
(2000 Magyar Hírlap)
3.
értelmetlen, esztelen, oktalan
a dacos jobbágyivadékok maradékai így buktak el egy történelmileg és társadalomtudományilag kezdettől abszurd politikai tévúton
(1931 Zsolt Béla)
az idegen nyelvet úgy tanuljuk, hogy egy-egy éppen soronlevő nyelvtani problémát abszurd módon halmozunk össze egy-egy mondatba
(1974 Pernye András)
II. főnév 3A1
1.
a világot a fonákjáról láttató(, kül. az abszurd drámára jellemző) ábrázolásmód
Az abszurd szembesít ugyan a széthasadt skizofrén élettel, de ez már nem katarzist, hanem csak keserű mosollyal vegyes iszonyatot kelt
(1972 Kocsis Rózsa)
Az irónia a lét egyes szegmenseire, valamely életjelenségre tekint gúnnyal, míg az abszurd magával a léttel perlekedik
(1992 Nagy Atilla Kristóf)
2. (tbsz-ban)
az abszurd dráma irányzatának képviselője
A lét értelmével foglalkozik [ti. Déry Tibor], mint az abszurdok általában
(1972 Kocsis Rózsa)
[Méliusz] minden zseniális abszurdok román nagyatyját, Urmuzt is fölfedezte nekünk
(1984 Bodor Pál)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások