danl (3a4) l. danol

danol ige 1a (/nyj)  danl (rég)

1. tn ’világi tárgyú éneket, (nép)dalt, dallamot énekel vki’ ❖ Amott egy szekerét örömmel tetézi, Itt egy járma felé ökreit intézi, S igy szántóföldgyéről készitvén zsákmánnyát, Danulva késéri csüribe vagyonnát (1777 Ányos Pál CD01) | [Pacsuli] tánczol, danól, szivarozik (1850 Dobsa Lajos 8107003, 8) | A kőmivesek fütyöltek, danoltak (1907 Gárdonyi Géza C1842, 21) | Szeretem, ha danolnak. Amíg bőgnek, nem zabálnak (1956 Lengyel József 9395006, 101) | lány korában hányszor, de hányszor átment danolva a Mária Valéria hídon Esztergomba (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. ts ’〈éneket, dalt〉 énekel, ill. énekhangon (folyamatosan) előad v. megénekel vmit’ ❖ az aratók … mezei énekeket danolnak (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2549, 273) | danlanám múlattató énekemet (1789 Kazinczy Ferenc C2554, 302) | [a hunok] Attila dicső tetteit danolva töltik el dologtalan idejöket (1879 Hunfalvy Pál CD57) | Iddogáltak olcsó karcost zöld klázliból [= üvegpohárból], s danoltak hozzá valami végeszakadatlan pásztornótát (1892 Jókai Mór CD18) | mán az egész falu danójja, hogy „Sá-ri bí-ró hum, hum, hum…” (1910 Móricz Zsigmond 9462002, 69) | Azt danolták, hogy Egy cica, két cica, sok cica, hajh (1995 Magyar Hírlap CD09).

1b. ts (kissé rég) ’〈szót, mondatot stb.〉 jellegzetes(, az éneklésre emlékeztető) intonációval, ill. dallamosan mond’ ❖ Azt danolja: „gyere! jöszte!” (1877 Arany János C0647, 185) | Egy ifju, mondom, bársonyarczu, szép, Ki azt danolja, hogy a vajda küldte (1883 Dóczi Lajos C1426, 157) | Tulajdonképpen nem is illene többé felkeresni a barátságtalan házat, hisz éjfélt csak most danolja a bakter az alvégen (1913 Krúdy Gyula CD54) | – És mégis! – és mégis! – danoltam, mint egy áriát (1929 Füst Milán CD10).

2. ’〈Állat v. élettelen dolog hangadására vonatkoztatva.〉’

2a. tn ’(szép hangú, kellemes énekű) madár, ill. rovar, kül. tücsök dal(lam)szerűen hangzó hangsort v. vmilyen egyenletes, ritmikus hangot hallat’ ❖ Némelly Áfrikaiak megveszik a’ prütsköket, és kalitzkába teszik, ’s azokkal danoltatnak ő magoknak (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 158) | Minden fű alatt tücskök danoltak (1858 e. Bajza József CD01) | mikor az est leszállt, a madarak danoltak a fákon (1881 Budapesti Hírlap 8608001, 1) | Fennen danol már a szélkiáltó madár (1925 József Attila CD01).

2b. ts ’〈(szép hangú, kellemes énekű) madár vmilyen dal(lam)szerű hangsort〉 hallat, előad v. megszólaltat’ ❖ Tudgya minő tukmát [ti. sorsot, jövőt v. végzetet] a’ madaratska danúl (1817 Perecsényi Nagy László ford.–Tibullus C3479, 77) | üdvözletet danol a kis madár (1845–1848 Madách Imre 8284042, 300) | [a madarak] ott danoltak a fülébe szebbnél szebb nótákat (1861 Eredeti népmesék C3086, 46).

2c. tn ’〈természeti jelenség, tárgy, dolog〉 dalra, dallamra emlékeztető hangot hallat’ ❖ [A vezér] ősz fürtinél idegen szél danol (1864 e. Madách Imre CD01) | a torony leégett, alatta nem miséznek; áll egymagában üszkösen és romba dőlten; udvarát felverte a gaz, és a harangjai helyén a csókák költenek; a fél oldalára támaszkodik, és danol, amikor a szél végigzúg folyosóin (1909 Krúdy Gyula CD54) | A szél dudol A szél danol Úú, úú, úgy dudol. Nem alhatol, Nem alhatol (1929 Tersánszky Józsi Jenő CD10).

2d. ts ’〈természeti jelenség dalra, dallamra emlékeztető hangot〉 kelt, hallat’ ❖ Az illanó vizár Vig hangokat danol (1842 Petőfi Sándor C3506, 8) | a’ Rajna, e’ német Ganges […] örök moralyát, mintegy nyugot és kelet örök perlekedési zaját, danolja (1844 Tóth Lőrinc 8490013, 84) | édes dalt danolt a szél (1922 Bókay János CD10).

3. tn ’verset, költeményt ír, költ, versben szól (vmiről)’ ❖ tanít a’ bőlcs, danol a’ poéta (1797 Csokonai Vitéz Mihály 7069062, 124) | Hölgyek és leventék, szerelmek, kalandok, S harc az én tárgyam, mikről danolandok (1858 Arany János CD01) | Hatástalanul hangzottak el keserű versei, hiába danolt a nagyúrról, a halálról: egy szív meg nem indult, egy szem meg nem nedvesedett panaszára (1908 Elek Artúr CD10) | Hadd danolok a megaláztatásban: Minden gondolatom, mint az ótvar És átok minden emlékem és nyomoruság. Sós a vérem a keserüségtől (1936 Füst Milán CD10).

3a. ts ’〈költő〉 megénekel vmit’ ❖ Ha hát csupán szerelmet És bort fogok danolni: Magyarjaim! kikérem, Ne szóljatok meg érte (1798 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | a’ mi Sybarisúnk […] a’ kellemmel beszéll, tsendes béhatással, Esdekléssel hevít enyelgést danólta – kiadott, és köz hellyen mondott verseiben (1820 Perecsényi Nagy László 8325014, 51) | [Jankovich Ferenc] szociális élű verseiben […] parasztbánatot és dacot danol (1937 Lesznai Anna CD10).

4. tn (hat-i ign-i alakban, hsz-szerűen) ’〈annak kif-ére, hogy vmilyen tevékenység elvégzése, történés bekövetkezte vidáman, könnyedén megy végbe v. történik meg〉’ ❖ [mahagónifából] egy ollyan darab, mint egy víz-merítő Magyar veder, egy izmos legényt-is meg-tántorít emelni, – próbáltuk –; az ákáſz-fából pedig két-annyit még, danolva el-vihet egy 18 eſztendős tzenk (1796 Gazdaságot Célozó Újság 7417004, 261) | Ruszka Gyurinak szinte danolva eredt neki a képzelete, hogy még a léptei is meg-megiramodtak, ha a jobbnál jobb tervek ötlöttek fel elméjében a jövendőre (1913 Tersánszky Józsi Jenő CD10).

Sz: danolás, danolgat.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dalol; ÉKsz.; SzT. danolhat; ÚMTsz.