daráló fn 1A

1. (Mezőg) ’gabonafélék v. más termények (nagy mennyiségben történő) darálására haszn. (mezőgazdasági) gép’ ❖ El keresgetik hamar a’ darállót, ’S a’ gabonát (1788 Bécsi Magyar Múzsa ford. C0350, 26) | Daráló, a gabonanemüek őrlésére használt első kezdetleges készülék (1893 PallasLex. CD02) | a szőlő feldolgozásánál a darálók mellett a faprések után megjelentek a vassajtók (1980 Geday Gusztáv CD30).

1a. (Mezőg) ’kül. szemes termények (nagy mennyiségben történő) darálását végző mezőgazdasági üzem (épülete)’ ❖ addig még kérnivalója se lehet, amíg az asszony a daráló s a szikvízüzem irányítását kézbe nem veszi (1960 Urbán Ernő 9742002, 43) | [A téli gyalogszán] magyar tájakon a szegény ember téli szállítóeszköze volt, amin tűzifát húzott haza az erdőből, őrölni való terményt vitt a malomba, kukoricát a darálóba (1999 Magyar néprajz CD47).

2. ’mák, dió, kávé, hús stb. szemcsésre őrlésére, ill. darabosra aprítására, zúzására való konyhai kisgép’ ❖ [a szobalány] a combjai közé szorított darálóval kávét darál (1911 Bródy Sándor C1189, 107) | [a pástétom készítésekor] a húst finom darálón átdarálják, tojást adnak hozzá, fűszerezik (1994 Új Könyvek CD29) | egy száraz ruhával gondosan törölje át a daráló belsejét (1998 Magyar Hírlap CD09).

3. ’iratmegsemmisítő gép(et üzemeltető részleg)’ ❖ beteszem a dossziékat a darálóba menő anyagok közé (1990 Lovass Zoltán 1097002, 209) | Napjaink hírlapjai, puha fedelű kiadványai, a szakkönyvek, a lexikonok már megjelenésekor darálóra ítéltetnek (1998 Byte Magazin CD38).

4. (sajtó v. biz) ’vkit (egyhangúságával) idegileg v. fizikailag felőrlő közeg’ ❖ azt kívánom magunknak, hogy a napi darálóból egy picit kilépve ezek a parlamenti vitanapok a szellemi társulás ünnepnapjaivá válhassanak (1996 Országgyűlési Napló CD62) | [lehet, hogy a focista] rosszul döntött, amikor Kispest helyett Lommelt választotta, hiszen aligha neki való a belga daráló (1998 Magyar Hírlap CD09) | „Öreg birkózó” általában nem szívesen áll be a fiatalok közé a darálóba (1999 Magyar Hírlap CD09).

Ö: dió~, hús~, kávé~, mák~.

Sz: darálós.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

daráló főnév 1A
1. (Mezőg)
gabonafélék v. más termények (nagy mennyiségben történő) darálására haszn. (mezőgazdasági) gép
El keresgetik hamar a’ darállót, ’S a’ gabonát
(1788 Bécsi Magyar Múzsa ford.)
Daráló, a gabonanemüek őrlésére használt első kezdetleges készülék
(1893 PallasLex.)
a szőlő feldolgozásánál a darálók mellett a faprések után megjelentek a vassajtók
(1980 Geday Gusztáv)
1a. (Mezőg)
kül. szemes termények (nagy mennyiségben történő) darálását végző mezőgazdasági üzem (épülete)
addig még kérnivalója se lehet, amíg az asszony a daráló s a szikvízüzem irányítását kézbe nem veszi
(1960 Urbán Ernő)
[A téli gyalogszán] magyar tájakon a szegény ember téli szállítóeszköze volt, amin tűzifát húzott haza az erdőből, őrölni való terményt vitt a malomba, kukoricát a darálóba
(1999 Magyar néprajz)
2.
mák, dió, kávé, hús stb. szemcsésre őrlésére, ill. darabosra aprítására, zúzására való konyhai kisgép
[a szobalány] a combjai közé szorított darálóval kávét darál
(1911 Bródy Sándor)
[a pástétom készítésekor] a húst finom darálón átdarálják, tojást adnak hozzá, fűszerezik
(1994 Új Könyvek)
egy száraz ruhával gondosan törölje át a daráló belsejét
(1998 Magyar Hírlap)
3.
iratmegsemmisítő gép(et üzemeltető részleg)
beteszem a dossziékat a darálóba menő anyagok közé
(1990 Lovass Zoltán)
Napjaink hírlapjai, puha fedelű kiadványai, a szakkönyvek, a lexikonok már megjelenésekor darálóra ítéltetnek
(1998 Byte Magazin)
4. (sajtó v. biz)
vkit (egyhangúságával) idegileg v. fizikailag felőrlő közeg
azt kívánom magunknak, hogy a napi darálóból egy picit kilépve ezek a parlamenti vitanapok a szellemi társulás ünnepnapjaivá válhassanak
(1996 Országgyűlési Napló)
[lehet, hogy a focista] rosszul döntött, amikor Kispest helyett Lommelt választotta, hiszen aligha neki való a belga daráló
(1998 Magyar Hírlap)
„Öreg birkózó” általában nem szívesen áll be a fiatalok közé a darálóba
(1999 Magyar Hírlap)
Sz: darálós
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások