daráló fn 1A
1. (Mezőg) ’gabonafélék v. más termények (nagy mennyiségben történő) darálására haszn. (mezőgazdasági) gép’ ❖ El keresgetik hamar a’ darállót, ’S a’ gabonát (1788 Bécsi Magyar Múzsa ford. C0350, 26) | Daráló, a gabonanemüek őrlésére használt első kezdetleges készülék (1893 PallasLex. CD02) | a szőlő feldolgozásánál a darálók mellett a faprések után megjelentek a vassajtók (1980 Geday Gusztáv CD30).
1a. (Mezőg) ’kül. szemes termények (nagy mennyiségben történő) darálását végző mezőgazdasági üzem (épülete)’ ❖ addig még kérnivalója se lehet, amíg az asszony a daráló s a szikvízüzem irányítását kézbe nem veszi (1960 Urbán Ernő 9742002, 43) | [A téli gyalogszán] magyar tájakon a szegény ember téli szállítóeszköze volt, amin tűzifát húzott haza az erdőből, őrölni való terményt vitt a malomba, kukoricát a darálóba (1999 Magyar néprajz CD47).
2. ’mák, dió, kávé, hús stb. szemcsésre őrlésére, ill. darabosra aprítására, zúzására való konyhai kisgép’ ❖ [a szobalány] a combjai közé szorított darálóval kávét darál (1911 Bródy Sándor C1189, 107) | [a pástétom készítésekor] a húst finom darálón átdarálják, tojást adnak hozzá, fűszerezik (1994 Új Könyvek CD29) | egy száraz ruhával gondosan törölje át a daráló belsejét (1998 Magyar Hírlap CD09).
3. ’iratmegsemmisítő gép(et üzemeltető részleg)’ ❖ beteszem a dossziékat a darálóba menő anyagok közé (1990 Lovass Zoltán 1097002, 209) | Napjaink hírlapjai, puha fedelű kiadványai, a szakkönyvek, a lexikonok már megjelenésekor darálóra ítéltetnek (1998 Byte Magazin CD38).
4. (sajtó v. biz) ’vkit (egyhangúságával) idegileg v. fizikailag felőrlő közeg’ ❖ azt kívánom magunknak, hogy a napi darálóból egy picit kilépve ezek a parlamenti vitanapok a szellemi társulás ünnepnapjaivá válhassanak (1996 Országgyűlési Napló CD62) | [lehet, hogy a focista] rosszul döntött, amikor Kispest helyett Lommelt választotta, hiszen aligha neki való a belga daráló (1998 Magyar Hírlap CD09) | „Öreg birkózó” általában nem szívesen áll be a fiatalok közé a darálóba (1999 Magyar Hírlap CD09).
Ö: dió~, hús~, kávé~, mák~.
Sz: darálós.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.