dáridó fn 1A (rég)

1. (átv is) ’nagy evéssel-ivással, rendsz. zenével, tánccal együtt járó, zajos, önfeledt mulatozás, ill. olyan összejövetel, amelyen így mulatnak’ ❖ Mulatság volt az, […] dáridó, csapongó, fesztelen, szeszélyes szabad eszem-iszom-élet (1842 Erdélyi János² 8131102, 60) | Ma éjjel fent van s dőzsöl a király, Nagy dáridóján bősz táncz tántorog (1867 Arany János ford.–Shakespeare C3730, 26) | ilyen daridót nem ültem (1884 Bem-album C0909, 5) | Most perc-emberkék dáridója tart, De építésre készen a kövünk, Nagyot végezni mégis mi jövünk (1913 Ady Endre CD10) | nem tűri a részegeskedést, a részegeskedőket, a mértéktelen alkoholfogyasztást, a dáridókat (1959 Szabó István³ CD52) | hét országra szóló dáridót tartanak a király várában (2000 Új Könyvek CD29).

2. (birtokszóként) (ritk, vál) ’〈vmely jelenség, dolog, kül. érzés, érzelem〉 tobzódása, mértéktelen elhatalmasodása’ ❖ [a klasszikus francia novella] az érzelmek és érzékek szertelen dáridóját nemes fegyelmezettséggel és bölcs realizmussal tudja ábrázolni (1935 Hevesi András CD10) | Az illúziók nagy dáridója után ők [ti. az 1880-as évek fiataljai] az első kiábrándultak és kételkedők (1939 Halász Gábor¹ CD10) | a pőre érdekek dáridója van (2000 Új Könyvek CD29).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

dáridó főnév 1A (rég)
1. (átv is)
nagy evéssel-ivással, rendsz. zenével, tánccal együtt járó, zajos, önfeledt mulatozás, ill. olyan összejövetel, amelyen így mulatnak
Mulatság volt az, […] dáridó, csapongó, fesztelen, szeszélyes szabad eszem-iszom-élet
(1842 Erdélyi János²)
Ma éjjel fent van s dőzsöl a király, Nagy dáridóján bősz táncz tántorog
(1867 Arany János ford.Shakespeare)
ilyen daridót nem ültem
(1884 Bem-album)
Most perc-emberkék dáridója tart, De építésre készen a kövünk, Nagyot végezni mégis mi jövünk
(1913 Ady Endre)
nem tűri a részegeskedést, a részegeskedőket, a mértéktelen alkoholfogyasztást, a dáridókat
(1959 Szabó István³)
hét országra szóló dáridót tartanak a király várában
(2000 Új Könyvek)
2. (birtokszóként) (ritk, vál)
〈vmely jelenség, dolog, kül. érzés, érzelem〉 tobzódása, mértéktelen elhatalmasodása
[a klasszikus francia novella] az érzelmek és érzékek szertelen dáridóját nemes fegyelmezettséggel és bölcs realizmussal tudja ábrázolni
(1935 Hevesi András)
Az illúziók nagy dáridója után ők [ti. az 1880-as évek fiataljai] az első kiábrándultak és kételkedők
(1939 Halász Gábor¹)
a pőre érdekek dáridója van
(2000 Új Könyvek)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások