deákos mn és fn
I. mn 15A2
1. (kissé rég) ’latin nyelvű v. a latin nyelvre jellemző, ill. a latin nyelv szabályainak megfelelő’ ❖ Honnos. Deákosonn Hunnus (1784–1787 Édes Gergely 7095002, 43) | a’ deákos and, end futurum nélkl ellehetünk (1805 Verseghy Ferenc C4423, 51) | a’ deák szavaknak akár deákos, akár magyaros ejtése (1806 Hazai Tudósítások C0187, 135) | – Quo modo stat Hungaria? – kérdi diákosan a gazda (1882–1883 Mikszáth Kálmán CD04) | A „Nagybot” diákos neve „Gerundium” volt (1938 Riadó! 2138001, 310).
1a. (kissé rég) ’latin szavakkal, latinos nyelvi fordulatokkal, szerkezetekkel teli 〈beszéd, stílus stb.〉’ ❖ Nagyon deákos beszéllés a’ Conjunctivus Moduson ejtett beszéllés (1789 Kazinczy Ferenc C2554, 462) | hibáson beſzéll. 1. A’ ki Németeſen, Frantzoſan, Deákoſan ’s a’ t. beſzéll. 2. A’ ki homályoſan, tekervényeſen, érthetetlenl (1792 Szente Pál 7319002, 137) | Deákos beszédű öreg uraktól még mindig hallani a furcsa kifejezést (1895 Tóth Béla¹ C4257, 55) | a kasznár parasztos kifejezései és a prókátor deákos mondatai egyformán nevetségesek előtte (1931 Pintér Jenő CD44) | a deákos magyar nyelvből átemelt igealakok (1989 Mészáros Sándor 2001014, 75).
2. (/Irodt) ’klasszikus, időmértékes 〈vers(elés)〉, ill. ilyen versformában verselő 〈költő〉’ ❖ a’ Deákos Magyar versekrl, vagy is Distichonokról … ezt mondja (1789 Mindenes Gyűjtemény C0366, 283) | ezek a’ versek igen Deákosok, ’s a’ Német nyelvhez nem illenek (1814 Kondé József Benedek C3580, LVIII) | Sylvester-től Ráday Gedeon-ig … vagy negyven deákos verselővel találkozunk (1889 Négyesy László C3316, 29) | [Révai Miklós] antikmértékű dalain, elégiáin és ódáin kívül rímes szerelmi énekeket is írt, hogy kedveskedjék a női olvasóknak, akik sehogysem tudtak megbarátkozni a deákos verseléssel (1931 Pintér Jenő CD44) | A mit mi deákos (vagy antik vagy klasszicizáló) verselésnek nevezünk, eredetileg az ókori görög költészetben alakult ki (1959 Hegedüs Géza 9233027, 89) | Baróti Szabó Dávid, a deákos verselés úttörője a magyar irodalomban. A „Kisded szótár” első kiadása még időmértékbe szedi a szavakat! (1996 Természet Világa CD50).
3. (kissé rég) ’a latin nyelvben való jártasságot kialakító, a klasszikus műveltséget megalapozó 〈nevelés, oktatás〉’ ❖ be-mentem a’ Collégiomba, Hol Pallás engem-is tartott Kalastromba. […] míg a’ Deákos nevelést trhettem, Ott négy eſztendeig rab kenyeret ettem (1790 Mátyási József 7221017, 129) | Az én Károlyom … nagyonn deákosan nevelődik (1818 Böszörményi Pál ford.–Schlez C1179, 155) | a vidéki középosztály is meddőnek kezdi tekinteni a diákos növelés jövendőjét (1847 Hetilap CD61) | a tiszántúli kerületnek 1807-ben kiadott, Budai Ézsaiás tudós debreceni tanártól készített tanterve még deákosabb, mindent latinul adat elő (1933 Szekfű Gyula CD42).
4. (kissé rég) ’iskolázott, rendsz. latinul tudó, latinos műveltségű 〈személy, csoport〉’ ❖ Lilisz.: De az a’ jus nyilván való, és ſzépen, tiſztán van deducálva az igaz, már abbúl oſztán az ubitáſt is könnyen ki-kereſhetni. Pontyi.: Es hallották kentek? ugyan diákos ember (1777 Bessenyei György¹ 7044002, 100) | [az ún. népies költők] nem a „népből”, nem a „népnek” írnak, hanem azon diákos középosztály számára, mely érti, megtapsolja ovidiusi czélzásaikat (1860–1862 Arany János C0654, 340) | A hegedős vándor népénekes volt, a lantos pedig képzett ének- és zeneszerző, tehát iskolázott, deákos ember: literatus vagy deák, mint akkor nevezték (1896 Badics Ferenc CD44) | a XVII. században kezd kialakulni egy magasabb szellemi műveltségű köznemesi osztály, a literátus vagy deákos osztály, mely a későbbi művelt középosztály alapját vetette meg (1940 Bárányné Oberschall Magda CD43) | ha nem hiszi kend, akár olvassa, akár nézze a királi pecsétet. (Habet appensam tortam.) Kend azonkívül is talán deákosabb ember magamnál (1983 Szalay Károly 1144012, 176).
5. (kissé rég) ’a latin nyelv, ill. a görög-latin kultúra ismeretén alapuló, klasszikus 〈műveltség〉’ ❖ három buzgó szerzetes [ti. Baróti Szabó Dávid, Rájnis József és Révai Miklós] a régi latin és görög költészetből merítve lelkesűlést, a magyar költészetnek merőben új formáival lép a nemzet deákos műveltségű osztálya elé (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [Gvadányi József] mindig és mindenütt diákos tudásából merít (1894 Széchy Károly CD55) | Régi, diákos műveltségű familiából származom (1927 Babits Mihály C0696, 305) | [Balásházy János] az egyoldalúan deákos műveltséget adó középfokú iskolákat a természettudományosan is megalapozott általános műveltség forrásaivá akarta formálni (1970 Tilkovszky Loránt CD30).
6. (Irodt) ’〈a 18. század végi magyar irodalomban:〉 az 〈az irányzat〉, amely a klasszikus latin költészetet tekintette példaképének, és amely a magyar költészetben a klasszikus versformát divatossá tette, ill. ehhez az irányzathoz tartozó 〈költő〉’ ❖ Benne [ti. Berzsenyiben] voltakép deákos iskolánk éri meg legfelső fejlődését (1896 Beöthy Zsolt C1014, 86) | Harmadik csoportja a költőknek, kiket a deákos költők néven szoktak összefoglalni, a görög-római klasszikus versidomokon elindulva, próbálta az irodalmat felvirágoztatni (1928 TolnaiÚjLex. C5728, 13) | Horatius […] a mi deákos költőink legfőbb mintaképe volt (1959 Hegedüs Géza 9233027, 100).
7. (rég, ritk) ’latin szertartású római katolikus 〈egyház〉’ ❖ a’ Szombati napi böjt sokáig nem vólt közönséges Törvénye az Anyaszentegyháznak még nap-nyugotti avagy Deákos részére nézve-is (1780 Molnár János C3201, 45).
II. fn 4A
1. (hat ne-vel, tbsz-ban) (Irodt) ’〈a 18. század végi magyar irodalomban:〉 a klasszikus latin költészetet, irodalmat példaképnek állító irányzat követői’ ❖ [Batsányi János] episztoláit a franciásak, pár ódáját a deákosok, némely elbeszélését a népiesek és érzelmes költeményeit a németesek modorában irta (1896 PallasLex. CD02) | nagy és egyetemes hatása volt a deákosok lelkes munkásságának, melylyel a classicus versformákat meghonosították (1904 Szinnyei Ferenc CD55) | A magyar nyelvű deákosok, Baróti Szabó Dávid és társai (1964 Tarnai Andor CD53) | Csaknem harminc egyéniséget számít az irodalomtörténeti hagyomány a „deákosok” közé. Ide soroltak politikusokat (pl. Teleki Domokos), történetkutatókat (Szabó Károly, Szalay László) és más tudományágak művelőit (Hunfalvy János, Hunfalvy Pál, Brassai Sámuel), tehát, meglehetősen tágan értelmezték az „irodalom” fogalmát. A vidéken élő írók közül ide sorolták Tompát, Lévayt, Erdélyi Jánost s a frissen felbukkant Madách Imrét (1965 Kovács Kálmán CD53).
2. (rég, ritk) ’latinos műveltségű személy’ ❖ „manus manum lavat” mondjuk mi deákosok (1808 Holosovszky Imre C2096, 107).
Sz: deákosít, deákoskodik, deákosság.
Vö. CzF. diákos; ÉrtSz.; TESz. diák; ÉKsz.; SzT.