debreceni mn és fn 

I. mn 1B3

(tulajdonnév részeként is) ’〈a Debrecennel való vmilyen összefüggésnek, kapcsolatnak mint tulajdonságnak a kif-ére〉’ ❖ a’ Debreczeni Belső és Külső T(ekintetes) Tanács (1775 Csokonai József 7503001, 9).

a. debreceni kolbász (Konyha is) ’sertéshúsból, marhahúsból, szalonnadarabokból fűszerek, valamint egy kevés víz hozzáadásával készített, főve fogyasztható, rövid(, páros) füstölt kolbász’ ❖ – Na öcsém, […] mikor jön le „debreceni” kolbászra? (1855–1856 Vas Gereben C4384, 471) | A „debreczeni” kolbászhoz kövér és sovány disznó hust vegyesen kell használni (1892 Zilahy Ágnes C6079, 328) | Hozzávalók: 2 pár debreceni kolbász, 1 nagy fej vöröshagyma (1986 Frank Júlia et al. CD19).

II. fn 1B2

1. ’〈a Debrecenben élő lakosság, ill. az ott élő, onnan származó személy megnevezéseként〉’ ❖ Töltöttük a szekeres után való járással, de haszontalan, mert a debreczeniek nem vállaltak és így azon nap elmult tőlünk (1790 Héczei Dániel 7139001, 210).

2. (Konyha is) ’debreceni kolbász’ ❖ beültem a Sasba és debrecenit rendeltem mustárral és tormával (1948 Palotai Erzsi 2052030, 98) | A debrecenit felkarikázzuk, a füstölt szalonnát nagyon vékony metéltre vágjuk (1994 Frank Júlia CD19).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, debrecenikörte

debreceni melléknév és főnév
I. melléknév 1B3
(tulajdonnév részeként is)
〈a Debrecennel való vmilyen összefüggésnek, kapcsolatnak mint tulajdonságnak a kif-ére〉
a’ Debreczeni Belső és Külső T(ekintetes) Tanács
(1775 Csokonai József)
a.
(csak szókapcsolatban)
debreceni kolbász
(Konyha is)
sertéshúsból, marhahúsból, szalonnadarabokból fűszerek, valamint egy kevés víz hozzáadásával készített, főve fogyasztható, rövid(, páros) füstölt kolbász
– Na öcsém, […] mikor jön le „debreceni” kolbászra?
(1855–1856 Vas Gereben)
A „debreczeni” kolbászhoz kövér és sovány disznó hust vegyesen kell használni
(1892 Zilahy Ágnes)
Hozzávalók: 2 pár debreceni kolbász, 1 nagy fej vöröshagyma
(1986 Frank Júlia et al.)
II. főnév 1B2
1.
〈a Debrecenben élő lakosság, ill. az ott élő, onnan származó személy megnevezéseként〉
Töltöttük a szekeres után való járással, de haszontalan, mert a debreczeniek nem vállaltak és így azon nap elmult tőlünk
(1790 Héczei Dániel)
2. (Konyha is)
beültem a Sasba és debrecenit rendeltem mustárral és tormával
(1948 Palotai Erzsi)
A debrecenit felkarikázzuk, a füstölt szalonnát nagyon vékony metéltre vágjuk
(1994 Frank Júlia)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, debrecenikörte

Beállítások