dehogyis módsz 0

1. ’〈a mondat lényegi, új információt hordozó része előtt (az előzmények alapján várható) állítás hangsúlyos tagadásának kif-ére〉’ ❖ De, Ferkó! Ferkó! mitsoda magzat lehetsz Te? Alig várom a’ dolog kifejtőzését – De hogy is vagy Te fija, annak a’ jámbór Öregnek, a’ kinek látására ma meghökkentél; – pedig az a’ bóldogtalan jámbor is azt fogja hinni (1815 Pálóczi Horváth Ádám 8352015, 101) | Röpülnék az égbe, a paradicsomba! – – de mit is beszélek? – dehogy is röpülnék, Ide lenn maradva mellé települnék (1867 Bátorfi Lajos 8034004, 148) | Dehogy is ez a kútbaugrás rendítette meg. Azért sem igen búsúlt, hogy Zsuzsika elköltözött tőle és késő öregségében magára hagyta. A pénz fájt neki (1930 Kosztolányi Dezső 9359181, 148) | én a tolerancia híve vagyok, dehogyis akarok én bárkit is meggyőzni, bármiről (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈kijelentésben, felszólításban v. eldöntendő kérdésben megfogalmazott állítást követően, annak hangsúlyos tagadására v. elutasítására〉’ ❖ „Jaj de hideg a víz! Nem jó lesz bemenni! Nem kell az ingecském vállamról levenni! Ni de zöld a színe valamennyi habnak, Még bizony elnyelnek, fejemen átcsapnak!” Oh dehogy is csapnak! Ott leszek ám én is! (1885 e. Győry Vilmos 8170004, 368) | nem tudom, Magdám, nem érint-e téged rosszul mindez? Ó, igen megnehezteltél rám! – Dehogy, dehogy is… Végtelen kedves vagy, mint rendesen. Nem is érdemlem… (1911 Kaffka Margit 9290054, 146) | – Maga, persze, azt hiszi, hogy most már minden rendben van. – Hát nincs? Dehogy is van! (1917 Gábor Andor 9163012, 214) | Pisti (lázasan)[:] Mama, kérem, tessék egy kicsit várni… Mama[:] Dehogyis várok, fiam… (1970 Örkény István 9500038, 413) | – Uram, a magáé ez a ház?– Dehogyis, én csak a kulcsot kaptam egy ismerősömtől (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈tagadó formában megfogalmazott kijelentés (ismétléses) nyomatékosítására, ill. tagadó felszólítás elfogadására〉’ ❖ Ha prózai lélek vagy és nem érted meg szerelmemet, a miről nem is akartam beszélni, legalább ne bánts! […] – Csak ne légy olyan elkeseredett, – vigasztalá Csöglei. – Dehogy is akartalak bántani (1888 Sziklay János 8447001, 10) | Ők nem árulnak el, dehogyis! (1936 Márai Sándor 9421007, 52) | Nem itt, ó, dehogyis itt nálunk (1962 Domahidy Miklós 1035001, 179) | oly remekül prosperáló Absolut-üzletünk váratlanul befuccsolt. No, nem a derék magyarok miatt, dehogyis (1995 Magyar Hírlap CD09).

J: dehogy.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

dehogyis módosítószó 0
1.
〈a mondat lényegi, új információt hordozó része előtt (az előzmények alapján várható) állítás hangsúlyos tagadásának kif-ére〉
De, Ferkó! Ferkó! mitsoda magzat lehetsz Te? Alig várom a’ dolog kifejtőzését – De hogy is vagy Te fija, annak a’ jámbór Öregnek, a’ kinek látására ma meghökkentél; – pedig az a’ bóldogtalan jámbor is azt fogja hinni
(1815 Pálóczi Horváth Ádám)
Röpülnék az égbe, a paradicsomba! – – de mit is beszélek? – dehogy is röpülnék, Ide lenn maradva mellé települnék
(1867 Bátorfi Lajos)
Dehogy is ez a kútbaugrás rendítette meg. Azért sem igen búsúlt, hogy Zsuzsika elköltözött tőle és késő öregségében magára hagyta. A pénz fájt neki
(1930 Kosztolányi Dezső)
én a tolerancia híve vagyok, dehogyis akarok én bárkit is meggyőzni, bármiről
(1998 Magyar Hírlap)
1a.
〈kijelentésben, felszólításban v. eldöntendő kérdésben megfogalmazott állítást követően, annak hangsúlyos tagadására v. elutasítására〉
„Jaj de hideg a víz! Nem jó lesz bemenni! Nem kell az ingecském vállamról levenni! Ni de zöld a színe valamennyi habnak, Még bizony elnyelnek, fejemen átcsapnak!” Oh dehogy is csapnak! Ott leszek ám én is!
(1885 e. Győry Vilmos)
nem tudom, Magdám, nem érint-e téged rosszul mindez? Ó, igen megnehezteltél rám! – Dehogy, dehogy is… Végtelen kedves vagy, mint rendesen. Nem is érdemlem…
(1911 Kaffka Margit)
– Maga, persze, azt hiszi, hogy most már minden rendben van. – Hát nincs? Dehogy is van!
(1917 Gábor Andor)
Pisti (lázasan)[:] Mama, kérem, tessék egy kicsit várni… Mama[:] Dehogyis várok, fiam…
(1970 Örkény István)
– Uram, a magáé ez a ház?– Dehogyis, én csak a kulcsot kaptam egy ismerősömtől
(1995 Magyar Hírlap)
2.
〈tagadó formában megfogalmazott kijelentés (ismétléses) nyomatékosítására, ill. tagadó felszólítás elfogadására〉
Ha prózai lélek vagy és nem érted meg szerelmemet, a miről nem is akartam beszélni, legalább ne bánts! […] – Csak ne légy olyan elkeseredett, – vigasztalá Csöglei. – Dehogy is akartalak bántani
(1888 Sziklay János)
Ők nem árulnak el, dehogyis!
(1936 Márai Sándor)
Nem itt, ó, dehogyis itt nálunk
(1962 Domahidy Miklós)
oly remekül prosperáló Absolut-üzletünk váratlanul befuccsolt. No, nem a derék magyarok miatt, dehogyis
(1995 Magyar Hírlap)
J: dehogy
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások