álarc fn 3A

1. (átv is) ’az arc (egy részének) eltakarását, elváltoztatását szolgáló tárgy’ ❖ régtől fogva hijában viseltt tsúfos álartzát letéve, ’s magát elvégre megnevezve-is (1821 Batsányi János 7023021, 236) | Árnyay Sándor megtámadója, mint ezt a’ bűn-tett után az egész társaság előtt felfedezte, ijesztő ál-arczba, fekete köpönyegbe, ’s arczát boritó nagy karimás kalapba vala burkolva (1841 Ormós Zsigmond 8341002, 199) | magammal vittem az apámnak azt a széles bajuszkötőjét is, az orrom alá szorítottam, mint egy álarcot, nehogy esetleg később felismerjen a kupec (1973 Gion Nándor 9190007, 213) | jön az éjszaka, és […] szedi elő a kesztyűt, álruhát, álarcot, fegyvert, és megy gyilkolni (1989 Fel a kezekkel! 1024022, 138).

1a. (Népr is)(báli) jelmez tartozékaként, ill. népszokások, mágikus-vallási szertartások stb. (öltözékének) kellékeként viselt maskara az arc, es. az egész fej eltakarására’ ❖ a’ komolyabb uraságok is … megengedik kocsisaiknak … hogy álarczot vegyenek-fel (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Sterne C2526, 375) | Másnap Laura, a szép fiatal menyecske, elegáns dominót öltve, fekete álarcz alatt igen kedvvel ment férje karján az álarczos bálba (1889 Madarassy László 8466013, 101) | némely vad v. félvad népnél még ma is található a szörnyen eltorzított álarc használata a rossz szellemek elütésére (1893 PallasLex. CD02) | Itt is, ott is felhangzott a kiáltás: – Le az álarccal! A farsangnak vége! – Carne vale, pajtás! Carne vale! (1921 Moly Tamás CD10) | a mohácsi délszlávok (sokácok) farsangi álarcai fa álarcok, melyeket a busójárás alkalmából használnak (1977 NéprajziLex. CD47) | nem kötelező az álarc a farsangi jelmezbálon (1989 Bólya Péter 1023006, 75).

1b. (Szính) ’kül. az ókori, ill. a népi színjátszásban, színész arca elé illeszthető, rendsz. meghatározott karakter(ek) jellemvonásait tükröző (festett fa) kellék; maszk’ ❖ az álarczokra az indulatok festetni szoktak (1845 Szemere Bertalan 8437011, 223) | az álarcz mindegyik felére más-más kifejezést festettek, s a szinész azt a felét fordította a nézők felé, mely az időleges hangulatnak megfelelt (1904 ÓkoriLex. CD28) | [Nero] az asztalra dobta álarcát. Át se öltözködött, le sem vetette szinészruháját, a kothurmust és a görög köpenyt (1921 Kosztolányi Dezső 9359179, 184) | Az első ismert zsidó színésznőnek, Faustinának, a Vigna Randaninin levő katakombából származó sírján a tragikus és komikus álarc között szintén látható a sófár, menóra és pálmaág (1961 Scheiber Sándor 9588001, 228).

1c. (ritk, Szính) ’színésznek festékkel, parókával stb. elváltoztatott arca’ ❖ Hagyjátok meg az álarczot ’s a’ szinpadot és az Élet’ játékát, nemzetem, isteneim! Szinésznő vagyok, életemért reszketve könyörgő, Hagyjátok végig játszanom életemet (1844 Vörösmarty Mihály 8524334, 96) | a mai kor a szinpadi álarc v. maszk alatt nem álarcot, hanem a szinész valódi arcát és külsejét érti, mely teljesen át van idomítva egy bizonyos karakter visszatükröztetésére […] a frizura (paróka vagy jellemzetes hajviselet), az arc sajátszerü vonásainak festés által való kiemelése (ráncok, szem aláfestése és nagyítása) szakál-, bajuszviselet, nyak és válltartás stb. karakterhű idomítása [által] (1893 PallasLex. CD02).

1d. (ritk, irod) ’álarcot viselő személy, álarcos’ ❖ egyik álarcz a másikat kergeti (1856 Jókai Mór C2259, 117) | Felnevet, csókot int az álarcnak (1974 Hubay Miklós² 9264001, 106).

2. (vál) ’〈megtévesztő viselkedés, megnyilvánulás v. színlelés, tettetés jelképeként〉’ ❖ a gyáva érzelgést, nyomorú álarczát a mélyebb s valódibb emberi érzelemnek (1824 Fáy András¹ 8139001, 313) | Tompa elmélkedései gyakran nem is puszta reflexiók, hanem álarczai valamely ki nem mondott érzelemnek (1863 Arany János C0641, 292) | nem csak álarc volt-e egész eddigi életem? (1918 Déry Tibor CD10) | A puritánság álarca alatt űzött kegyetlenkedések (1976 Sőtér István 9613010, 355) | Érzem, hogy lehullik rólam az álarc, feltarthatatlanul foszlanak szét inkognitóim (1991 Kertész Imre² CD41).

2a. ’vkinek v. vminek az igazi lényegét, valóját, célját stb. elfedő, elrejtő, álcázó dolog’ ❖ [a diétán] a királyi előadásokat a kormány csak álarczul használta (1845 Szemere Bertalan 8437011, 223) | Ne higyj nekem, ha mosolygok, Álarcz ez csak arczomon (1856 Szendrey Júlia 8440005, 61) | A némaság álarca alatt (1912 Somlyó Zoltán 9609012, 21) | titkos szavazás álarca mögé bújva (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. ’arc elé illeszthető, azt vmely ártalomtól védő tárgy (része); védőmaszk’ ❖ Kétféle arczvédő volt, az egyik egyszerű, a másik egy ablakból és egy álarczból álló-készülék (1895 Bárczay Oszkár C0793, 142) | És megtalálnák a szervezetemben is a festés nyomait… talán… a hígítókét, bár mindig volt rajtam kesztyű, álarc, ami kell (1981 Tandori Dezső 9703002, 476) | Iszonyú poros munka [az afrikbálák kibontása], csak álarcban lehet végezni (1998 Lakáskultúra CD39).

3a. (rég, Sp) ’vívásban az arcot és a fejet külső sérüléstől védő (vívó)sisak, vívómaszk’ ❖ Ilonka kereste az álarcot. Hol van az arcvédem? – Sehol. Ma anélkül fogunk vívni (1867 Jókai Mór CD18).

3b. (kissé rég, Orvos)(altatás, gyógykezelés céljából) a beteg arcára helyezett, altatószert tartalmazó v. oxigént továbbító maszk’ ❖ A pneumatikus légzőkészülékek […] belső ürege egy cső segítségével közlekedik a beteg orra és szája elé illesztett u. n. álarccal, amelyen keresztül a beteg majd a belélegzés, majd a kilélegzés alatt köti össze magát a sűrített, vagy ritkított levegővel (1893 PallasLex. CD02) | dr Keingroschen pedig az arcára tett egy chloroformos álarcot (1911 Molnár Ferenc² 9453019, 126) | éteres álarcot (1933 Az állatok világa ford. CD46).

3c. (rég) ’〈kozmetikumként:〉 arcra tett pakolás’ ❖ [a szerből] egy kanálnyit langy vizzel péppé vegyitünk s azt egy vonalnyi vastagságban az arczra kenjük, miután ez utóbbit jól lemostuk s megtöröltük. Az álarczot öt-hat órán át az arczon hagyjuk (leginkább éjjel) s aztán állott folyóvizzel, melybe pár csepp Hébé tejet, vagy más illatos szert öntöttünk, jól lemossuk (1885 Wohl Janka 8529004, 165).

4. (Áll) ’bizonyos rovarok, kül. a szitakötő lárvájának az alsó ajakból fogószervvé módosult rágó szájszerve’ ❖ úgyszólván mindegyik [szitakötő]lárvának van álarca. Ez nem egyéb, mint az alsó ajak, mely azonban a ragadozó életmódnak megfelelően átalakult (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [A szitakötők lárvái] zsákmányukat az alsó ajakból módosult különleges szájszervükkel, az ún. álarccal ragadják meg. A kifejlett szitakötők zsákmányszerzésének módja egészen más (1995 Magyarország állatvilága CD14).

J: álca, álorca.

Ö: gáz~, védő~.

ÖU: gumi~, sebész~, vas~.

ÖE: ~bál, ~készítés, ~készítő.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.

álarc főnév 3A
1. (átv is)
az arc (egy részének) eltakarását, elváltoztatását szolgáló tárgy
régtől fogva hijában viseltt tsúfos álartzát letéve, ’s magát elvégre megnevezve-is
(1821 Batsányi János)
Árnyay Sándor megtámadója, mint ezt a’ bűn-tett után az egész társaság előtt felfedezte, ijesztő ál-arczba, fekete köpönyegbe, ’s arczát boritó nagy karimás kalapba vala burkolva
(1841 Ormós Zsigmond)
magammal vittem az apámnak azt a széles bajuszkötőjét is, az orrom alá szorítottam, mint egy álarcot, nehogy esetleg később felismerjen a kupec
(1973 Gion Nándor)
jön az éjszaka, és […] szedi elő a kesztyűt, álruhát, álarcot, fegyvert, és megy gyilkolni
(1989 Fel a kezekkel!)
1a. (Népr is)
(báli) jelmez tartozékaként, ill. népszokások, mágikus-vallási szertartások stb. (öltözékének) kellékeként viselt maskara az arc, es. az egész fej eltakarására
a’ komolyabb uraságok is … megengedik kocsisaiknak … hogy álarczot vegyenek-fel
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Sterne)
Másnap Laura, a szép fiatal menyecske, elegáns dominót öltve, fekete álarcz alatt igen kedvvel ment férje karján az álarczos bálba
(1889 Madarassy László)
némely vad v. félvad népnél még ma is található a szörnyen eltorzított álarc használata a rossz szellemek elütésére
(1893 PallasLex.)
Itt is, ott is felhangzott a kiáltás: – Le az álarccal! A farsangnak vége! – Carne vale, pajtás! Carne vale!
(1921 Moly Tamás)
a mohácsi délszlávok (sokácok) farsangi álarcai fa álarcok, melyeket a busójárás alkalmából használnak
(1977 NéprajziLex.)
nem kötelező az álarc a farsangi jelmezbálon
(1989 Bólya Péter)
1b. (Szính)
kül. az ókori, ill. a népi színjátszásban, színész arca elé illeszthető, rendsz. meghatározott karakter(ek) jellemvonásait tükröző (festett fa) kellék; maszk
az álarczokra az indulatok festetni szoktak
(1845 Szemere Bertalan)
az álarcz mindegyik felére más-más kifejezést festettek, s a szinész azt a felét fordította a nézők felé, mely az időleges hangulatnak megfelelt
(1904 ÓkoriLex.)
[Nero] az asztalra dobta álarcát. Át se öltözködött, le sem vetette szinészruháját, a kothurmust és a görög köpenyt
(1921 Kosztolányi Dezső)
Az első ismert zsidó színésznőnek, Faustinának, a Vigna Randaninin levő katakombából származó sírján a tragikus és komikus álarc között szintén látható a sófár, menóra és pálmaág
(1961 Scheiber Sándor)
1c. (ritk, Szính)
színésznek festékkel, parókával stb. elváltoztatott arca
Hagyjátok meg az álarczot ’s a’ szinpadot és az Élet’ játékát, nemzetem, isteneim! Szinésznő vagyok, életemért reszketve könyörgő, Hagyjátok végig játszanom életemet
(1844 Vörösmarty Mihály)
a mai kor a szinpadi álarc v.vagy maszk alatt nem álarcot, hanem a szinész valódi arcát és külsejét érti, mely teljesen át van idomítva egy bizonyos karakter visszatükröztetésére […] a frizura (paróka vagy jellemzetes hajviselet), az arc sajátszerü vonásainak festés által való kiemelése (ráncok, szem aláfestése és nagyítása) szakál-, bajuszviselet, nyak és válltartás stb.s a többi karakterhű idomítása [által]
(1893 PallasLex.)
1d. (ritk, irod)
álarcot viselő személy, álarcos
egyik álarcz a másikat kergeti
(1856 Jókai Mór)
Felnevet, csókot int az álarcnak
(1974 Hubay Miklós²)
2. (vál)
〈megtévesztő viselkedés, megnyilvánulás v. színlelés, tettetés jelképeként〉
a gyáva érzelgést, nyomorú álarczát a mélyebb s valódibb emberi érzelemnek
(1824 Fáy András¹)
Tompa elmélkedései gyakran nem is puszta reflexiók, hanem álarczai valamely ki nem mondott érzelemnek
(1863 Arany János)
nem csak álarc volt-e egész eddigi életem?
(1918 Déry Tibor)
A puritánság álarca alatt űzött kegyetlenkedések
(1976 Sőtér István)
Érzem, hogy lehullik rólam az álarc, feltarthatatlanul foszlanak szét inkognitóim
(1991 Kertész Imre²)
2a.
vkinek v. vminek az igazi lényegét, valóját, célját stb. elfedő, elrejtő, álcázó dolog
[a diétán] a királyi előadásokat a kormány csak álarczul használta
(1845 Szemere Bertalan)
Ne higyj nekem, ha mosolygok, Álarcz ez csak arczomon
(1856 Szendrey Júlia)
A némaság álarca alatt
(1912 Somlyó Zoltán)
titkos szavazás álarca mögé bújva
(1996 Magyar Hírlap)
3.
arc elé illeszthető, azt vmely ártalomtól védő tárgy (része); védőmaszk
Kétféle arczvédő volt, az egyik egyszerű, a másik egy ablakból és egy álarczból álló-készülék
(1895 Bárczay Oszkár)
És megtalálnák a szervezetemben is a festés nyomait… talán… a hígítókét, bár mindig volt rajtam kesztyű, álarc, ami kell
(1981 Tandori Dezső)
Iszonyú poros munka [az afrikbálák kibontása], csak álarcban lehet végezni
(1998 Lakáskultúra)
3a. (rég, Sp)
vívásban az arcot és a fejet külső sérüléstől védő (vívó)sisak, vívómaszk
Ilonka kereste az álarcot. Hol van az arcvédem? – Sehol. Ma anélkül fogunk vívni
(1867 Jókai Mór)
3b. (kissé rég, Orvos)
(altatás, gyógykezelés céljából) a beteg arcára helyezett, altatószert tartalmazó v. oxigént továbbító maszk
A pneumatikus légzőkészülékek […] belső ürege egy cső segítségével közlekedik a beteg orra és szája elé illesztett u. n.úgynevezett álarccal, amelyen keresztül a beteg majd a belélegzés, majd a kilélegzés alatt köti össze magát a sűrített, vagy ritkított levegővel
(1893 PallasLex.)
drdoktor Keingroschen pedig az arcára tett egy chloroformos álarcot
(1911 Molnár Ferenc²)
éteres álarcot
(1933 Az állatok világa ford.)
3c. (rég)
〈kozmetikumként:〉 arcra tett pakolás
[a szerből] egy kanálnyit langy vizzel péppé vegyitünk s azt egy vonalnyi vastagságban az arczra kenjük, miután ez utóbbit jól lemostuk s megtöröltük. Az álarczot öt-hat órán át az arczon hagyjuk (leginkább éjjel) s aztán állott folyóvizzel, melybe pár csepp Hébé tejet, vagy más illatos szert öntöttünk, jól lemossuk
(1885 Wohl Janka)
4. (Áll)
bizonyos rovarok, kül. a szitakötő lárvájának az alsó ajakból fogószervvé módosult rágó szájszerve
úgyszólván mindegyik [szitakötő]lárvának van álarca. Ez nem egyéb, mint az alsó ajak, mely azonban a ragadozó életmódnak megfelelően átalakult
(1933 Az állatok világa ford.)
[A szitakötők lárvái] zsákmányukat az alsó ajakból módosult különleges szájszervükkel, az ún.úgynevezett álarccal ragadják meg. A kifejlett szitakötők zsákmányszerzésének módja egészen más
(1995 Magyarország állatvilága)
ÖU: gumiálarc, sebészálarc, vasálarc
ÖE: álarcbál, álarckészítés, álarckészítő
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások