álarc fn 3A 

1. (átv is) ’az arc (egy részének) eltakarását, elváltoztatását szolgáló tárgy’ ❖ régtől fogva hijában viseltt tsúfos álartzát letéve, ’s magát elvégre megnevezve-is (1821 Batsányi János 7023021, 236) | Árnyay Sándor megtámadója, mint ezt a’ bűn-tett után az egész társaság előtt felfedezte, ijesztő ál-arczba, fekete köpönyegbe, ’s arczát boritó nagy karimás kalapba vala burkolva (1841 Ormós Zsigmond 8341002, 199) | magammal vittem az apámnak azt a széles bajuszkötőjét is, az orrom alá szorítottam, mint egy álarcot, nehogy esetleg később felismerjen a kupec (1973 Gion Nándor 9190007, 213) | jön az éjszaka, és […] szedi elő a kesztyűt, álruhát, álarcot, fegyvert, és megy gyilkolni (1989 Fel a kezekkel! 1024022, 138).

1a. (Népr is) ’(báli) jelmez tartozékaként, ill. népszokások, mágikus-vallási szertartások stb. (öltözékének) kellékeként viselt maskara az arc, es. az egész fej eltakarására’ ❖ a’ komolyabb uraságok is … megengedik kocsisaiknak … hogy álarczot vegyenek-fel (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Sterne C2526, 375) | Másnap Laura, a szép fiatal menyecske, elegáns dominót öltve, fekete álarcz alatt igen kedvvel ment férje karján az álarczos bálba (1889 Madarassy László 8466013, 101) | némely vad v. félvad népnél még ma is található a szörnyen eltorzított álarc használata a rossz szellemek elütésére (1893 PallasLex. CD02) | Itt is, ott is felhangzott a kiáltás: – Le az álarccal! A farsangnak vége! – Carne vale, pajtás! Carne vale! (1921 Moly Tamás CD10) | a mohácsi délszlávok (sokácok) farsangi álarcai fa álarcok, melyeket a busójárás alkalmából használnak (1977 NéprajziLex. CD47) | nem kötelező az álarc a farsangi jelmezbálon (1989 Bólya Péter 1023006, 75).

1b. (Szính) ’kül. az ókori, ill. a népi színjátszásban, színész arca elé illeszthető, rendsz. meghatározott karakter(ek) jellemvonásait tükröző (festett fa) kellék; maszk’ ❖ az álarczokra az indulatok festetni szoktak (1845 Szemere Bertalan 8437011, 223) | az álarcz mindegyik felére más-más kifejezést festettek, s a szinész azt a felét fordította a nézők felé, mely az időleges hangulatnak megfelelt (1904 ÓkoriLex. CD28) | [Nero] az asztalra dobta álarcát. Át se öltözködött, le sem vetette szinészruháját, a kothurmust és a görög köpenyt (1921 Kosztolányi Dezső 9359179, 184) | Az első ismert zsidó színésznőnek, Faustinának, a Vigna Randaninin levő katakombából származó sírján a tragikus és komikus álarc között szintén látható a sófár, menóra és pálmaág (1961 Scheiber Sándor 9588001, 228).

1c. (ritk, Szính) ’színésznek festékkel, parókával stb. elváltoztatott arca’ ❖ Hagyjátok meg az álarczot ’s a’ szinpadot és az Élet’ játékát, nemzetem, isteneim! Szinésznő vagyok, életemért reszketve könyörgő, Hagyjátok végig játszanom életemet (1844 Vörösmarty Mihály 8524334, 96) | a mai kor a szinpadi álarc v. maszk alatt nem álarcot, hanem a szinész valódi arcát és külsejét érti, mely teljesen át van idomítva egy bizonyos karakter visszatükröztetésére […] a frizura (paróka vagy jellemzetes hajviselet), az arc sajátszerü vonásainak festés által való kiemelése (ráncok, szem aláfestése és nagyítása) szakál-, bajuszviselet, nyak és válltartás stb. karakterhű idomítása [által] (1893 PallasLex. CD02).

1d. (ritk, irod) ’álarcot viselő személy, álarcos’ ❖ egyik álarcz a másikat kergeti (1856 Jókai Mór C2259, 117) | Felnevet, csókot int az álarcnak (1974 Hubay Miklós² 9264001, 106).

2. (vál) ’〈megtévesztő viselkedés, megnyilvánulás v. színlelés, tettetés jelképeként〉’ ❖ a gyáva érzelgést, nyomorú álarczát a mélyebb s valódibb emberi érzelemnek (1824 Fáy András¹ 8139001, 313) | Tompa elmélkedései gyakran nem is puszta reflexiók, hanem álarczai valamely ki nem mondott érzelemnek (1863 Arany János C0641, 292) | nem csak álarc volt-e egész eddigi életem? (1918 Déry Tibor CD10) | A puritánság álarca alatt űzött kegyetlenkedések (1976 Sőtér István 9613010, 355) | Érzem, hogy lehullik rólam az álarc, feltarthatatlanul foszlanak szét inkognitóim (1991 Kertész Imre² CD41).

2a. ’vkinek v. vminek az igazi lényegét, valóját, célját stb. elfedő, elrejtő, álcázó dolog’ ❖ [a diétán] a királyi előadásokat a kormány csak álarczul használta (1845 Szemere Bertalan 8437011, 223) | Ne higyj nekem, ha mosolygok, Álarcz ez csak arczomon (1856 Szendrey Júlia 8440005, 61) | A némaság álarca alatt (1912 Somlyó Zoltán 9609012, 21) | titkos szavazás álarca mögé bújva (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. ’arc elé illeszthető, azt vmely ártalomtól védő tárgy (része); védőmaszk’ ❖ Kétféle arczvédő volt, az egyik egyszerű, a másik egy ablakból és egy álarczból álló-készülék (1895 Bárczay Oszkár C0793, 142) | És megtalálnák a szervezetemben is a festés nyomait… talán… a hígítókét, bár mindig volt rajtam kesztyű, álarc, ami kell (1981 Tandori Dezső 9703002, 476) | Iszonyú poros munka [az afrikbálák kibontása], csak álarcban lehet végezni (1998 Lakáskultúra CD39).

3a. (rég, Sp) ’vívásban az arcot és a fejet külső sérüléstől védő (vívó)sisak, vívómaszk’ ❖ Ilonka kereste az álarcot. Hol van az arcvédem? – Sehol. Ma anélkül fogunk vívni (1867 Jókai Mór CD18).

3b. (kissé rég, Orvos) ’(altatás, gyógykezelés céljából) a beteg arcára helyezett, altatószert tartalmazó v. oxigént továbbító maszk’ ❖ A pneumatikus légzőkészülékek […] belső ürege egy cső segítségével közlekedik a beteg orra és szája elé illesztett u. n. álarccal, amelyen keresztül a beteg majd a belélegzés, majd a kilélegzés alatt köti össze magát a sűrített, vagy ritkított levegővel (1893 PallasLex. CD02) | dr Keingroschen pedig az arcára tett egy chloroformos álarcot (1911 Molnár Ferenc² 9453019, 126) | éteres álarcot (1933 Az állatok világa ford. CD46).

3c. (rég) ’〈kozmetikumként:〉 arcra tett pakolás’ ❖ [a szerből] egy kanálnyit langy vizzel péppé vegyitünk s azt egy vonalnyi vastagságban az arczra kenjük, miután ez utóbbit jól lemostuk s megtöröltük. Az álarczot öt-hat órán át az arczon hagyjuk (leginkább éjjel) s aztán állott folyóvizzel, melybe pár csepp Hébé tejet, vagy más illatos szert öntöttünk, jól lemossuk (1885 Wohl Janka 8529004, 165).

4. (Áll) ’bizonyos rovarok, kül. a szitakötő lárvájának az alsó ajakból fogószervvé módosult rágó szájszerve’ ❖ úgyszólván mindegyik [szitakötő]lárvának van álarca. Ez nem egyéb, mint az alsó ajak, mely azonban a ragadozó életmódnak megfelelően átalakult (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [A szitakötők lárvái] zsákmányukat az alsó ajakból módosult különleges szájszervükkel, az ún. álarccal ragadják meg. A kifejlett szitakötők zsákmányszerzésének módja egészen más (1995 Magyarország állatvilága CD14).

J: álca, álorca.

Ö: gáz~, védő~.

ÖU: gumi~, sebész~, vas~.

ÖE: ~bál, ~készítés, ~készítő.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.