álarcos mn és fn
I. mn 15A2
1. ’álarcot viselő 〈személy〉’ ❖ Hogy a társak kivétel nélkül mind álarczosan valának [a találkozón], szembetűnőleg nem tetszett [a két férfinak] (1837 Athenaeum C0015, 787) | a királyné az álarcos Vilmos hget apródjának nevezé (1842 Népszerűség ford. C5779, 90) | Mozidrámákban lehet látni, hogy az álarcos betörő csak rablási szándékkal lopózik be egy házba (1922 Szabó Dezső 9623014, 34) | a hadonászástól vállig lemeztelenedett karral mutatott az álarcos színészekre (1960 Szentkuthy Miklós 9664003, 282) | álarcos fegyveresek tüzet nyitnak egy izraeli turistabuszra (1991 Tények könyve CD37).
1a. ’olyan 〈rendezvény, alkalom〉, amelynek résztvevői álarcot viselnek’ ❖ álarczos táncmulatság (1835 Kunoss Endre C2852, 61) | A kulai ifjuság 1880. év február hó 10-én a polgári olvasó egylet helyiségében álarcos táncvigalmat rendez (1880 Bácska 8605001, 36) | a halott Attis feltámadt, vagyis a halott természet újraéledt, és ezt a feltámadást vidám dalokkal, álarcos felvonulásokkal és dús lakomákkal ünneplik (1966 Révay József 9565001, 17) | Február az álarcos mulatságok, a vidámság, a farsangi bulik hava (1999 Lakáskultúra CD39).
2. (ritk) ’rejtett, titkolt, nem nyílt, ill. színlelt, megjátszott 〈érzés, viselkedés, cselekedet stb.〉’ ❖ a gonoszszívűség és álarczos igyekezet (1809 Vitkovics Mihály C4531, 110) | Magyar embert itt is ferdén lát és sután; Mintha a hódolást kifejező strópha Félig oszlop volna, félig meg bitófa, Mely mellől álarczos gúny lesegetne ki (1851 Szemere Pál 8439027, 158) | álarczos gazságukra (1865 Vámbéry Ármin 8507011, 17) | e mitosz csak álarcos vágyfantázia: elfojtott vágyakozásoknak (apagyülöletnek, anyához való szerelemnek) elváltoztatott kellemességi előjelekkel (utálattal, borzalommal) való rávetitése egy külső hatalomra (1912 Ferenczi Sándor CD10) | [Karinthy] irodalmi torzképei egyáltalán nem mókák. Bírálatok ezek egytől-egyig, álarcos vagy álruhás bírálatok (1933 Kosztolányi Dezső C2751, 115) | Ez az álarcos vers különleges darabja Vörösmarty lírájának. Ha akarjuk, nem is vers, versbe szedett regény vagy színdarab, mindenképpen sűrítés (1996 Szabó Magda 9630008, 61).
2a. (pejor is) ’nem őszinte, magát megjátszó, alakoskodó 〈személy〉’ ❖ Te is ellenem támadsz, álarcos eb? (1842 Népszerűség ford. C5779, 221) | Fehér Károly a szájhős, nem egyéb mint álarczos papucshős (1877 Boross Mihály C1155, 32) | [A szerző] alapjában véve álarcos etikus. Erkölcsi szigorúságát, érzékenységét csak leplezi kausztikus [= csipkelődő] szellemével (1911 Szini Gyula CD10) | Hány fizetetlen és álarcos nyelvmesterünk volt anyánktól, dadánktól, testvéreinktől kezdve a tanitókig, a véletlen ismerőseinkig (1933 Kosztolányi Dezső 9359112, 244).
II. fn 4A
’álarcot viselő személy’ ❖ Minthogy elszigetelve álltunk a’ tánczterem’ egyik szegletében; majd kaczagnom majd csodálnom kellett észrevételeit, miket tőn vagy a’ társalkodás’ modorja, vagy az álarczosok’ viselet-izlése fölött (1838 Részvét gyöngyei C3615, 3) | a’ fürgencz álarczos hirtelen a’ hullámzó sokaság közé vegyült (1846 Kovács Pál² 8251006, 343) | Tiz órakor jelen valék, hullámzott az álarcosok serege különféle jelmezekben, de Melinda még nem volt jelen (1879 Hamary Dániel 8179002, 37) | Ott él bennük a harc: […] ördögűző álarcosok kiáltozásában (1972 Csoóri Sándor 9090027, 76) | Az irodahelyiségből a két álarcos egy 60 kilogramm súlyú páncélszekrényt rabolt el, benne 900 ezer forinttal (1997 Magyar Hírlap CD09).
J: álcás, álorcás.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.