deklináció fn 1A
1. (Nyelvt) ’〈vmely nyelvben, kül. a latinban:〉 vmely névszó ragozott alakjainak felsorolása, ill. (a) névszói ragozási sor(ok rendszere)’ ❖ [Magyarországon] még soha sem a’ Declinatioknak sem Conjugatioknak egy tökéletes és egész paradigmája nem adatott (1794 Aranka György CD58) | [az eke, a kasza, a kapa] forgatásához nagyon fölösleges a görög és deák declinátio (1855 Vasárnapi Újság CD56) | a régi angol-szász nyelv az öt esetével és a főnév nyolcféle deklinációjával összehasonlíthatatlanul komplikáltabb, mint egyenes leszármazottja, a mai angol nyelv (1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford. CD1205) | [a turistákra vigyázó csoport vezetője] gyenge pillanatában azt is elárulja, hogy ő a latin nyelvet is bírja. Azért két deklináció között természetesen arra is jut ideje, hogy az elanyátlanodott turistákat gardírozza (1997 Magyar Hírlap CD09).
2. (Fiz v. Föld) ’a mágneses és a csillagászati északi irány fokokban mért szögeltérése, mágneses elhajlás’ ❖ Agone […], térképeken ama helyek összeköttetési vonala, amelyeknek magnétikus deklinációja = 0 (1893 PallasLex. CD02) | [Apáczai Csere János volt] az első magyar, aki vallásos fenntartásoktól nem nyűgözve, tudományos tárgyilagossággal fogalmazott meg nagy jelentőségű tudományos tételeket, például a vérkeringés vagy a mágneses deklináció elméletét (1964 Bán Imre CD53) | van adatsorunk Londonból a csillagászati és a mágneses észak közötti eltérésről, a deklinációról (1997 Természet Világa ford. CD50).
3. (Csill) ’vmely égitestnek az égi egyenlítőtől mért szögtávolsága’ ❖ Ha valamely T csillagon és a két P, P’ póluson át kört fektetünk, ismét legnagyobb, az equatorra [= égi egyenlítőre] merőleges kört nyerünk […], s ennek UT, az equator és a csillag között fekvő ive a csillag deklinációja vagy elhajlása (1893 PallasLex. CD02) | Deklináció (lat. declinatio), az asztronómiában az égitestek helyének meghatározására szolgáló egyik adat, ú. n. koordináta (1912 RévaiNagyLex. C5701, 380) | A Hold deklinációja (az Egyenlítőtől mért szögtávolsága) maximum 28 fok (2000 Természet Világa ford. CD50).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.