alárendelés fn 4B

1. ’az alárendel igével kifejezett cselekvés’ ❖ Fösvény, balul számitó önzés, vagy érdekeink könnyelmü feláldozása s alárendelése, egyaránt hiba, s elsorvadás, vagy időelőtti háboru magvai lehetnek (1840 Székely Mózes 8434005, 69).

2. (ritk) ’vkinek, vminek alárendelt volta, helyzete, alárendeltség’ ❖ a tanitó, az istentiszteletnek szolgája és a gyermekek az istentisztelet diszei voltak. Alárendelés volt tehát ez is (1848 Tavasi Lajos 8469001, 24) | Ellentétben a kegyetlen pogány istenekkel, csakis a szellemi alárendelés volt az, amit Isten követelt (1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford. CD1205) | [ez az elmélet] a nemek közötti munkamegosztást kulturális preferenciaként elemzi, nem pedig a nők alárendelésének újratermelését szabályozó strukturális, anyagi viszonyként (1997 Asztalos-Morell Ildikó 2047002, 52).

3. (Nyelvt) ’az a nyelvi egységek közötti kapcsolat, ill. az a szerkesztésmód, amelyben a tagok alá-fölé rendeltségben vannak egymással, vagyis viszonyuk hierarchikus’ ❖ Az összetétel maga is kétféle, mert részint mellérendelés, részint alárendelés által alkotjuk az összetett fogalmakat és szókat (1896 PallasLex. CD02) | A gondolat más reliefet [= körvonalat, formát] kap az alárendelések sokszorosan összefonódó hálója közt, rejtett és bonyolult összefüggései jobban kiemelkednek a fő-, mellék- és közbevetett mondatok ezerféle viszonyában, mint egymás mellé állított, egyforma értékű tételekben (1918 Babits Mihály CD10) | az alárendeléseket halmozó német nyelv (1937 Bóka László 2045036, 88) | A mellérendelés tehát szinttartó, az alárendelés szintváltó kapcsolásforma (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

alárendelés főnév 4B
1.
az alárendel igével kifejezett cselekvés
Fösvény, balul számitó önzés, vagy érdekeink könnyelmü feláldozása s alárendelése, egyaránt hiba, s elsorvadás, vagy időelőtti háboru magvai lehetnek
(1840 Székely Mózes)
2. (ritk)
vkinek, vminek alárendelt volta, helyzete, alárendeltség
a tanitó, az istentiszteletnek szolgája és a gyermekek az istentisztelet diszei voltak. Alárendelés volt tehát ez is
(1848 Tavasi Lajos)
Ellentétben a kegyetlen pogány istenekkel, csakis a szellemi alárendelés volt az, amit Isten követelt
(1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford.)
[ez az elmélet] a nemek közötti munkamegosztást kulturális preferenciaként elemzi, nem pedig a nők alárendelésének újratermelését szabályozó strukturális, anyagi viszonyként
(1997 Asztalos-Morell Ildikó)
3. (Nyelvt)
az a nyelvi egységek közötti kapcsolat, ill. az a szerkesztésmód, amelyben a tagok alá-fölé rendeltségben vannak egymással, vagyis viszonyuk hierarchikus
Az összetétel maga is kétféle, mert részint mellérendelés, részint alárendelés által alkotjuk az összetett fogalmakat és szókat
(1896 PallasLex.)
A gondolat más reliefet [= körvonalat, formát] kap az alárendelések sokszorosan összefonódó hálója közt, rejtett és bonyolult összefüggései jobban kiemelkednek a fő-, mellék- és közbevetett mondatok ezerféle viszonyában, mint egymás mellé állított, egyforma értékű tételekben
(1918 Babits Mihály)
az alárendeléseket halmozó német nyelv
(1937 Bóka László)
A mellérendelés tehát szinttartó, az alárendelés szintváltó kapcsolásforma
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások