deli mn és fn (irod v. vál) dali
I. mn 17B
1. (tréf is) ’〈nyomatékosításként, fokozásként is:〉 szép, magas, arányos termetű, egyenes tartású(, vitéz, hősies) 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ deli személlyének tellyességével magát a Hadakozásnak Istenét meg-tzáfolni láttatott (1784 Batsányi János ford.–Akai János C0886, 1) | Trenmor bajnok a’ hegynél álla dárdájával, delin ifjusága’ fürtjeiben (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163065, 146) | a szirt tövénél nőalakot pillantott meg, delit és sugárt (1862 Remellay Gusztáv 8391005, 62) | Napkeletről el-kiszállva, Dali népnek zúg be árja (1892 Versényi György 8519012, 27) | dali szép legény (1927 Benedek Elek 1015001, 93) | Iván Kuznyecov vasmunkás, deli legény megy hazafelé (1998 Magyar Hírlap CD09).
1a. (kissé rég) ’ilyen személyre jellemző, rá valló, tőle származó 〈(test)alkat, testrész, tulajdonság, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ A’ Grof ifjú deli termete ſzép öltözetében virágozván a’ Laurettének el-hódítására alkalmatos vala (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 11) | Méltóság folyta körül a szűznek deli járását (1788 Batsányi János ford.–Macpherson C0883, 183) | haloványka leánynak Adj deliebb arcot (1829 Vörösmarty Mihály C4538, 225) | Járjunk, járjunk dali táncot (1858 Jókai Mór C2249, 69) | ott van a [Kerek Ferkó] mozdulataiban az ezredéves úri magyarság dali délcegsége (1913 Móricz Zsigmond C3222, 121).
2. (kissé rég) ’jól fejlett, szép, arányos termetű, büszke tartású 〈állat, kül. ló〉, ilyen állatokból álló 〈csoport〉, ill. ilyen állatra jellemző, rá valló 〈testtartás, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ deli sas sereg (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 117) | deli méltóságos oroszlán (1827 Vörösmarty Mihály 8524383, 100) | igen dali és tüzes arabon ült (1862 Kemény Zsigmond C2618, 233) | olyan mént veszek, Ha felszököm rá, diszes dali léptét A bámulóknak látniok gyönyör lesz (1871 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare C3734, 145) | [Az ún. hamburgi tyúk] tartása elegáns, deli (1894 PallasLex. CD02) | deli paripák (1918 Krúdy Gyula CD54).
2a. (kissé rég) ’sudár, magas, egyenes 〈fa(törzs), építmény stb.〉’ ❖ a deli Cédrus, magos fejét az égig emeli (1785–1788 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Mellettünk emelkedett Londonhid öt roppant ’s mégis deli íve (1845 Életképek C0103, 169) | a könnyü deli yacht vígan repűl (1863 Bérczy Károly C1037, 36) | dali törzsre olta Vaczkor galyát (1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare C3739, 74) | termetes, deli fák (1917 Kaffka Margit CD10) | deli fenyő (1956 Kisdobos C0230, 6).
3. (rég) ’szép, pompás v. kiváló, remek, ragyogó 〈dolog, tulajdonság stb.〉’ ❖ Deli kérdéseket támasztanak a’ Metafizikusok (1777 Benyák Bernát C0968, [A3v]) | jobban szeret Athenasban száraz kenyeret enni, mint az pompás házában a’ deli étkeket (1782 Kónyi János C2730, 157) | [a jezsuiták épülete] a’ piatznak deli szépségét kivált képen ékesíti (1798 Vályi András C4337, 117) | Óh szép id leg-szebb dali hajnala! (1803 Perecsényi Nagy László C3475, 104) | Goethe is béfogadá azokat [ti. a haemoszi énekeket] azon nagy világba, mely tág kebelében oly delien virítoz (1827 Toldy Ferenc 8481036, 196) | Pest – a ti deli, büszke Pestetek, szive Magyarországnak (1848 Birányi Ákos 8057001, 4) | tömérdek puskapor, kétszáz deli ágyú (1913 Laczkó Géza CD10).
II. fn 1B1
1. (rég, ritk) ’szép, magas, arányos termetű, egyenes tartású(, vitéz, hősies) férfi; dalia’ ❖ Mársnak daliája [=] jeleſſe, nagyja, delije, dalija, láttatossa (1784 Kisded szótár C0815, 54) | három delinek zászlója hajolt meg a’ kis tündér előtt (1837 Vörösmarty Mihály 8524423, 104).
2. (Tört) ’hódoltság korabeli török önkéntes lovas katona v. testőr’ ❖ Deli, sajátképpen csak a’ szultán vagy vezéreinek lovag testőrei neveztetnek így (1836 Székács József C3908, 302) | A Budán és Pest városában őrségül hagyott janicsárok, besliák, delik csúnya, rakoncátlan nemzetségek voltak: akik miatt örökös volt a lakosság panasza (1892 Jókai Mór CD18) | A készítési módjában különböző deli saru és deli csizma eredetileg egy török katonatípus, a deli viseletéhez tartozott (1997 Magyar néprajz CD47).
2a. (rég, ritk) ’ilyen katonák viseletére jellemző, rövid szárú csizma’ ❖ Deli. […] Topány, Bakkants (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 42).
J: daliás, délceg.
ÖE: ~vörös.
Sz: deliség.
Vö. CzF. dali, deli¹, deli², delitermetű; ÉrtSz. dali, ~; TESz. dali, ~; ÉKsz. dali, ~; ÚMTsz. dali, ~