alásüllyed tn ige 1b1 (vál) 

1. ’〈folyékony anyagban〉(bizonyos mértékig v. egészen az aljáig) lefelé süllyed’ ❖ Egy hullám tsap most felettek Öszve – ’s k alá sülledtek (1828 Kovács Pál² C0421, 105) | [Angliában] egy buvárhajót talált fel, melly 8–10 egyénnel csak olly könnyen jár a viz alatt, mint valamelly hal; előre, hátra evez, fölemelkedik s alásülyed (1859 Vasárnapi Újság CD56) | a dárda nyele brazíliai vasfábul volt, mely a vízben alásüllyed (1889 Jókai Mór CD18) | vihar kerekedne és fölboritaná a csónakot, amelynek csöndes utasa lassan sülyedne alá, a kövér buzogányok és lápvirágok között (1915 e. Lovik Károly 9402005, 145) | a víz fölé hajló fákról a levelek a vízre hullanak, ahol nem süllyednek azonnal alá, hanem színpompás tutajként úsznak a széllel a felszínen (2000 Lakáskultúra CD39).

1a. ’eredeti szintjéhez képest lejjebb, nehezebb, rosszabb helyzetbe, állapotba kerül’ ❖ tégyük öt föpapnak […] Had’ süllyedjen alá magánosságba (1779 Bessenyei György¹ ford.–Voltaire C1098, 19) | a társadalmi állásukból alásülyedtek […] olvasták vérben izzó szemeikkel a lapot (1882 Vértesi Arnold C4453, 9) | [a társadalom] mozgása következtében alásüllyedt az értéket tartalmazó réteg (1958 Nagy Magda 2025130, 759).

1b. ’〈személy〉 erkölcsi szempontból értéktelenebb élethelyzetbe kerül, lezüllik’ ❖ a baromi részében alásüllyedt ember gyalázatos rabságában […] boldogságot érez (1804 Bessenyei György¹ C1097, 55) | Nincs pedig olly alásülyedt vétkes, kit fel emelni ne lehetne (1841 Kőváry László 8255009, 114) | Hogy én legyek vádlód: oda még nem sülyedtem alá (1854 Kemény Zsigmond C2591, 188).

2. ’vmi(nek a szintje) az alatta levő réteg süllyedése, ill. saját súlyánál v. terhelésénél fogva alacsonyabbra kerül’ ❖ A’ föld’ ſzíne reped, ’s nagy hegye sülylyed alá (1774 Révai Miklós ford.–Beniczky 7283004, 14) | [a Tátra széttekint] Magyar- és Lengyelország mélyen alásülyedt halmain, völgyein (1846 Pesti Divatlap C5839, 1049) | [a földrengéskor majd a föld felszíne] úgy emelkedik, mint a Nílus áradáskor. Emelkedik, háborog, majd alásüllyed, visszahúzódik (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

2a. ’〈változó mennyiség〉 csökken, mérséklődik’ ❖ [a hónap elején] még kevés meleg áll be, melly aztán annak közepéig lassan, végén pedig sebesebben sülyed alá (1854 Gazdasági Lapok 8626002, 575) | az aranyérték a XVI-ik század óta alásülyedt, míg az előállítási költségek aránylag emelkedtek (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | A Caryophylliák, a Lopheliák és Ampheliák az Északi-tengerpartokon is jól tenyésznek ugyan s a fagyáspontig alásüllyedt hőmérsékletet is könnyen elviselik (1933 Az állatok világa ford. CD46).

2b. ’〈lelki, szellemi tevékenység〉 mértékét tekintve kisebb fokú lesz’ ❖ melly magasan álla bátorságtok, melly mélységbe süllyedett alá! (1830 e. Kossuth Lajos ford.–Franul von Weissenthurn CD32) | alásülyedett e testületeknél a felsőbbek iránti tekintély (1861 Haray Viktor C2024, 43) | az élete, az ereje tehetetlenül sülyed már alá (1931 Gelléri Andor Endre 9179008, 170).

2c. ’〈személy, közösség, ill. vmely jelenség, intézmény, tevékenység〉 társadalmi, gazdasági helyzetét, rangját, erkölcsi állapotát, művészi színvonalát tekintve romlik, hanyatlik, ill. (vmely) igen alacsony szintre süllyed’ ❖ Mi az oka tehát, hogy annyira alásülyedt hazánk, sőt semmivé lett az európai statusrendszerben? (1846 Táncsics Mihály 8463013, 67) | a ref. papság Magyarországon maholnap a pópák műveletlenségére sülyed alá (1857 Erdélyi János² 8131116, 177) | a valamikor oly annyira hírneves aranyművészet is régen gyári iparossággá süllyedett alá (1868 Rómer Flóris CD57) | [egy közös államba tömörülés esetén] a jelenlegi államkeretek hamarosan kisebb-nagyobb önkormányzatokká süllyednének alá (1918 Babits Mihály C0697, 129) | a gondolatiság pedig a közhelyek színvonalára süllyed alá (1966 Béládi Miklós CD53).

3. (rég, irod) ’〈égitest〉 a látóhatár szintje alá kerülve eltűnik; lenyugszik’ ❖ Úgy hulla le a’ földre a’ paizs mint a’ hold süllyed-alá az éj’ vizeibe (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163064, 98) | Alásülyedt a nap (1851 Vas Gereben C1523, 166) | Ó, ifjuság! már fényed, a messze fény Alásüllyed, mint távol az éghatár Mélyén letűnő drága csillag (1917 Tóth Árpád C4230, 63).