denunciál ts ige 1a

1. (tárgy n. is) (vál, pejor) ’besúg, elárul, ill. lejárat, rossz színben tüntet fel vkit, vmit’ ❖ Bourdon, és Camille Desmoulins, kik mind ketten Tagjai a’ N. Gylésének is, denunciáltattak, az az úgy adattak-fel, mint bünösök (1794 Magyar Hírmondó C5812, 62) | Bory Mihály denunciálta az [uralkodó elleni] összeesküvést az udvarnak (1885 Acsády Ignác CD55) | Ottokár cseh király diplomatája és szócsöve a római kúriánál a lyoni közzsinathoz (1273. végén) intézett híres beadványában Magyarországot és királyságát denunciálja […] mint az eretnekek menedékét (1896 Lánczy Gyula CD44) | – Az a vénasszony, aki az előbb állt itt, azt mondta, hogy bár jönnének már a románok, – jegyezte meg a fiú akadozva, mert úgy érezte, hogy most denunciál (1930 Kodolányi János CD10) | [az 1956-os forradalom után segélyakciót szervező Hegedűs B. Andrásékat] denunciáló újságíró a civil kurázsit követelő szolidaritási akciót a vörös segély parafrázisaként fehér segélynek nevezte el (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég) ’〈hírt, információt〉 vkinek a tudomására hoz, ill. közhírré tesz’ ❖ [egyes politikusok azt gondolják, hogy] nagy bölcsességet árultak el, ha fontos arczredőzettel denunciálják a’ remegni szeretők nagy seregének [az ősiség eltörlését] (1843 Pesti Hírlap CD61) | [a szerző, aki nem ért a zenéhez,] denuncziál a világnak e következendő sorokban egy oly hangverseny-idényt, mely az egész esztendőn át folyton virágzik (1876 Hevesi Lajos C2087, 265) | Sürgős kötelességünknek tartom, hogy a bécsi cabinetnek a magyar faj ellen intézett ujabb gyilkolási s gyujtogatási terveit […] a mivelt világnak, különösen az angol és franczia lapokban, denunciáljuk (1879 Kossuth Lajos CD32).

Sz: denunciálás.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

denunciál tárgyas ige 1a
1. (tárgy n. is) (vál, pejor)
besúg, elárul, ill. lejárat, rossz színben tüntet fel vkit, vmit
Bourdon, és Camille Desmoulins, kik mind ketten Tagjai a’ N.nemzet Gylésének is, denunciáltattak, az az úgy adattak-fel, mint bünösök
(1794 Magyar Hírmondó)
Bory Mihály denunciálta az [uralkodó elleni] összeesküvést az udvarnak
(1885 Acsády Ignác)
Ottokár cseh király diplomatája és szócsöve a római kúriánál a lyoni közzsinathoz (1273. végén) intézett híres beadványában Magyarországot és királyságát denunciálja […] mint az eretnekek menedékét
(1896 Lánczy Gyula)
– Az a vénasszony, aki az előbb állt itt, azt mondta, hogy bár jönnének már a románok, – jegyezte meg a fiú akadozva, mert úgy érezte, hogy most denunciál
(1930 Kodolányi János)
[az 1956-os forradalom után segélyakciót szervező Hegedűs B. Andrásékat] denunciáló újságíró a civil kurázsit követelő szolidaritási akciót a vörös segély parafrázisaként fehér segélynek nevezte el
(2000 Magyar Hírlap)
2. (rég)
〈hírt, információt〉 vkinek a tudomására hoz, ill. közhírré tesz
[egyes politikusok azt gondolják, hogy] nagy bölcsességet árultak el, ha fontos arczredőzettel denunciálják a’ remegni szeretők nagy seregének [az ősiség eltörlését]
(1843 Pesti Hírlap)
[a szerző, aki nem ért a zenéhez,] denuncziál a világnak e következendő sorokban egy oly hangverseny-idényt, mely az egész esztendőn át folyton virágzik
(1876 Hevesi Lajos)
Sürgős kötelességünknek tartom, hogy a bécsi cabinetnek a magyar faj ellen intézett ujabb gyilkolási s gyujtogatási terveit […] a mivelt világnak, különösen az angol és franczia lapokban, denunciáljuk
(1879 Kossuth Lajos)
Sz: denunciálás
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

Beállítások