derítő mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → derít.

II. mn 17C (/vál)

’derűt, vidámságot keltő 〈dolog〉’ ❖ Neszmély derítő nedvei szálljanak A gyönge mellű Sára lopóival Kancsókba (1841 Császár Ferenc 8081013, 47) | Kossuth örömtelen életére, melyet a fáradságos munka s a magas életkor egyre komorabbá tett, derítőleg hatott a nemzet vonzalmának tüntetésszerű újabb nyilvánulása kilenczvenedik születésnapja alkalmából (1898 Gracza György CD45) | [Lauka Gusztáv humora] keserűkedvű kortársaira folyton fölemelően és derítően hatott (1928 TolnaiÚjLex. C5727, 49) | Hogy – említsünk végre derítőbb számot is – a Fővárosi Könyvtár könyveit 1932-ben 1,150.244 esetben használták (1934 Illyés Gyula CD10).

III. fn 1C

1. (Műsz) ’derítőmedence’ ❖ a lé is a mint lefelé megy, mindig dusabb s végre egészen fris reszelékre jutván, teljesen saturálva ér a csatornába s onnan a deritőbe (1846 Hetilap CD61) | központi csatornák hiányában úgynevezett hatalmas derítőkben tárolták a szennyvizet (1958 Magyar Nemzet aug. 30. C0354, 5) | A mesterséges szennyvíztisztítás kellékei a derítők, amelyekben gyakran vegyszerek hozzáadásával ülepítik ki a szilárd szennyezőanyagokat (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég, ritk) ’derítőszer’ ❖ A bort nem kénezik, csak a hordót, derítőül csak vizahólyagot használnak [a Küküllő menti boroknál] (1895 PallasLex. CD02).

Ö: fel~, kedv~, szív~.

ÖU: elme~, szem~.

ÖE: ~berendezés, ~kád.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

derítő melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévderít.
II. melléknév 17C (/vál)
derűt, vidámságot keltő 〈dolog〉
Neszmély derítő nedvei szálljanak A gyönge mellű Sára lopóival Kancsókba
(1841 Császár Ferenc)
Kossuth örömtelen életére, melyet a fáradságos munka s a magas életkor egyre komorabbá tett, derítőleg hatott a nemzet vonzalmának tüntetésszerű újabb nyilvánulása kilenczvenedik születésnapja alkalmából
(1898 Gracza György)
[Lauka Gusztáv humora] keserűkedvű kortársaira folyton fölemelően és derítően hatott
(1928 TolnaiÚjLex.)
Hogy – említsünk végre derítőbb számot is – a Fővárosi Könyvtár könyveit 1932-ben 1,150.244 esetben használták
(1934 Illyés Gyula)
III. főnév 1C
1. (Műsz)
a lé is a mint lefelé megy, mindig dusabb s végre egészen fris reszelékre jutván, teljesen saturálva ér a csatornába s onnan a deritőbe
(1846 Hetilap)
központi csatornák hiányában úgynevezett hatalmas derítőkben tárolták a szennyvizet
(1958 Magyar Nemzet aug. 30.)
A mesterséges szennyvíztisztítás kellékei a derítők, amelyekben gyakran vegyszerek hozzáadásával ülepítik ki a szilárd szennyezőanyagokat
(1997 Magyar Hírlap)
2. (rég, ritk)
A bort nem kénezik, csak a hordót, derítőül csak vizahólyagot használnak [a Küküllő menti boroknál]
(1895 PallasLex.)
ÖU: elmederítő, szemderítő
ÖE: derítőberendezés, derítőkád
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások