derivátum fn 3A

(vál) ’az elsődlegesből, az eredetiből levezetett, abból származó, eredő v. következő dolog’ ❖ [a hun krónika írója] híven követi forrásainak szövegét és betűit. Ez adja meg művének – mint az elveszett XI. századi Gesta egyik derivatumának – forráskritikai értékét (1925 Hóman Bálint CD42) | Az expresszionizmus szélsőséges törekvéseit általában a háborúval hozzák összeköttetésbe. Pedig a háború is csak egyik derivátuma a közös oknak (1928 Rabinovszky Máriusz CD10) | [A nemzeti karakter] nem a nemzeti lét kontinuitásának hordozója, hanem a történelmi mozgás derivátuma (1974 Szűcs Jenő 9688001, 309) | a szójelentés, mint a szóhasználat függvénye és derivátuma (1998 Új Könyvek CD29) | A pénzintézetek mérlegei áttekinthetetlenebbé váltak a derivátumok és más, rendkívül komplex műveletek terjedése, valamint tevékenységük nemzetköziesedése nyomán (1998 Figyelő CD2601).

a. (Nyelvt) ’származékszó’ ❖ Az eggy-et kettős gy-vel írom, mert úgy mondom, és mások is mind úgy mondják körűlttem. […] Derivatumai köztt vagyon eggynehány, melly az eggyik gy-t elrúgja (egyedül, egyetemben) (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 5) | igen hasznos, ha valamely nyelv tanulása közben az ember egy-egy ismeretlen szót kikeresve a szótárból, melléje írja a derivátumokat (1936 Kolozsvári Grandpierre Emil C2722, 95) | Az ’áman ige derivátumaként létrejövő ’emunáh főnév jelentése: megbízhatóság, igazság (1993 BibliaiLex. CD1207).

b. (Kém) ’vmely vegyület kémiai folyamata során származékként keletkező, az alapvegyülettel rokon anyag’ ❖ a Benzoinnak Phenylhydrazinnal képezett derivatumai (1887 Magyar írók élete CD27) | Ujabb adatok a zsirsorozatbeli diazovegyületek derivatumairól (1887 Magyar írók élete CD27) | derivátum (lat.): a kémiai folyamatok során keletkező, az alapvegyülettel rokon [származék] (1998 MagyarNagyLex. C5819, 493).

Vö. ÉKsz.; IdSz.

derivátum főnév 3A
(vál)
az elsődlegesből, az eredetiből levezetett, abból származó, eredő v. következő dolog
[a hun krónika írója] híven követi forrásainak szövegét és betűit. Ez adja meg művének – mint az elveszett XI. századi Gesta egyik derivatumának – forráskritikai értékét
(1925 Hóman Bálint)
Az expresszionizmus szélsőséges törekvéseit általában a háborúval hozzák összeköttetésbe. Pedig a háború is csak egyik derivátuma a közös oknak
(1928 Rabinovszky Máriusz)
[A nemzeti karakter] nem a nemzeti lét kontinuitásának hordozója, hanem a történelmi mozgás derivátuma
(1974 Szűcs Jenő)
a szójelentés, mint a szóhasználat függvénye és derivátuma
(1998 Új Könyvek)
A pénzintézetek mérlegei áttekinthetetlenebbé váltak a derivátumok és más, rendkívül komplex műveletek terjedése, valamint tevékenységük nemzetköziesedése nyomán
(1998 Figyelő)
a. (Nyelvt)
Az eggy-et kettős gy-vel írom, mert úgy mondom, és mások is mind úgy mondják körűlttem. […] Derivatumai köztt vagyon eggynehány, melly az eggyik gy-t elrúgja (egyedül, egyetemben)
(1806 Kazinczy Ferenc)
igen hasznos, ha valamely nyelv tanulása közben az ember egy-egy ismeretlen szót kikeresve a szótárból, melléje írja a derivátumokat
(1936 Kolozsvári Grandpierre Emil)
Az ’áman ige derivátumaként létrejövő ’emunáh főnév jelentése: megbízhatóság, igazság
(1993 BibliaiLex.)
b. (Kém)
vmely vegyület kémiai folyamata során származékként keletkező, az alapvegyülettel rokon anyag
a Benzoinnak Phenylhydrazinnal képezett derivatumai
(1887 Magyar írók élete)
Ujabb adatok a zsirsorozatbeli diazovegyületek derivatumairól
(1887 Magyar írók élete)
derivátum (lat.latin): a kémiai folyamatok során keletkező, az alapvegyülettel rokon [származék]
(1998 MagyarNagyLex.)
Vö. ÉKsz.; IdSz.

Beállítások