dermeszt ts ige 5b2
1. (túlzó is) ’hagyja v. előidézi, hogy vmi szilárd halmazállapotúvá váljék’ ❖ Hallod? […] Mit? – szava jéggé dermeszt! (1842 Egressy Béni ford.–Dumas père C5769, 739) | A köd, eső áthatja a hótömeget és a fagy átlátszó jéggé dermeszti azt (1859 Vasárnapi Újság CD56) | A Margitsziget fagyottan, fehéren állott a Duna közepén, mintha öreg királyok várnák ott a tavaszt, akik leheletükkel mindent jéggé, zúzmarává dermesztenek (1922 Krúdy Gyula CD54) | A keveréket kiolajozott alufólia tálkába vagy egyéb formába simítjuk, és hűtőszekrényben egy napig dermesztjük (1986 Frank Júlia et al. CD19).
1a. (tárgy n. is) (túlzó is, átv is) ’előidézi, hogy vmi (meg)fagyjon’ ❖ Póloknál [= pólusoknál] a’ hideg olly vad, Hogy a’ jég ott fel sem olvad, Ott dermeszti földgolyónkat A’ két zordon hideg hajlat (1837 e. Bezerédj Amália 8056009, 62) | A’ nap melege, a’ téli fagy élteti vagy dermeszti növényeinket (1841 Pesti Hírlap CD61) | A lég egyre változik, hol izzaszt, hol dermeszt; de a tenger, ha egyszer meleg, mindig az (1887 Jókai Mór C2333, 179) | Kit tűz olvasztott – sisteregve dermeszt a víz (1959 Tollas Tibor 9818032, 74) | a csontot dermesztő fagyban (2000 Magyar Hírlap CD09).
1b. (átv is) ’előidézi, hogy ráfagyjon vmi vmire’ ❖ [az ókori hódítók] még zsarnokabbul dermeszték rideg kezeiket az elnyomott népekre, és nem volt keblökben semmi tisztelet az emberi jogok iránt (1848 Vasvári Pál 8515002, 39) | Az asszonyok még sírni se nagyon mertek kedvükre hozzá, mert a szél arcukra dermesztette a könnyeket (1918 F. Kernách Ilona CD10) | Ennyi vakmerőség torkukra dermesztette a szót (1937 Hollós Korvin Lajos CD10) | [az ostoba kérdés] a mikrofon elé állított művészeknek is arcára dermeszti a mosolyt (1997 Magyar Hírlap CD09).
1c. (irod) ’mozdulatlanná merevít, és így vmivé v. vmilyenné változtat vmit v. vkit’ ❖ Leonint kőoszloppá dermeszték szavai (1843 Nagy Ignác ford.–Paalzow C3276, 203) | A borzasztó gondolat, hogy tizennyolcezer korona elpocsékolódott, némává dermesztette őket (1922 Kodolányi János CD10) | A mozdulatlan köd mint tejüveg dermeszti hűvös látvánnyá a sápadt opálszinben nyíló-záruló tájat (1957 Keresztury Dezső 9326003, 11) | A valóság minden része, dolga, jelenése, összefüggése, változata, állandósága talán a Képzelet szülötte, de a képzelet folyamatosan szüli, halandóvá gyötri, halottá dermeszti (1972 Bertha Bulcsu 2021040, 974).
2. (tárgy n. is) ’〈erős (érzelmi) hatást kiváltó dolog, állapot〉 bénult, mozdulatlan állapotba juttat, hoz vmit v. vkit’ ❖ No s hát, mi dermeszt bennetek? miért Nem döftök! (1840 Ney Ferenc 8335002, 110) | Két arcza van, leány, a szerelemnek, Elbájol ez, az meg dermeszt, megöl (1863 e. Madách Imre C2954, 255) | [a forradalom] Francziaország három negyedrészét halálra dermesztette (1899 e. Péterfy Jenő 8363005, 378) | Engem a legelső énekórától kezdve az az önigézet dermesztett félelembe, hogy nekem csak hamis hangom lehet (1935 Szabó Dezső 9623024, 123) | a fegyverek ölni kezdenek, a zajuk okozta lárma dermeszti a kedélyeket (1998 Pritz Pál CD58).
ÖU: el~, meg~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dermed; ÉKsz.