dermesztő mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → dermeszt.

II. mn 17C

1. ’nagyon hideg, fagyos 〈idő(szak), szél, víz〉’ ❖ dermesztő fagyos időben (1842 Pesti Hírlap CD61) | A szegény ember szökni akar, de a hova csak a lábát teszi, alulról és fölölről dermesztő, éles víz lövi meg (1897 Tóth Béla¹ 8485006, 150) | Egy ember, aki elmondja, mi történt a magyar hadsereggel a Don-kanyarban… Egy a kétszázezerből, aki nem fagyott meg, és nem veszett oda abban a dermesztő télben (1944 Örkény István 9500035, 68) | északkeletről küldött dermesztő szelek (1990 Dávidházi Péter 2004012, 477).

2. (túlzó) ’olyan 〈erős (érzelmi) hatást kiváltó dolog〉, amely bénítólag hat vkire’ ❖ dermesztő kétség és rémület tépi kebelét (1844 Sárosi Gyula 8404072, 336) | A kertre újra ráfeküdt a dermesztő csend. Sehol semmi nesz (1921 Moly Tamás CD10) | dermesztő kiáltás (1957 Benedek István 9041006, 89) | Elképzelhetetlen annál dermesztőbb ráébredés, mint megtudni: elérhető közelségbe került a vég (1994 Magyar Hírlap CD09).

3. (-en raggal, hsz-szerűen) (sajtó)(bénítóan) nagy fokban, mértékben’ ❖ Annyi dermesztően jó magyar drámánál unatkoztunk az utóbbi időben, hogy jólesett végre egy előkelő, gazdag írásmű sokféle érdekességének örülni (1913 Bárdos Artúr CD10) | a levegő is dermesztően hideg volt, de a tenger csak lassan fagyott be (1959 Radó György ford.–Csukovszkij 9544002, 98) | A dermesztően vidám játék során tréfás történeteket mesélnek a versenyzők (1997 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

dermesztő melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévdermeszt.
II. melléknév 17C
1.
nagyon hideg, fagyos 〈idő(szak), szél, víz〉
dermesztő fagyos időben
(1842 Pesti Hírlap)
A szegény ember szökni akar, de a hova csak a lábát teszi, alulról és fölölről dermesztő, éles víz lövi meg
(1897 Tóth Béla¹)
Egy ember, aki elmondja, mi történt a magyar hadsereggel a Don-kanyarban… Egy a kétszázezerből, aki nem fagyott meg, és nem veszett oda abban a dermesztő télben
(1944 Örkény István)
északkeletről küldött dermesztő szelek
(1990 Dávidházi Péter)
2. (túlzó)
olyan 〈erős (érzelmi) hatást kiváltó dolog〉, amely bénítólag hat vkire
dermesztő kétség és rémület tépi kebelét
(1844 Sárosi Gyula)
A kertre újra ráfeküdt a dermesztő csend. Sehol semmi nesz
(1921 Moly Tamás)
dermesztő kiáltás
(1957 Benedek István)
Elképzelhetetlen annál dermesztőbb ráébredés, mint megtudni: elérhető közelségbe került a vég
(1994 Magyar Hírlap)
3. (-en raggal, hsz-szerűen) (sajtó)
(bénítóan) nagy fokban, mértékben
Annyi dermesztően jó magyar drámánál unatkoztunk az utóbbi időben, hogy jólesett végre egy előkelő, gazdag írásmű sokféle érdekességének örülni
(1913 Bárdos Artúr)
a levegő is dermesztően hideg volt, de a tenger csak lassan fagyott be
(1959 Radó György ford.Csukovszkij)
A dermesztően vidám játék során tréfás történeteket mesélnek a versenyzők
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások