derű fn 1C
1. (rég v. irod) ’világosság, (nap)fény’ ❖ [a mécs] gyenge világa derűt kölcsönze az éji homálynak (1831 Vörösmarty Mihály 8524388, 241) | Csak az imént esett és a felhőkön átszürődő bucsuzó napsugár ragyogó derübe burkolá az egész csöndes kies tájat (1883 Wohl Stefánia 8530001, 1) | November hűs derűje Még néha tündököl ránk S az őszi hold ezüstjén A régi nyár búcsúzik (1921 Juhász Gyula¹ C2454, 245) | Alkonyra hajlik már az évszak, Nő a homály, fogy a derű, A dombra hűvös-szárnyu szél csap, Fél a madár, fázik a fű (1964 Nemes Nagy Ágnes ford.–Hugo 9479101, 206).
1a. (irod) ’napsütéses, derült idő’ ❖ Mit látok? ma derű támad, már távoz az orkán, S nimbuszi fény leng fenn, Hont magas orma felett (1846 Pongrácz Lajos 8373008, 89) | az ázott köntös, a derű hűvösebb szellőjében, meredezni kezdett testökön, s magok reszketni mint kocsonya (1852 Fáy András¹ 8139004, 356) | [A kutya] ott volt lent az uccán a szép őszi derüben (1938 Karinthy Frigyes 9309108, 37) | Szeretnék e szeptember délutáni szelíd derűben újra rádtalálni a verőfényes gesztenyék alatt (1983 e. Tollas Tibor 9818040, 186).
2. ’jókedvű megelégedettséget, nyugodtságot sugárzó, harmonikus kedélyállapot, ill. ennek megnyilvánulása (vhol, vmiben)’ ❖ A búsongás arczain, ha haza készűltem, s öröm derűje azokon, ha maradtam (1824 Fáy András¹ 8139001, 307) | Borúm azonban csakhamar derűre változott, a mint egy régi ismerőmmel találkoztam (1879 Lauka Gusztáv 8268039, 31) | [Margitnak] sokszor nagy fáradságába került megőrizni arcán a derűt, szemében a mosolyt, ajkán a víg nevetést (1886 Reviczky Gyula 8392098, 335) | [a jó írói ösztön] biztosít Illyés sorsproblémákat tárgyaló írásainak példátlan derűt (1971 Kiss Ferenc 9338001, 96) | a tanár kiegyensúlyozott volta, rugalmassága, derűje, jó közérzete egyben legfontosabb munkaeszköze is (1988 Beke Kata 1012002, 162).
2a. ’olyan (köz)állapot, amelyben nyugalom, békesség, harmónia uralkodik, ill. közállapotnak ilyen volta’ ❖ Víg derűt hozok Lakomra (1836 Császár Ferenc ford.–Alfieri C0448, 13) | a honra, melly soká tűrt veletek, Derűt, vigaszt és áldást hozzatok (1848 Vörösmarty Mihály 8524358, 169) | Aranykor édeni, boldog derűje (1908 Juhász Gyula¹ 9284109, 170) | Az ünnep hangulata, a derű, amely ott lebegett a legszegényebb otthonokban is (1989 Kőbányai János 2039001, 5).
2b. (birtokszóként) ’vminek örömöt, harmóniát sugárzó volta’ ❖ az életnek olly bájos derűjét folytonos vesződségek borongtatják (1841 Pesti Hírlap CD61) | az egész előadás a humor vagy komikum derüjével gyönyörködtet (1882 Gaal József összes művei C1788, 424) | ez a Bartók-tétel a maga mediterrán derűjével az emberiség örök szépségszomját jelképezi (1975 Kroó György 1085003, 249) | A jelenet derűje pedig különösen azt sugallotta: minden rendben van (1986 F. Várkonyi Zsuzsa 1044008, 136).
3. ’vmely mulatságos dolog keltette (hirtelen támadt nevetésben megnyilvánuló általános) jókedv, derültség’ ❖ mily nagy derűt keltett az, mikor valamelyik Kovács Pál-féle kis színdarabban a színen levő fiatal párnak azt az utasítást adta az író: „Megölelik egymást tűzzel.” (1900 Váli Mari 8506001, 16) | Bizonyára a szomszédos szeneslegények csinálták [a hóembert] a maguk mulattatására, szilaj derű és vastag röhögések közepette (1966 Csoóri Sándor 9090019, 111) | Piros az ilyen mulatságos történeteket színlelt derűvel élvezi (1978 Sőtér István 9613001, 174) | [Tarcz Sándor havilapja, a Krónika] dagályos királypárti cikkeivel inkább derűt keltett, mint komoly érdeklődést (1985 Borbándi Gyula 9811004, 56).
Vö. CzF. derű · derü; ÉrtSz.; TESz. derít; ÉKsz.