derült mn 12C

1. (átv is) ’felhőtlen, tiszta 〈ég〉, ill. napsütéses 〈idő, időszak〉’ ❖ az ollyanok, kik az észnek élelmétl meg vagynak foszttva, ha derlt id-közeik nintsenek … nem léphetnek valóságos házasságra (1789 Polgári törvénykönyv ford. C2449, 41) | Szép, derűlt nyári délután jártunk a nevezetes romokon (1847 Petőfi Sándor 8366456, 62) | Különböző irányu mérsékelt szelek mellett az idő többnyire borús, részben ködös, helyenkint derült (1880 Gazdasági Lapok 8626001, 577) | Az ég mindig derült és mélykék volt (1965 Makai Imre ford.–Pausztovszkij 9418005, 61).

2. (irod) ’sugárzó, tiszta 〈fény〉’ ❖ Azt tapasztalá a nép, miként e misztikus feje fölött a csábítás kígyókoronája lebeg, melyet csak az ész derült fényével láthatni meg (1849 e. Vasvári Pál 8515012, 233) | itt – ott vizek derült, ezüst fényben csillámlottak ki a barna sártömegek közül (1886 Gozsdu Elek 8159002, 172) | A családi lámpa szétveti derült fényét a falak között (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | Komoly kék szeme […] most diadalmas, derült fényben csillogott (1991 Hajnal Gáspár 2038029, 89).

3. (kissé rég) ’élénk, világos 〈szín〉’ ❖ Általában derűlt színű költői műben merő gyenge, gáncsolatos és nevetséges alakokból nem szőhetni oly egészet, mely a nézőben valódi emberi érdeket gerjeszszen (1834 Toldy Ferenc 8481039, 351) | A zafir, derült kékszinű, átlátszó, üvegfényű (1847 Peregriny Elek C3464, 440) | valami szokatlan tikkasztó meleg sűrűség […] az ég derült kékjét szennyes vörhenyeges szinnel vonta be (1882 Szabó Ignác C3776, 104) | Bár a triptichon főértékei a nemes rajzban rejlenek, a derült színek összhangja, kiegyenlítettsége nagyban hozzájárul a hármas kép eszményi hatásához (1938 e. Ybl Ervin 9793001, 224).

4. (/vál) ’derűs, vidám 〈személy〉, ill. ilyen érzelmet tükröző 〈arc, szem stb.〉’ ❖ a’ nemes ember a’ gazdagságnak szükölködése végett nem lévén nagyon meg vesztegetve, következöndöképpen ennek mindég tisztább lehet a’ lelkiismérete, józanabb az esze, és derültebb a’ szíve (1791 Laczkovics János 7033001, 151) | Jusztinka tiszta fehérben, miként Noé kémgalambja, derült arczczal lépe be (1824 Fáy András¹ 8139001, 298) | e rendesség valamint a grófné, ugy Margitnak kedélyére a legjótékonyabb hatást gyakorolta. Nyugodtabbá, derültebbé vált (1857 Eötvös József 8126017, 144) | Ha bizalmatlan irántam, megmutathatom, hogy mit [írt] – mondta a derült, tisztalelkű fiatalember, és Rembrandt felé nyújtotta a kinyitott levelet (1965 Barabás Tibor 9026001, 250).

4a. (kissé rég) ’derűs, vidám hangulatot kifejező 〈dolog〉’ ❖ a’ komoly tudományt ’s derült müvészetet, miként mertem egymás mellé állitani? (1845 Eötvös József C1584, 165) | S a szerbek is – a déli szlávok – a derültebb költészet képviselői: a többi, éjszaki szláv nép bánatosabb költészete irányában (1865 Greguss Ágost 8163005, 105) | semmi tragikus, semmi gyötrődés nincs ebben a derült alkotásban (1919 Szabó Dezső 9623019, 95).

5. (vál) ’boldog, békés 〈időszak, korszak〉’ ❖ A’ folytatást derltebb óráimra hagyom (1804 Verseghy Ferenc C4434, 55) | élj érdemid koszorújának árnyékában még több derűlt éveket (1844 Toldy Ferenc 8481030, 160) | Egy új, derült kor fénye vonja meleg szinekbe ezt a várost. Berlin virágzik, stadionja egyetlen nagy virágkosár most: a béke ünnepére legszebb virágukat küldték a népek (1952 Benjámin László 9044009, 48) | a hazaszeretet elvont főneve […] a mi országunkban a kezdetek kezdetétől nem puszta emocionális ügy volt, mint más, derültebb történelmű nemzeteknél (1996 Szabó Magda 9630007, 39).

Vö. CzF. ~, derülten; ÉrtSz.; TESz. derít; ÉKsz.

derült melléknév 12C
1. (átv is)
felhőtlen, tiszta 〈ég〉, ill. napsütéses 〈idő, időszak〉
az ollyanok, kik az észnek élelmétl meg vagynak foszttva, ha derlt id-közeik nintsenek … nem léphetnek valóságos házasságra
(1789 Polgári törvénykönyv ford.)
Szép, derűlt nyári délután jártunk a nevezetes romokon
(1847 Petőfi Sándor)
Különböző irányu mérsékelt szelek mellett az idő többnyire borús, részben ködös, helyenkint derült
(1880 Gazdasági Lapok)
Az ég mindig derült és mélykék volt
(1965 Makai Imre ford.Pausztovszkij)
2. (irod)
sugárzó, tiszta 〈fény〉
Azt tapasztalá a nép, miként e misztikus feje fölött a csábítás kígyókoronája lebeg, melyet csak az ész derült fényével láthatni meg
(1849 e. Vasvári Pál)
itt – ott vizek derült, ezüst fényben csillámlottak ki a barna sártömegek közül
(1886 Gozsdu Elek)
A családi lámpa szétveti derült fényét a falak között
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
Komoly kék szeme […] most diadalmas, derült fényben csillogott
(1991 Hajnal Gáspár)
3. (kissé rég)
élénk, világos 〈szín〉
Általában derűlt színű költői műben merő gyenge, gáncsolatos és nevetséges alakokból nem szőhetni oly egészet, mely a nézőben valódi emberi érdeket gerjeszszen
(1834 Toldy Ferenc)
A zafir, derült kékszinű, átlátszó, üvegfényű
(1847 Peregriny Elek)
valami szokatlan tikkasztó meleg sűrűség […] az ég derült kékjét szennyes vörhenyeges szinnel vonta be
(1882 Szabó Ignác)
Bár a triptichon főértékei a nemes rajzban rejlenek, a derült színek összhangja, kiegyenlítettsége nagyban hozzájárul a hármas kép eszményi hatásához
(1938 e. Ybl Ervin)
4. (/vál)
derűs, vidám 〈személy〉, ill. ilyen érzelmet tükröző 〈arc, szem stb.〉
a’ nemes ember a’ gazdagságnak szükölködése végett nem lévén nagyon meg vesztegetve, következöndöképpen ennek mindég tisztább lehet a’ lelkiismérete, józanabb az esze, és derültebb a’ szíve
(1791 Laczkovics János)
Jusztinka tiszta fehérben, miként Noé kémgalambja, derült arczczal lépe be
(1824 Fáy András¹)
e rendesség valamint a grófné, ugy Margitnak kedélyére a legjótékonyabb hatást gyakorolta. Nyugodtabbá, derültebbé vált
(1857 Eötvös József)
Ha bizalmatlan irántam, megmutathatom, hogy mit [írt] – mondta a derült, tisztalelkű fiatalember, és Rembrandt felé nyújtotta a kinyitott levelet
(1965 Barabás Tibor)
4a. (kissé rég)
derűs, vidám hangulatot kifejező 〈dolog〉
a’ komoly tudományt ’s derült müvészetet, miként mertem egymás mellé állitani?
(1845 Eötvös József)
S a szerbek is – a déli szlávok – a derültebb költészet képviselői: a többi, éjszaki szláv nép bánatosabb költészete irányában
(1865 Greguss Ágost)
semmi tragikus, semmi gyötrődés nincs ebben a derült alkotásban
(1919 Szabó Dezső)
5. (vál)
boldog, békés 〈időszak, korszak〉
A’ folytatást derltebb óráimra hagyom
(1804 Verseghy Ferenc)
élj érdemid koszorújának árnyékában még több derűlt éveket
(1844 Toldy Ferenc)
Egy új, derült kor fénye vonja meleg szinekbe ezt a várost. Berlin virágzik, stadionja egyetlen nagy virágkosár most: a béke ünnepére legszebb virágukat küldték a népek
(1952 Benjámin László)
a hazaszeretet elvont főneve […] a mi országunkban a kezdetek kezdetétől nem puszta emocionális ügy volt, mint más, derültebb történelmű nemzeteknél
(1996 Szabó Magda)
Vö. CzF. ~, derülten; ÉrtSz.; TESz. derít; ÉKsz.

Beállítások