dévaj mn 14A8 (irod)

1. ’nagyon vidám, féktelenül jókedvű, kül. pajzánul tréfálkozó, mulatozó, ill. általában így tréfálkozni, mulatozni szerető 〈személy v. csoport〉’ ❖ Lator Amor, ha elvetted, Ha megloptál engemet, Mondd meg, dévaj, hová tetted, És add vissza szivemet (1779 e. Faludi Ferenc CD01) | Azt mondják, […] Lízi a’ tzhelyre feküdni akara, De mellé egy legény ſok parázst kapara. […] Azt mondják, kiégett a’ Lízi’ ſzoknyája. Sikóltott, ſzoknyáját rázta a’ dévaj ſzz (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 88) | sötét tekintetet vetett az egész dévaj társaságra, sötét szemeit végig jártatá a hahotázó tömegen (1856 Jókai Mór C2252, 152) | a legdévajabb öregurak is restellték volna megcsipkedni a taposóleányokat (1924 Krúdy Gyula CD54) | céda lányok, komor udvaroncok, dévaj barátok (1969 Domahidy András 1036005, 165).

1a. ’ilyen személyre jellemző, féktelen jókedvről, pajzánságról, pajkosságról tanúskodó 〈megnyilvánulás, hangulat stb.〉, ill. azt ábrázoló, bemutató, ilyen hangvételű 〈alkotás, szöveg stb.〉’ ❖ Nem tölt sokba, csak egy dévaj mesterségbe. Egy kis tök kobakkal addig csalogatta, A mig a gyermeket magához csatlotta (1775 k. Faludi Ferenc CD01) | dévaj kedvű leányt (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Lessing 8228114, 154) | Na-na! hát csak nem gondolja, hogy meg fogom mutatni? – védte az asszony a kérdéses pontot [ti. az égés helyét a mellén] dévajul villogó szemekkel (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | [a história egyes részletei] egyenesen pajzánok voltak, talán dévajok és borsosak is (1930 Kosztolányi Dezső 9359181, 138) | dévaj birkózásuk [ti. a fiúké] éppen most acsarkodó verekedéssé fajul (1990 A magyar irodalom története CD53).

1b. (ritk) ’olyan 〈összejövetel, esemény〉, amelynek során féktelenül, pajzánul, duhajul mulat(oz)nak, ill. ilyen eseménnyel kapcs. 〈élmény〉’ ❖ sok dévaj, duhajkodó dinom-dánomban átélt élmény (1893 Magyar írók élete CD27) | dévaj dáridónak s kölcsönös ajándékozásnak végehossza nincsen (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | ógörögül is elcseveghetek vele azokról a dévaj élményeimről, melyeket éjszakai kiruccanásaimon szerzek (1930 Kosztolányi Dezső 9359181, 161).

2. (rég, ritk) ’elvetemült, alávaló 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás〉’ ❖ [a farkasok megfogadják a pásztornak:] Ránk ezután nem fogſz hallani ſemmi panaſzt. […] Jó vagy, igen jó vagy; de tseléded dévaj: alig tért Tsorda kutyád ide, már zúrzavar éri fejünk (1786 Baróti Szabó Dávid 7021023, 101) | Amaz ország-szerte elhiresült Suszter Liplinek élete, tettei, dévaj és tzégéres furtsaságai (1808 Holosovszky Imre CD47).

Sz: dévajság.

Vö. CzF. ~, dévajul; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

dévaj melléknév 14A8 (irod)
1.
nagyon vidám, féktelenül jókedvű, kül. pajzánul tréfálkozó, mulatozó, ill. általában így tréfálkozni, mulatozni szerető 〈személy v. csoport〉
Lator Amor, ha elvetted, Ha megloptál engemet, Mondd meg, dévaj, hová tetted, És add vissza szivemet
(1779 e. Faludi Ferenc)
Azt mondják, […] Lízi a’ tzhelyre feküdni akara, De mellé egy legény ſok parázst kapara. […] Azt mondják, kiégett a’ Lízi’ ſzoknyája. Sikóltott, ſzoknyáját rázta a’ dévaj ſzz
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
sötét tekintetet vetett az egész dévaj társaságra, sötét szemeit végig jártatá a hahotázó tömegen
(1856 Jókai Mór)
a legdévajabb öregurak is restellték volna megcsipkedni a taposóleányokat
(1924 Krúdy Gyula)
céda lányok, komor udvaroncok, dévaj barátok
(1969 Domahidy András)
1a.
ilyen személyre jellemző, féktelen jókedvről, pajzánságról, pajkosságról tanúskodó 〈megnyilvánulás, hangulat stb.〉, ill. azt ábrázoló, bemutató, ilyen hangvételű 〈alkotás, szöveg stb.〉
Nem tölt sokba, csak egy dévaj mesterségbe. Egy kis tök kobakkal addig csalogatta, A mig a gyermeket magához csatlotta
(1775 k. Faludi Ferenc)
dévaj kedvű leányt
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Lessing)
Na-na! hát csak nem gondolja, hogy meg fogom mutatni? – védte az asszony a kérdéses pontot [ti. az égés helyét a mellén] dévajul villogó szemekkel
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
[a história egyes részletei] egyenesen pajzánok voltak, talán dévajok és borsosak is
(1930 Kosztolányi Dezső)
dévaj birkózásuk [ti. a fiúké] éppen most acsarkodó verekedéssé fajul
(1990 A magyar irodalom története)
1b. (ritk)
olyan 〈összejövetel, esemény〉, amelynek során féktelenül, pajzánul, duhajul mulat(oz)nak, ill. ilyen eseménnyel kapcs. 〈élmény〉
sok dévaj, duhajkodó dinom-dánomban átélt élmény
(1893 Magyar írók élete)
dévaj dáridónak s kölcsönös ajándékozásnak végehossza nincsen
(1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
ógörögül is elcseveghetek vele azokról a dévaj élményeimről, melyeket éjszakai kiruccanásaimon szerzek
(1930 Kosztolányi Dezső)
2. (rég, ritk)
elvetemült, alávaló 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás〉
[a farkasok megfogadják a pásztornak:] Ránk ezután nem fogſz hallani ſemmi panaſzt. […] Jó vagy, igen jó vagy; de tseléded dévaj: alig tért Tsorda kutyád ide, már zúrzavar éri fejünk
(1786 Baróti Szabó Dávid)
Amaz ország-szerte elhiresült Suszter Liplinek élete, tettei, dévaj és tzégéres furtsaságai
(1808 Holosovszky Imre)
Sz: dévajság
Vö. CzF. ~, dévajul; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások