alázat fn 3A
1. (rég) ’lenti, lent levő hely’ ❖ Bal fell, mélly alázatban Eggy gömböly szikla-bolt, Az ott termett szirtbl vágva – Remete-ház ’s lakás volt (1807 Kisfaludy Sándor C2698, 76).
2. ’annak tudata, elismerése, hogy vki függőségben, alávetett, alárendelt helyzetben van vkivel szemben, ill. ennek kifejez(őd)ése magatartásban, viselkedésben, gesztusban’ ❖ Alázat. Humilitas, Humiliatio (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 6) | [szerzői utasításként:] alázattal veszi le sipkáját s nyujtja a számadást (1853 Dobsa Lajos 8107005, 114) | Ha az üdvözletbe tisztelet vagy épen alázat vegyül, akkor a derék mélyen hajlik meg, és a tekintet a földre irányul (1871 Paulay Ede 8357002, 23) | Aki lejebb van, föltétlen alázattal tartozik a fölötte levőnek (1940 Németh László² 9485011, 53) | [Ágnes] büszke és kemény és könyörtelen, nincs benne alázat (1994 Szántó Piroska 1166004, 278).
2a. (Vall is) ’annak tudata, érzése, hogy Isten szentsége és nagysága előtt az ember mindig bűnös, méltatlan és kicsi’ ❖ A leg-nagyobb bnök leg-nagyobb alázatot kívánnak (1796 Bessenyei Sándor ford.–Milton C1105, 114) | tiszteljük szent alázatban rendeléseit (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2524, 48) | Egy ima volna jó most, a végtelen alázat Ájult odaadása (1922 Tóth Árpád C4230, 114) | a legmélyebb alázatra, a legnagyobb istenfélelemre éppen azoknak volna szükségük, akik a legmagasabban állnak az emberek fölött (1972 Gergely Márta 9187001, 231).
2b. ’(az ember) végesség(é)nek, korlátoltság(á)nak, kiszolgáltatottság(á)nak stb. a tudása, érzése, ill. ennek megnyilvánulása’ ❖ [Gombocz Zoltánban volt] elég alázat ahhoz, hogy elismerje értelmünk s akaratunk határoltságát (1947 Keresztury Dezső 2055010, 71) | Objektívnek lenni, az értelemre hallgatni csak akkor lehetséges, ha az emberben kifejlődött az alázat (1984 Várady Szabolcs ford.–Fromm 1159002, 145) | [sokan] felismerik a globalitás misztikus természetét, és alázattal nyugszanak bele értelmünk korlátaiba (1995 Magyar Hírlap CD09).
3. (kül. -val raggal, hsz-szerűen) ’vmely megváltoztathatatlan, befolyásolhatatlan dolog, jelenség, történés stb. elfogadása, vállalása’ ❖ nem tudok csöndösen, s alázattal zokogni, – fölzúdul bennem a lélek, midőn helyzetemre gondolok (1855 Teleki László² 8473015, 120) | A csecsemő is szenvedi, ha szül a nő. Páros kínt enyhithet alázat (1936 József Attila 9282147, 312) | A betegséget azzal az alázattal kell fogadni, ahogyan a bűnös a megérdemelt és méltányos ítéletet fogadja (1943 Márai Sándor 9421003, 35) | az élet iránti alázattal (1963 Czine Mihály 2027006, 39) | Tűrés, alázat, sorsvállalás: e nehéz lecke szerint kötelékeinket nemcsak viselni kell, hanem képzeletünket is elfogadásukra nevelni (1992 Dávidházi Péter 2016009, 337).
3a. ’zaklatás, méltánytalanság, nehézség stb. elviselésében tanúsított türelem, szelídség, béketűrés’ ❖ [Bajcsy András] valódi alázattal hajtá meg fejét, mint aki bizonnyal érzi, hogy azon szerencse, mely őt oly váratlanul érte, milyen nagy teher, mily nehéz gondolat reá nézve, hogy e nagy feladat elviselésére neki nincs egyebe, mint becsületes, igaz jó szíve (1857 Jókai Mór CD18) | „Hátrálni kell tehát, így szólott királya unokájához; igaz, hogy fenségednek ez régi vágya.” A herczeg keresztyéni alázattal tűrte e sértést (1902 e. Nagy képes világtörténet CD03) | Alázattal tűrtem, csendesen felvettem, eltagadtam, eltitkoltam, mindenki előtt elmosolyogtam… ezeket a rettenetes éjszakákat… (1924 Móricz Zsigmond CD10) | Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201) | [Bokros Lajos] ellentmondást nem tűrő céltudatos szakemberként lépett a nyilvánosság elé, noha köztisztviselő volt, akinek több alázattal kellene tűrnie a közszereplést (1996 Magyar Hírlap CD09).
4. ’vki v. vmi erkölcsi, művészi stb. értékének, nagyságának elismerése, ill. ennek kifejeződése hozzáállásban, viselkedésben, módszerben’ ❖ [Lenkei] tiszta jóleső alázattal ismerte meg, hogy a nagyságot önmagunkon kívül keresni, meglátni és megcsodálni: ez a feladat adhat még művészi és költői értékeket (1910 Karinthy Frigyes CD10) | [a rendezést] elmélyülés jellemezte, s alázat, mely mindig tisztában van színész és rendező másodlagos szerepével (1964 Pilinszky János 9531185, 235) | a rendkívüli türelmet igénylő és alázatot követelő betűrajzoláshoz (1989 Koppány Márton 2039036, 113) | [Pais Dezsőt] a tudomány iránti alázatban és az azért való rajongásban aligha múlta felül bárki is (1993 Benkő Loránd CD30) | szakmai alázatot és önfegyelmet (1998 Németh S. Katalin CD40) | [a hírlapfotósok] a régi krónikások alázatával rögzítik a kor történéseit (1999 Magyar Hírlap CD09).
5. (-val raggal, hsz-szerűen) (kissé rég, Kat is) ’〈felettesnek, feljebbvalónak szóló közlésben〉’ ❖ Mély alázattal jelentem, miszerint az ellenség Buda-Pestről folyó hó 24-én éjjeli két órakor kivonult (1849 Asbóth Lajos CD32) | – Hé! Őrjárat! Állj!… – Dergan százados, jelentem alázattal (1923 Karinthy Frigyes 9309006, 132) | – Miféle harminc nap? – néz föl a jegyzeteiből lomhán a vizsgálóbíró. […] – Elzárás, alázattal – kapja magát haptákba Suk (1988 Lengyel Péter 9397009, 471).
5a. (-val raggal, hsz-szerűen) (kissé rég, Kat is) ’〈szerénykedő v. udvariassági kif-ekben〉’ ❖ Alázat: alázatosság, kérem alázattal (1792 Kisded szótár C0816, 8) | Vegyék tehát e három megye lelkes rendei, alázattal kérem, e vállalat pártolását kegyesen magukra (1846 Széchenyi István CD1501) | Te, te drága barátom… te már elfelejtetted a nevemet? Mákos Ákos, kérlek alázattal! (1941 Békeffi László 9038002, 86).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. aláz; ÉKsz.