aláz ts ige 4a 

1. (rég, átv is) ’lenti, lent levő helyre tesz, nyom, sújt stb.’ ❖ [a nárcisz] ſzára egyenes, lapos, ’s lukatsos, mellynek bértzén lévö egy nyílovány, kötet levelétöl kegyeſen a’ föld-felé nyomatik, néha egéſz földig aláztatik (1790 A folyó és versbéli beszéd példái 7066003, 209) | [Viddin] oldalt megszúrta vitézlő Vámost, ’s Zongornak koponyáját földig alázta (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524378, 190) | szép nyak, bozontos mell s a főt a bú alázza (1936 e. Kosztolányi Dezső CD01).

2. (kissé rég) ’alávetett, ill. alázatot ébresztő helyzetbe juttat vkit’ ❖ minden az Istenen áll, a’ ki aláz és fel-magasztal (1787 Kármán József¹ C2493, 120) | megveretvén ismét mint II. János alatt példáson büntettetének a’ pártosok, és jobbágyi sorsra aláztatának (1845 Aranyosrákosi Székely Sándor 8016005, 174) | Ott sunnyoga hátul az idegen Detre; Nem üle jobbágyként főfő kerevetre, Tisztessége vagyon, de magát alázza, Hódoló mosolynak arcát lepi mázza (1862–1863 Arany János CD01) | Aláztál engem barmok vályujáig S hajcsárt rendeltél urnak én fölém (1914 Gyóni Géza 9205017, 35) | őt annyira meglepte és alázta ez a váratlan inzultus […], teljesen elnémult (1970 Karinthy Ferenc 9308002, 91).

2a. aláz vmivé ’(erkölcsileg, társadalmilag v. értékét tekintve) rosszabbá, silányabba tesz, ill. alacsonyít vkit v. vmit’ ❖ Mit veszte a’ föld’ durva gyermeke [ti. a férfi], Hogy a’ Teremtő’ legbecsesb alakját [ti. a nőt], Kinek kezébe szívünk adva van, Játéka’, kénye’ rabjává alázta! (1815 Berzsenyi Dániel 8054104, 118) | Nem vagyunk egyenlő jogu felek, […] hanem vagyunk szolgává alázott nép (1865 Salamon Ferenc 8402010, 466) | [Kepler] a megfertőzött tudomány hatalmát arra használja, hogy az emberiséget rabszolga-csőcselékké alázza (1900 Palágyi Menyhért 9509002, 353) | megbántotta a hölgyet, mert gyermekké alázta (1909 Móricz Zsigmond CD10) | a teremtés koronáinak tartott nadrágos személyek totálisan birtokolni igyekeznek szexuálisan kizsákmányolható konyhatündérré alázott életük párját (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. ’méltatlan, megszégyenítő helyzetbe juttat, ill. becsmérel, önérzetében megsért vkit’ ❖ [a nemzet] neveti szomszédink bolond irígységét, Kik, régen orrolván hazánk dicsőségét, Ezáltal akarnák alázni felségét! (1786 Batsányi János 7023007, 13) | Mái naptól fogva mind roſzsſz embereknek tartom azokat, valakik a’ ’Sidókat tsúfolják és alázzák (1805 Kis János¹ ford. 8240039, 87) | Vagyon az emberben egy neme az ösztönszerű szeméremnek is, melly […] azt ohajtja leplezni, mi őt emberi méltóságából mintegy kivetkeztetve, az állatok körébe alázzá [!] (1844 Rónay Jácint 8669001, 16) | árulás sujt minden szent Hitet és Becsületet rút gyanu aláz (1921 Szabó Lőrinc ford. CD10) | [Sasvári] sóhajtva, nagy ívben visszadobta a fegyvert a nyitott bőröndbe, ő maga törten, alázva, szégyenkezve újra az ágyba mászott (1947 Karinthy Ferenc 2052003, 98) | őt annyira meglepte és alázta ez a váratlan inzultus […], teljesen elnémult (1970 Karinthy Ferenc 9308002, 91) | „Ezekért tettem – gondolta N. S. –, ezekért aláztam magamat idáig.” (1985 Eörsi István 9125024, 8) | durvaságok, embert alázó drasztikus cselekedetek (1997 Új Könyvek CD29).

3a. (rég) ’ócsárol, leszól vmit’ ❖ Ne alázd annyira a’ dolgot […] azok a’ dolgok, mellyekre ö az ö ortzáját fordította, ſokkal jobbak a’ miéinknél (1777 Szigeti Gyula Sámuel–Tordai Sámuel ford.–Bunyan 7353005, 6) | Német nyelven Magyart aláz; Még-is toleráltatik (1790 Tóth Farkas C4278, 8) | vannak, kik a bort alázzák (1860 Vida József C4489, 16).

4. (rég, átv is) ’〈harcban〉 hatalma alá vet, legyőz, lever’ ❖ Szállj táborba, magad végy magadonn ert; Kévánságid’ alázd, törd, zabolára fogd (1786 Baróti Szabó Dávid 7021027, 153) | Mikor hazánkat védte, ’s ellenségeit alázta, csak vesztünkre fáradott (1817 Virág Benedek C4504, 6) | Vert seregem fut. Alázva minden (1908 Ady Endre CD01) | Süket a föld, nem érzi hátán hadak alázó dobogását (1917 Babits Mihály 9014074, 42).

Ö: le~, meg~.

Fr: föld, por.

Vö. CzF. ~, aláztatik, aláz s fėlėz; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.