diabáz fn és mn 4A8 (Ásv)diabasz (rég)

I. fn

’a felszín alatt megszilárdult, szürkés- v. zöldesfekete színű, finoman kristályos, bázisos, ált. telérek formájában megjelenő összetett kőzet (mint alapanyag)’ ❖ Diabáz-Dobojról Boszniában (1879 Magyar írók élete CD27) | Különböző nemű eruptiv kőzetek, nevezetesen Porfir és Diabas, sok helyen törnek keresztűl a silur-rétegeken (1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | A kőbalták közűl különösen említésre méltók a […] diabaszból [készültek] (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [kőzetek a] diabászok és dioritok csoportjából (1911 RévaiNagyLex. C5697, 126) | a diabáz […] egy vulkáni telérkőzet, mely a felszín közelében, üledékes kőzetek közé hatolva szilárdult meg (1995 Természet Világa CD50).

II. mn (összetételek előtagjaként is)

(jellemzően) ebből a kőzetből való 〈természeti képződmény〉, ill. ebből az alapanyagból készült 〈használati tárgy〉’ ❖ [a kőkorszakból fennmaradt] szienit és diabasz balták […] a zágrábi hegység kövéből készűltek (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | A körtorony alatt diabáz sziklába vágva méter vastagságú fal futott körbe (1995 Binder Pál CD58) | [a Keleti-Mátrában található Darnó-hegynél] Vardar-óceáni eredetű bazalt („diabáz”) párnalávák bukkannak a felszínre (1997 Magyarország földje CD05) | Szabadon szárnyalhatott a képzelet, így az emlékmű központi része egy 900 mázsás diabáz sziklatömb lett (1998 Magyar Hírlap CD09).

ÖE: ~kőzet, ~tufa.

Vö. ÉKsz.; IdSz.

diabáz főnév és melléknév 4A8 (Ásv)
diabasz 4A8 (rég)
I. főnév
a felszín alatt megszilárdult, szürkés- v. zöldesfekete színű, finoman kristályos, bázisos, ált. telérek formájában megjelenő összetett kőzet (mint alapanyag)
Diabáz-Dobojról Boszniában
(1879 Magyar írók élete)
Különböző nemű eruptiv kőzetek, nevezetesen Porfir és Diabas, sok helyen törnek keresztűl a silur-rétegeken
(1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
A kőbalták közűl különösen említésre méltók a […] diabaszból [készültek]
(1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
[kőzetek a] diabászok és dioritok csoportjából
(1911 RévaiNagyLex.)
a diabáz […] egy vulkáni telérkőzet, mely a felszín közelében, üledékes kőzetek közé hatolva szilárdult meg
(1995 Természet Világa)
II. melléknév (összetételek előtagjaként is)
(jellemzően) ebből a kőzetből való 〈természeti képződmény〉, ill. ebből az alapanyagból készült 〈használati tárgy〉
[a kőkorszakból fennmaradt] szienit és diabasz balták […] a zágrábi hegység kövéből készűltek
(1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
A körtorony alatt diabáz sziklába vágva méter vastagságú fal futott körbe
(1995 Binder Pál)
[a Keleti-Mátrában található Darnó-hegynél] Vardar-óceáni eredetű bazalt („diabáz”) párnalávák bukkannak a felszínre
(1997 Magyarország földje)
Szabadon szárnyalhatott a képzelet, így az emlékmű központi része egy 900 mázsás diabáz sziklatömb lett
(1998 Magyar Hírlap)
ÖE: diabázkőzet, diabáztufa
Vö. ÉKsz.; IdSz.

Beállítások