diabolikus mn 15A (vál)

1. ’az ördöghöz tartozó, tőle származó, vele kapcs.’ ❖ Diabolosz (gör.) a. m. ellenző ördög, innen diabolikus, ördöngös (1893 PallasLex. CD02) | Hieronymus Bosch képein a diabolikus groteszkséget mindig valami primitív kedélyesség szelídíti (1918 Bálint Aladár CD10) | A teljes reménytelenség perverz kultusza, diabolikus antivallása (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. ’vmely tulajdonságában, megnyilvánulásában stb. az ördöghöz hasonló, ördögi(en gonosz), démoni 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző, tőle származó, hozzá tartozó 〈tulajdonság, dolog〉’ ❖ [Byronnak] nem engedé diabolicus természete az óhajtva keresett nyugalmat megtalálnia (1869 Abafi Lajos C0569, 106) | [Az öreg jegenyefa] diabolikus bársonyruhájában hasonlított ama Faust nevű tanítóhoz is, akiről a németalföldi udvarban annyit beszéltek a cselédasszonyok és hercegnék (1926 Krúdy Gyula CD54) | diabólikus férfifalónő (1929 Ignotus Pál CD10) | [Szobotka Tibor Hazugság című regényének] főhőse már szinte diabolikusan fölösleges lény, veszélyes az egész társadalom számára (1990 Rónay László CD53).

3. ’rendkívüli, ördöngös, boszorkányos 〈tulajdonság, képesség〉, ill. (azt igénylő v. arra valló,) megdöbbentően erős hatású 〈megnyilvánulás, alkotás stb.〉’ ❖ egész idő alatt, mintha egy diabolikus hangverseny hegedüfutamai zugtak volna a fülembe (1894 Pekár Gyula C3456, 104) | [Ahogy Tömörkény István] megjelentette és megszólaltatta a tanyai magyart, azt csak diabólikusnak mondhatom (1917 Ady Endre CD0801) | A haladást csak az biztosítaná, ha a jóságos teremtő Uristen Kochoz hasonló csodásképességű, diabolikus erejű kutatókkal ajándékozná meg az emberiséget! (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Petelei a legkülönbfélébb lélekállapotokat, a lélek megzavarodásának s az őrülésnek különféle variációit ábrázolja pontosan, már-már diabolikus jártassággal (1965 Diószegi András CD53).

Vö. ÉKsz.; IdSz.

diabolikus melléknév 15A (vál)
1.
az ördöghöz tartozó, tőle származó, vele kapcs.
Diabolosz (gör.görög) a. m.annyi mint ellenző ördög, innen diabolikus, ördöngös
(1893 PallasLex.)
Hieronymus Bosch képein a diabolikus groteszkséget mindig valami primitív kedélyesség szelídíti
(1918 Bálint Aladár)
A teljes reménytelenség perverz kultusza, diabolikus antivallása
(1997 Magyar Hírlap)
2.
vmely tulajdonságában, megnyilvánulásában stb. az ördöghöz hasonló, ördögi(en gonosz), démoni 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző, tőle származó, hozzá tartozó 〈tulajdonság, dolog〉
[Byronnak] nem engedé diabolicus természete az óhajtva keresett nyugalmat megtalálnia
(1869 Abafi Lajos)
[Az öreg jegenyefa] diabolikus bársonyruhájában hasonlított ama Faust nevű tanítóhoz is, akiről a németalföldi udvarban annyit beszéltek a cselédasszonyok és hercegnék
(1926 Krúdy Gyula)
diabólikus férfifalónő
(1929 Ignotus Pál)
[Szobotka Tibor Hazugság című regényének] főhőse már szinte diabolikusan fölösleges lény, veszélyes az egész társadalom számára
(1990 Rónay László)
3.
rendkívüli, ördöngös, boszorkányos 〈tulajdonság, képesség〉, ill. (azt igénylő v. arra valló,) megdöbbentően erős hatású 〈megnyilvánulás, alkotás stb.〉
egész idő alatt, mintha egy diabolikus hangverseny hegedüfutamai zugtak volna a fülembe
(1894 Pekár Gyula)
[Ahogy Tömörkény István] megjelentette és megszólaltatta a tanyai magyart, azt csak diabólikusnak mondhatom
(1917 Ady Endre)
A haladást csak az biztosítaná, ha a jóságos teremtő Uristen Kochoz hasonló csodásképességű, diabolikus erejű kutatókkal ajándékozná meg az emberiséget!
(1933 Az állatok világa ford.)
Petelei a legkülönbfélébb lélekállapotokat, a lélek megzavarodásának s az őrülésnek különféle variációit ábrázolja pontosan, már-már diabolikus jártassággal
(1965 Diószegi András)
Vö. ÉKsz.; IdSz.

Beállítások