albérlő fn 1C

1. ’vmit, kül. földet v. ingatlant bérben használó személy, közösség, intézmény stb.’ ❖ Én kibérlem tíz évre a levetinci uradalmat azért az árért, amit az albérlők fizettek a főbérlőnek, tehát egy forintért holdanként (1872 Jókai Mór 8209005, 162) | E halásztársaságok gazdái a parttulajdonosoktól részint főbérlőkűl, részint nagyobb vállalkozók albérlőiként haszonbérben bírják a halászatot egy vagy több évre szóló szerződés mellett (1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | Előbb a pesti német színház albérlőiként játszottak, hetente kétszer […], majd a Hacker-féle teremben szerepeltek (1942 Magyar művelődéstörténet CD43) | ezt a helyiséget, ahol információnk szerint albérlő volt a Realbank, már egy éve az összes többi fiókkal együtt felszámolták (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. ’szobát, lakást (ki)bérlő személy’ ❖ A háziúr azt rendelte, hogy az albérlők egyenesen az ő kezébe fizessék [a bérleti díjat] (1889 Jókai Mór CD18) | az egyik szobát albérlőknek adtuk ki, a másikban mi laktunk – ott született az öcsém –, de ebben a szobában is tartottunk ágyrajárókat (1949 Nagy Lajos 9472005, 198) | De hol a dolgozószobája? És… és hol vannak az albérlői? Mert ugye tartanak albérlőket is? (1960 Makai Imre ford.–Dosztojevszkij 9418006, 121).

3. (rég, Biol) ’más fajú élőlény szervezeté(be)n élősködő parazita állat’ ❖ Ez a rák albérlőjével együtt a symbiózis egy klasszikus példáját szolgáltatja és az állandó együttélés mindkét fél javára van (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Ez a faj tehát albérlőből, helyparazitából valódi élősködővé alakult át (1933 Az állatok világa ford. CD46).

ÖE: ~társ, ~tartó.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

albérlő főnév 1C
1.
vmit, kül. földet v. ingatlant bérben használó személy, közösség, intézmény stb.
Én kibérlem tíz évre a levetinci uradalmat azért az árért, amit az albérlők fizettek a főbérlőnek, tehát egy forintért holdanként
(1872 Jókai Mór)
E halásztársaságok gazdái a parttulajdonosoktól részint főbérlőkűl, részint nagyobb vállalkozók albérlőiként haszonbérben bírják a halászatot egy vagy több évre szóló szerződés mellett
(1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
Előbb a pesti német színház albérlőiként játszottak, hetente kétszer […], majd a Hacker-féle teremben szerepeltek
(1942 Magyar művelődéstörténet)
ezt a helyiséget, ahol információnk szerint albérlő volt a Realbank, már egy éve az összes többi fiókkal együtt felszámolták
(2000 Magyar Hírlap)
2.
szobát, lakást (ki)bérlő személy
A háziúr azt rendelte, hogy az albérlők egyenesen az ő kezébe fizessék [a bérleti díjat]
(1889 Jókai Mór)
az egyik szobát albérlőknek adtuk ki, a másikban mi laktunk – ott született az öcsém –, de ebben a szobában is tartottunk ágyrajárókat
(1949 Nagy Lajos)
De hol a dolgozószobája? És… és hol vannak az albérlői? Mert ugye tartanak albérlőket is?
(1960 Makai Imre ford.Dosztojevszkij)
3. (rég, Biol)
más fajú élőlény szervezeté(be)n élősködő parazita állat
Ez a rák albérlőjével együtt a symbiózis egy klasszikus példáját szolgáltatja és az állandó együttélés mindkét fél javára van
(1933 Az állatok világa ford.)
Ez a faj tehát albérlőből, helyparazitából valódi élősködővé alakult át
(1933 Az állatok világa ford.)
ÖE: albérlőtárs, albérlőtartó
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások