diatonikus mn 15A3 (Zene)
1. ’olyan hétfokú 〈hangrendszer〉, amelyben az oktáv hangterjedelem öt egész és két félhangra oszlik, ill. e hangrendszerre jellemző, ahhoz igazodó 〈stílus, szerkesztésmód stb.〉’ ❖ a moduláció háromféle lehet, ú. m.: diatonikus, kromatikus és enharmonikus (1927 Kesztler Lőrinc C7810, 224) | [A klasszikus görögök] az ábécé betűit alkalmazták mind a komplikált hangszeres zene leírására, ami megfelelt enharmonikus, kromatikus és diatonikus rendszerüknek, mind az énekére, melyben egy oktáv jelzésére az egész betűsort vették igénybe (1931 ZeneiLex. CD49) | Debussy harmonizálása erősen diatonikus jellegű (1957 Fábián László C1659, 158) | a diatonikus rendszerbéli […] zömmel idegen származású dallamokat (1981 NéprajziLex. CD47) | [Szabó Ferenc] a kodályi stílusból kiindulva világos, diatónikus stílusban komponált (1981 MagyarÉletrajziLex. C6371, 723) | világos, diatónikus, népzenével rokon szerkesztés (1981 MagyarÉletrajziLex. C6371, 757).
2. ’e hangrendszerhez tartozó, annak részét képező, abban jelentkező 〈hang(sor), hangköz〉, ill. ilyen hangokból felépülő, ilyen hangsorra épülő 〈dallam, zene〉’ ❖ [a hexachord] Guido értelmében 6 diatonikus hangnak oly forma sorozata, melyben a harmadik lépcső a negyedikhez mindig egy nagy félhang. E lépcsőket Guidó ut, re, mi, fa, sol, la, néven nevezte (1864 Bartalus István C7532, 408) | A kis-szekund hangközt, megkülönböztetésül és bővített-prím hangköztől (mely kromatikus félhang), diatonikus félhangnak is nevezik (1930 ZeneiLex. CD49) | Wagner itt [ti. a Parsifalban] diatonikusabb lett (1957 Fábián László C1659, 158) | Zárt versszak felépítésű dalainkat hangnemi alapon két nagyobb csoportra választjuk szét: A) ötfokú (pentaton) és B) hétfokú (diatonikus) dalokra (1990 Magyar néprajz CD47) | Diatonikus a dúr, a moll és a hét modális hangsor. Hangjaiból származtathatók a diatonikus hangközök (1998 MagyarNagyLex. C5819, 553).
3. ’ehhez a hangrendszerhez igazodó 〈hangolás〉, ill. ilyen hangolású 〈hangszer, húr〉’ ❖ Viola d’amour (Liebesgeige) a Gamba-félékhez tartozó, mélyhegedűnagyságú vonós hangszer 6–7 fogott húrral és 7–14 – többnyire diatonikusan hangolt – rezonáló húrral (1926 RévaiNagyLex. C5715, 364) | az ősi diatonikus hangolásmódnak (1930 ZeneiLex. CD49) | A diatonikus citerák dallamhúrjainak száma 3–6; a kromatikus (duplakótás) citerán a kiegészítő érintősor fölötti húroké: 2–3 (1977 NéprajziLex. CD47).
Vö. IdSz.