dicsekedik (12b4) l. dicsekszik

dicsekszik ige 19b4dicsekedik, dicsekeszik

1. tn ’a maga v. más(ok) személyéről, tulajdonságáról, cselekedetéről, helyzetéről v. vmely hozzá(juk) tartozó dologról úgy beszél, ill. azt úgy mutatja be, hogy azzal (magának) elismerést, tetszést szerezzen’ ❖ Vagynak olyan férjfiak is, kik […] haszontalan hivalkodásból és csélcsap hejehujaságból feleségeik előtt mindenkor más asszonyoknak szerelmével dicsekednek (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax C1078, 35) | Dicsekedem-is benne: hogy Udvari zsidó vagyok (1790 Dugonics András 7087008, 170) | Dicsérik egymásnak a latorságait, s dicsekesznek a magukéval (1885 Jókai Mór CD18) | [Rezeda úr] dicsekedett Rozinának barátaival, akiket mindenféle dicső jelzőkkel és tulajdonságokkal felruházott (1921 Krúdy Gyula CD54) | egy egyiptomi írnok dicsekedik […], hogy csak ő léphetett a király elé, s csak ő láthatta a királyi palotát teljes pompájában (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

1a. ts (ritk) ’így mond vmit’ ❖ fűnek-fának dicsekedte, hogy új foga nőtt (1906 Mikszáth Kálmán CD04).

2. tn (rendsz. ható igeképzővel) dicsekszik vkivel, vmivel (vál) ’vmely, rendsz. elismerésre, dicséretre méltó értékkel bír, rendelkezik’ ❖ Ez az én óhajtásom és kérésem, hogy továbbá is nyájas barátságoddal dicsekedhessek (1773 Barcsay Ábrahám 7019033, 27) | [Tótmegyeren] a kivül belől gyönyörü templom jeles toronyórával és derék orgonával is dicsekedik (1855 Vasárnapi Újság CD56) | Szentgyörgyi Péter deák személyében áldozatkész egyháztaggal is dicsekedhetett az egyház (1922 Zoványi Jenő 9802001, 182) | Több más országhoz viszonyítva Kanada és az Egyesült Államok viszonylag jó vízminőséggel dicsekedhet (1998 Tények könyve CD37).

Ö: el~, fel~.

Vö. CzF. ~, dicsekedik; ÉrtSz. dicsekedik; TESz. dicső; ÉKsz. dicsekedik; SzT. dicsekedik, dicsekedhetik; ÚMTsz.

dicsekedik lásd dicsekszik
dicsekszik ige 19b4
dicsekedik 12b4
dicsekeszik 19b4
1. tárgyatlan
a maga v. más(ok) személyéről, tulajdonságáról, cselekedetéről, helyzetéről v. vmely hozzá(juk) tartozó dologról úgy beszél, ill. azt úgy mutatja be, hogy azzal (magának) elismerést, tetszést szerezzen
Vagynak olyan férjfiak is, kik […] haszontalan hivalkodásból és csélcsap hejehujaságból feleségeik előtt mindenkor más asszonyoknak szerelmével dicsekednek
(1777 Bessenyei György¹ ford.Halifax)
Dicsekedem-is benne: hogy Udvari zsidó vagyok
(1790 Dugonics András)
Dicsérik egymásnak a latorságait, s dicsekesznek a magukéval
(1885 Jókai Mór)
[Rezeda úr] dicsekedett Rozinának barátaival, akiket mindenféle dicső jelzőkkel és tulajdonságokkal felruházott
(1921 Krúdy Gyula)
egy egyiptomi írnok dicsekedik […], hogy csak ő léphetett a király elé, s csak ő láthatta a királyi palotát teljes pompájában
(1995 Jubileumi kommentár)
1a. tárgyas (ritk)
így mond vmit
fűnek-fának dicsekedte, hogy új foga nőtt
(1906 Mikszáth Kálmán)
2. tárgyatlan (rendsz. ható igeképzővel) dicsekszik vkivel, vmivel (vál)
vmely, rendsz. elismerésre, dicséretre méltó értékkel bír, rendelkezik
Ez az én óhajtásom és kérésem, hogy továbbá is nyájas barátságoddal dicsekedhessek
(1773 Barcsay Ábrahám)
[Tótmegyeren] a kivül belől gyönyörü templom jeles toronyórával és derék orgonával is dicsekedik
(1855 Vasárnapi Újság)
Szentgyörgyi Péter deák személyében áldozatkész egyháztaggal is dicsekedhetett az egyház
(1922 Zoványi Jenő)
Több más országhoz viszonyítva Kanada és az Egyesült Államok viszonylag jó vízminőséggel dicsekedhet
(1998 Tények könyve)
Vö. CzF. ~, dicsekedik; ÉrtSz. dicsekedik; TESz. dicső; ÉKsz. dicsekedik; SzT. dicsekedik, dicsekedhetik; ÚMTsz.

Beállítások