dikhenc fn 3B (jelzőként is) (rég, nyj is)

’rossz ló, gebe’ ❖ Dömsödi úr ismét felült, kezébe vette a gyeplőt és ostort; ez utóbbit érintkezésbe hozta a két hátulsó dikhenccel, és repülének, mint a tekenős béka (1846 Jókai Mór CD18) | Senkinek az egész felföldön olyan rossz dikhencz lovai nem voltak (1886 Jókai Mór C2308, 81) | [tokaji tájszóként:] dikhenc: rossz ló (1894 Magyar Nyelvőr C5239, 336).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. dikhenc¹; IdSz.

dikhenc főnév 3B (jelzőként is) (rég, nyj is)
rossz ló, gebe
Dömsödi úr ismét felült, kezébe vette a gyeplőt és ostort; ez utóbbit érintkezésbe hozta a két hátulsó dikhenccel, és repülének, mint a tekenős béka
(1846 Jókai Mór)
Senkinek az egész felföldön olyan rossz dikhencz lovai nem voltak
(1886 Jókai Mór)
[tokaji tájszóként:] dikhenc: rossz ló
(1894 Magyar Nyelvőr)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. dikhenc¹; IdSz.

Beállítások