dikó fn 1A (nyj)

’rendsz. a lakáson kívül, pl. az istállóban, tornácon tartott, deszkából készült, ill. favázak közé gyékényből, kukoricacsuhéból v. szalmából font, keskeny fekhely’ ❖ gyikó: szalmából font ágy (1886 Magyar Nyelvőr C5952, 520) | Szegény Kenderessy amúgy szárazon, bundában, a kemény szalmás dikóra volt kénytelen lefeküdni (1900 Móricz Pál² C3210, 85) | [a férfiak] aludtak a jászolban, szénatartóban, a tüzelőhely melletti sárpadkán, dikón, gyíkínyágyon, vagy akár a földön (1956 Ethnographia C5347, 504) | Lóistállókból nem hiányozhatott az alvó- és fekvőhely sem (dikó, priccs, vacok) (1999 Magyar néprajz CD47).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

dikó főnév 1A (nyj)
rendsz. a lakáson kívül, pl. az istállóban, tornácon tartott, deszkából készült, ill. favázak közé gyékényből, kukoricacsuhéból v. szalmából font, keskeny fekhely
gyikó: szalmából font ágy
(1886 Magyar Nyelvőr)
Szegény Kenderessy amúgy szárazon, bundában, a kemény szalmás dikóra volt kénytelen lefeküdni
(1900 Móricz Pál²)
[a férfiak] aludtak a jászolban, szénatartóban, a tüzelőhely melletti sárpadkán, dikón, gyíkínyágyon, vagy akár a földön
(1956 Ethnographia)
Lóistállókból nem hiányozhatott az alvó- és fekvőhely sem (dikó, priccs, vacok)
(1999 Magyar néprajz)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások