dirigens fn 3B3 (jelzőként is)

1. ’irányító, vezető személy’ ❖ Nagyságodnak tanátsát, hogy dirigens társakat ne végyek magam mellé, meg-fogadom örömest (1790 Kazinczy Ferenc C4940, 24) | [Alexander] Bach ki most kétségtelenűl a legfőbb dirigens, tán jószivű, hihetőleg igen becsületes, és minden bizonnyal nagyon eszes egyéniség, de éppen nem okos ember (1857 Széchenyi István CD1501) | Eötvös és Polónyi a dirigensek. Ezeket veszik körül nagy csoportok (1890 Mikszáth Kálmán CD04) | a ’93-as világbajnoki győzelem dirigense, a játékosként olimpiai bajnokságot nyert Lothar Döhring irányítja [a német kézilabda-válogatottat] (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. (Zene) ’zenekart, es. énekkart betanító és vezénylő személy, karmester, ill. karnagy’ ❖ az élelmes dirigens […] megteremtett „operácska” operette czimen egy uj [válfajt] (1879 Mátrai Betegh Béla¹ C3056, 35) | [Beethovennek a hatodik szimfóniája] a legváltozatosabb, leghangulatosabb valamennyi közül; ép azért a legnehezebb is és valóságos próbaköve az igazi dirigens lángelmének (1895 Pesti Hírlap dec. 5. C5643, 5) | A berlini Muck Károly vezette a zenekart. Korrekt, higgadt és intelligens dirigens, aki nem pazarolja mozdulatait (1911 Bálint Aladár CD10) | a belvárosi Angolkisasszonyok templomában új, a capella-sorozatot indítottak, neves hazai és külföldi dirigensek bevonásával (1998 Magyar Hírlap CD09).

Sz: dirigenskedik.

Vö. TESz. dirigál; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

dirigens főnév 3B3 (jelzőként is)
1.
irányító, vezető személy
Nagyságodnak tanátsát, hogy dirigens társakat ne végyek magam mellé, meg-fogadom örömest
(1790 Kazinczy Ferenc)
[Alexander] Bach ki most kétségtelenűl a legfőbb dirigens, tán jószivű, hihetőleg igen becsületes, és minden bizonnyal nagyon eszes egyéniség, de éppen nem okos ember
(1857 Széchenyi István)
Eötvös és Polónyi a dirigensek. Ezeket veszik körül nagy csoportok
(1890 Mikszáth Kálmán)
a ’93-as világbajnoki győzelem dirigense, a játékosként olimpiai bajnokságot nyert Lothar Döhring irányítja [a német kézilabda-válogatottat]
(1999 Magyar Hírlap)
2. (Zene)
zenekart, es. énekkart betanító és vezénylő személy, karmester, ill. karnagy
az élelmes dirigens […] megteremtett „operácska” operette czimen egy uj [válfajt]
(1879 Mátrai Betegh Béla¹)
[Beethovennek a hatodik szimfóniája] a legváltozatosabb, leghangulatosabb valamennyi közül; ép azért a legnehezebb is és valóságos próbaköve az igazi dirigens lángelmének
(1895 Pesti Hírlap dec. 5.)
A berlini Muck Károly vezette a zenekart. Korrekt, higgadt és intelligens dirigens, aki nem pazarolja mozdulatait
(1911 Bálint Aladár)
a belvárosi Angolkisasszonyok templomában új, a capella-sorozatot indítottak, neves hazai és külföldi dirigensek bevonásával
(1998 Magyar Hírlap)
Sz: dirigenskedik
Vö. TESz. dirigál; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

Beállítások