dísz fn 4B8

1. (gyakr. birtokszóként) ’vminek az a tulajdonsága, jellegzetessége, hogy szép, tetszetős’ ❖ [az egykor csodált épületek] hová lettek? díſzök nem látſzatik, azt már Földnek gyomrábann mind le temetve nyegik (1774 Révai Miklós ford.–Beniczky 7283004, 14) | [a fűzerdő] a’ Városnak mind díſzſzére, mind haſznára ültettetett (1780 Dugonics András 7087026, [XIII]) | Igaz Sámuel’ zsebkönyvét nem tsak külső díszéért, hanem belső érdeméért is betsülöm (1821 Kis János¹ C2570, 495) | Aligha lehetne [Gellért Oszkár] egész könyvében olyan szót találni, mely fölösleges, mely csak a dísz kedvéért van (1928 Schöpflin Aladár CD10) | Kanárisárga, nagy virágai gyönyörű díszt adnak [az ún. sárga virágú liliomfának] (1967 Varga Gábor CD52).

1a. (rendsz. birtokszóként) ’vminek olyan része, ill. kelléke, amely a szépségét adja v. növeli’ ❖ dísze a’ fának a’ levél (1786 Révai Miklós C1663, 202) | Ungvárra a’ Jesuviták jöttek. Ezek egy ékes templomot epitettek ide, mely a’ városnak leg-nagyobb díszsze (1808 Dugonics András 8116010, 17) | Lenyirád szép hajadat, fejednek ifju díszét (1885 Thewrewk Emil ford.–Anakreón C4134, 152) | [a szenteltvíztartó] minden komaasszonyok által megirígyelt dísze lett a háznak (1934 Móra Ferenc C3203, 89) | Az elejtett kócsag, gém, túzok, daru tolla – különösen a pásztorok körében – díszül szolgált (1982 NéprajziLex. CD47).

1b. ’karácsonyfa díszítésére való (színes, csillogó) tárgy, dolog; karácsonyfadísz’ ❖ [Vivi dada] karácsonyfát is vett a piacon, s Miska előszedte a régi díszeket, amiket még Nelli rakott el a spájzba egy skatulyában (1926 Babits Mihály C0698, 278) | Ági megint az órájára néz. – Még meg se vettem a karácsonyfát, új díszeket kell venni, rohanok halért… (1983 Polgár András 1121004, 209).

1c. ’〈építészetben, iparművészetben stb.:〉 díszítésre haszn. elem, motívum, ill. vmely épület v. tárgy díszítő szerepű részlete(inek összessége)’ ❖ Decus, Ornamentum. Ékesség, Ék, Dísz (1808 Sokféle C1535, 188) | nem minden disz alkalmazható minden tárgyra: más diszitményeket követel például a szinház, másokat a szentegyház (1850 Purgstaller József 8351008, 4) | A falakon semmi dísz, csak sötétvörös keleti szőnyegek (1901 Gárdonyi Géza C1824, 124) | a középkorból fennmaradt szász ácsolt ládák túlnyomó többsége kizárólag festett díszt visel (1997 Magyar néprajz CD47).

1d. (gyakr. birtokszóként) ’irodalmi, zenei művet v. szónoklatot változatosabbá, tetszetősebbé tevő eszköz, fogás’ ❖ Magyar nóta’ díſzſze: hármaztatása (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 32) | a provencei költészet adott nevet a ballada egyik legszebb díszének, a refrainnek (1865 Greguss Ágost 8163005, 103) | [a parafrázis az eredeti zeneművet] formájában és harmóniáiban is megtoldja, illetve megváltoztatja (nemcsak figuratív díszekkel látja el, mint némely átirat) (1931 ZeneiLex. CD49) | [Apáczai Csere János szónoklatában] minden gondolat, sőt minden retorikai dísz az eszmei mondanivaló szolgálatában áll (1964 Bán Imre CD53).

1e. (gúny) ’olyan személy v. dolog, aki v. amely tulajdonképpeni funkcióját, rendeltetését nem tölti be, csak a látszat kedvéért van vhol’ ❖ [a nyári konyhához] szobát is szoktak toldani a jobbmóduak s egész éven át ebben laknak, a házat pedig csak dísznek tartják (1915 Györffy István C6966, 123) | Felmerül a kérdés, vajon mi képviselők csak dísznek vagyunk itt? (1990 Országgyűlési Napló CD62).

2. (kissé rég) ’ünnepélyes, látványos külsőség, pompa’ ❖ Palóczy a 2-ik poharat hazánk nagy fiának Széchényi Istvánnak emelte, kinek jelenléte az ünnep diszét nevelé (1835 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Szent István király ünnepe illő dísszel megtartatott (1874 Mikszáth Kálmán CD04) | uralkodókat megillető diszszel fogadták [a sahot] (1900 Budapesti Hírlap aug. 25. C0055, 4) | A fiatal halottat, akárcsak a köztiszteletben álló személyeket, zenével temették és temetik; a dísz kedvéért, ahogy egy adatközlő mondta (1978 Jung Károly 1073002, 153).

2a. (birtokszóként) ’az a dolog, es. személy, amely v. aki vmely cselekménynek, szertartásnak pompát, ünnepélyességet ad v. azt növeli’ ❖ Szükségesebb Ember nintsen a’ Lakadalomba a’ Vféjnél, mert az a’ dísze az egész czérémoniának (1817 Wándza Mihály 8525029, 101) | [Bizáncban] lakomák, családi ünnepségek, fogadások, ünnepnapok dísze volt ez a, különösen barbárok előtt nagy kedvvel fitogtatott előadás (1930 ZeneiLex. CD49) | A mediterrán mirtusz (Myrtus communis) keleten lett kedvelt virággá és már Babilonban az ünnepek dísze volt (1932 Rapaics Rajmund CD35) | Grillo püspök bejelentette, hogy nagypénteken a körmenet dísze lesz a vért könnyező Madonna (1995 Magyar Hírlap CD09).

2b. (/vál, átv is) ’különlegesen szép, ünnepi öltözet, díszruha’ ❖ egész valóm Új diszben öltözik (1819 Kisfaludy Károly C2681, 28) | Az elnök magyar díszben jelent meg székén, fekete bársony dolmányban, drágaköves gombokkal (1882 Mikszáth Kálmán 8312141, 196) | a menyasszony ünnepi díszt öltött s fején koszorúval várta a vőlegény megérkeztét (1902 ÓkoriLex. CD28) | Izrael királya és Júda királya teljes díszben a trónjukon ültek (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

3. (gyakr. birtokszóként) (/vál) ’tiszteletre, megbecsülésre érdemes magatartás, tulajdonság v. helyzet, ill. annak köszönhető, tisztelettel, megbecsüléssel övezett állapot’ ❖ [II. József iránti] jobbágyi kötelességünket véghez vihessük vármegyénknek is nagyobb diszire, úgy magunk becsületünknek fenntartására (1772 Bessenyei György¹ 7393001, 317) | Renden kívül való, s nagy díszekkel bírjon szeretőd (1786 Verseghy Ferenc ford.–Dusch 7373009, 248) | Vörösmarty oda nyilatkozék: hogy ezen mű [ti. a János vitéz] bármelly irodalomnak diszére válnék (1845 Petőfi napjai C1573, 58) | Diszt erényink csak ugy szereznek, hogyha a miéink (1872 Győry Vilmos ford.–Shakespeare C3735, 192) | a hogy’ velünk bánt, nem válik díszére (1907–1915 Baksay Sándor ford.–Homérosz C0735, 288) | A fiatalnak dísze az apai intéshez és az anyai tanításhoz való ragaszkodás (1993 BibliaiLex. CD1207).

4. (birtokszóként) ’vminek a legjobb, legértékesebb darabja v. képviselője’ ❖ miként szokott testünkben amaz orvosságok’ dísze a’ rhábarbara munkálkodni (1800 Nyulas Ferenc C3341, 18) | A’ Te verseidnek [ti. Berzsenyi Dánielének] annyi érdeme van, és olly ragyogása, hogy az […] eggyik fő dísze lesz literatúránknak (1810 Kazinczy Ferenc C2560, 417) | [Barabás Miklós litográfiái között akad] néhány olyan, amely bármelyik grafikai gyűjtemény dísze lehetne (1915 Bálint Aladár CD10) | Richter Liszt-versenyei Kondrasin vezényletével 35 éve a Philips katalógus dísze (1995 Magyar Hírlap CD09).

4a. (birtokszóként) (vál) ’vmely csoport, közösség legjelesebb tagja, kiválósága, büszkesége’ ❖ ſok nagy Érdemü Emberek; a’ kik diſzei vóltak az emberi nemzetnek (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer 7293004, 150) | Európa fényes dísze, magyar haza! (1835 Batsányi János C0883, 118) | Ez egy eminens fiú, az osztály dísze (1920 Móricz Zsigmond C6293, 249) | [Sütő András] dísze és képviselője a magyarságnak itthon és világszerte (1990 Országgyűlési Napló CD62).

5. (rendsz. birtokszóként) (rég v. nyj) ’vminek az az állapota, hogy bővében, ill. legnagyobb fokában, teljében van’ ❖ rósot és kukoriczát vetettem mellyeknek nálunk jó dísze volt úgy hogy csak ugyan adhatok el néhány száz köblöt (1816 Berzsenyi Dániel 8054209, 406) | századok ólta törekszik a’ Magyar-nemzet, honi Nyelvét, hanyatlásából ki és diszre emelni (1837 Zeyk János C4576, 3) | Miért ne rándulnának hát ki, Most, mig diszében áll a nyár? (1877 Vajda János 8503063, 214) | A fojtott mustot akkor adták föl asztalra, ha a mustnak már elmult a dísze, rendszerint valami kis ünnepélykor (1938 Vajkai Aurél C6140, 179) | A vargányának kaszálláskor van a disze (1942 Vajkai Aurél C6723, 20).

J: ék².

Ö: csipke-, fej~, füzér~, haj~, homlok~, kagyló~, karácsonyfa~, levél~, lobogó~, mell~, orom~, sisak~, stukkó~, szegély~, toll~, virág~, záró~, zászló~, zománc~, zsinór~; a -dísz címszó alatt: ablak~, asztal~, épület~, fal~, fenyőfa~, kalap~, lakás~, öv~, ruha~, szoba~, torta~.

ÖU: arany~, csiga~, csúcs~, fém~, fenyő~, inda~, kő~, könyv~, növény~, nyak~, rózsa~, sarok~, szalag~, üveg~.

ÖE: ~alakulat, ~album, ~baromfi, ~borítás, ~buzogány, ~edény, ~fenyő, ~festő, ~fogat, ~galamb, ~gomb, ~hivatal, ~huszár, ~jel, ~jelvény, ~kertészet, ~koporsó, ~kosár, ~koszorú, ~köntös, ~könyv, ~kötet, ~közönség, ~küldöttség, ~lakatos, ~lépcsőház, ~mester, ~munka, ~név, ~öltözék, ~őr, ~pajzs, ~park, ~ravatal, ~sír, ~sisak, ~sorfal, ~süveg, ~szalag, ~szegély, ~szoba, ~szónok, ~teljes, ~tok, ~toll, ~torna, ~tőr, ~üveg, ~varrás, ~világítás, ~viselet, ~zászlóalj.

Sz: díszű, díszül.

Vö. CzF. dísz · disz; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

dísz főnév 4B8
1. (gyakr. birtokszóként)
vminek az a tulajdonsága, jellegzetessége, hogy szép, tetszetős
[az egykor csodált épületek] hová lettek? díſzök nem látſzatik, azt már Földnek gyomrábann mind le temetve nyegik
(1774 Révai Miklós ford.Beniczky)
[a fűzerdő] a’ Városnak mind díſzſzére, mind haſznára ültettetett
(1780 Dugonics András)
Igaz Sámuel’ zsebkönyvét nem tsak külső díszéért, hanem belső érdeméért is betsülöm
(1821 Kis János¹)
Aligha lehetne [Gellért Oszkár] egész könyvében olyan szót találni, mely fölösleges, mely csak a dísz kedvéért van
(1928 Schöpflin Aladár)
Kanárisárga, nagy virágai gyönyörű díszt adnak [az ún. sárga virágú liliomfának]
(1967 Varga Gábor)
1a. (rendsz. birtokszóként)
vminek olyan része, ill. kelléke, amely a szépségét adja v. növeli
dísze a’ fának a’ levél
(1786 Révai Miklós)
Ungvárra a’ Jesuviták jöttek. Ezek egy ékes templomot epitettek ide, mely a’ városnak leg-nagyobb díszsze
(1808 Dugonics András)
Lenyirád szép hajadat, fejednek ifju díszét
(1885 Thewrewk Emil ford.Anakreón)
[a szenteltvíztartó] minden komaasszonyok által megirígyelt dísze lett a háznak
(1934 Móra Ferenc)
Az elejtett kócsag, gém, túzok, daru tolla – különösen a pásztorok körében – díszül szolgált
(1982 NéprajziLex.)
1b.
karácsonyfa díszítésére való (színes, csillogó) tárgy, dolog; karácsonyfadísz
[Vivi dada] karácsonyfát is vett a piacon, s Miska előszedte a régi díszeket, amiket még Nelli rakott el a spájzba egy skatulyában
(1926 Babits Mihály)
Ági megint az órájára néz. – Még meg se vettem a karácsonyfát, új díszeket kell venni, rohanok halért…
(1983 Polgár András)
1c.
〈építészetben, iparművészetben stb.:〉 díszítésre haszn. elem, motívum, ill. vmely épület v. tárgy díszítő szerepű részlete(inek összessége)
Decus, Ornamentum. Ékesség, Ék, Dísz
(1808 Sokféle)
nem minden disz alkalmazható minden tárgyra: más diszitményeket követel például a szinház, másokat a szentegyház
(1850 Purgstaller József)
A falakon semmi dísz, csak sötétvörös keleti szőnyegek
(1901 Gárdonyi Géza)
a középkorból fennmaradt szász ácsolt ládák túlnyomó többsége kizárólag festett díszt visel
(1997 Magyar néprajz)
1d. (gyakr. birtokszóként)
irodalmi, zenei művet v. szónoklatot változatosabbá, tetszetősebbé tevő eszköz, fogás
Magyar nóta’ díſzſze: hármaztatása
(1792 Baróti Szabó Dávid)
a provencei költészet adott nevet a ballada egyik legszebb díszének, a refrainnek
(1865 Greguss Ágost)
[a parafrázis az eredeti zeneművet] formájában és harmóniáiban is megtoldja, illetve megváltoztatja (nemcsak figuratív díszekkel látja el, mint némely átirat)
(1931 ZeneiLex.)
[Apáczai Csere János szónoklatában] minden gondolat, sőt minden retorikai dísz az eszmei mondanivaló szolgálatában áll
(1964 Bán Imre)
1e. (gúny)
olyan személy v. dolog, aki v. amely tulajdonképpeni funkcióját, rendeltetését nem tölti be, csak a látszat kedvéért van vhol
[a nyári konyhához] szobát is szoktak toldani a jobbmóduak s egész éven át ebben laknak, a házat pedig csak dísznek tartják
(1915 Györffy István)
Felmerül a kérdés, vajon mi képviselők csak dísznek vagyunk itt?
(1990 Országgyűlési Napló)
2. (kissé rég)
ünnepélyes, látványos külsőség, pompa
Palóczy a 2-ik poharat hazánk nagy fiának Széchényi Istvánnak emelte, kinek jelenléte az ünnep diszét nevelé
(1835 Kossuth Lajos összes munkái)
Szent István király ünnepe illő dísszel megtartatott
(1874 Mikszáth Kálmán)
uralkodókat megillető diszszel fogadták [a sahot]
(1900 Budapesti Hírlap aug. 25.)
A fiatal halottat, akárcsak a köztiszteletben álló személyeket, zenével temették és temetik; a dísz kedvéért, ahogy egy adatközlő mondta
(1978 Jung Károly)
2a. (birtokszóként)
az a dolog, es. személy, amely v. aki vmely cselekménynek, szertartásnak pompát, ünnepélyességet ad v. azt növeli
Szükségesebb Ember nintsen a’ Lakadalomba a’ Vféjnél, mert az a’ dísze az egész czérémoniának
(1817 Wándza Mihály)
[Bizáncban] lakomák, családi ünnepségek, fogadások, ünnepnapok dísze volt ez a, különösen barbárok előtt nagy kedvvel fitogtatott előadás
(1930 ZeneiLex.)
A mediterrán mirtusz (Myrtus communis) keleten lett kedvelt virággá és már Babilonban az ünnepek dísze volt
(1932 Rapaics Rajmund)
Grillo püspök bejelentette, hogy nagypénteken a körmenet dísze lesz a vért könnyező Madonna
(1995 Magyar Hírlap)
2b. (/vál, átv is)
különlegesen szép, ünnepi öltözet, díszruha
egész valóm Új diszben öltözik
(1819 Kisfaludy Károly)
Az elnök magyar díszben jelent meg székén, fekete bársony dolmányban, drágaköves gombokkal
(1882 Mikszáth Kálmán)
a menyasszony ünnepi díszt öltött s fején koszorúval várta a vőlegény megérkeztét
(1902 ÓkoriLex.)
Izrael királya és Júda királya teljes díszben a trónjukon ültek
(1996 Katolikus Biblia ford.)
3. (gyakr. birtokszóként) (/vál)
tiszteletre, megbecsülésre érdemes magatartás, tulajdonság v. helyzet, ill. annak köszönhető, tisztelettel, megbecsüléssel övezett állapot
[II. József iránti] jobbágyi kötelességünket véghez vihessük vármegyénknek is nagyobb diszire, úgy magunk becsületünknek fenntartására
(1772 Bessenyei György¹)
Renden kívül való, s nagy díszekkel bírjon szeretőd
(1786 Verseghy Ferenc ford.Dusch)
Vörösmarty oda nyilatkozék: hogy ezen mű [ti. a János vitéz] bármelly irodalomnak diszére válnék
(1845 Petőfi napjai)
Diszt erényink csak ugy szereznek, hogyha a miéink
(1872 Győry Vilmos ford.Shakespeare)
a hogy’ velünk bánt, nem válik díszére
(1907–1915 Baksay Sándor ford.Homérosz)
A fiatalnak dísze az apai intéshez és az anyai tanításhoz való ragaszkodás
(1993 BibliaiLex.)
4. (birtokszóként)
vminek a legjobb, legértékesebb darabja v. képviselője
miként szokott testünkben amaz orvosságok’ dísze a’ rhábarbara munkálkodni
(1800 Nyulas Ferenc)
A’ Te verseidnek [ti. Berzsenyi Dánielének] annyi érdeme van, és olly ragyogása, hogy az […] eggyik fő dísze lesz literatúránknak
(1810 Kazinczy Ferenc)
[Barabás Miklós litográfiái között akad] néhány olyan, amely bármelyik grafikai gyűjtemény dísze lehetne
(1915 Bálint Aladár)
Richter Liszt-versenyei Kondrasin vezényletével 35 éve a Philips katalógus dísze
(1995 Magyar Hírlap)
4a. (birtokszóként) (vál)
vmely csoport, közösség legjelesebb tagja, kiválósága, büszkesége
ſok nagy Érdemü Emberek; a’ kik diſzei vóltak az emberi nemzetnek
(1775 Sófalvi József ford.Sulzer)
Európa fényes dísze, magyar haza!
(1835 Batsányi János)
Ez egy eminens fiú, az osztály dísze
(1920 Móricz Zsigmond)
[Sütő András] dísze és képviselője a magyarságnak itthon és világszerte
(1990 Országgyűlési Napló)
5. (rendsz. birtokszóként) (rég v. nyj)
vminek az az állapota, hogy bővében, ill. legnagyobb fokában, teljében van
rósot és kukoriczát vetettem mellyeknek nálunk jó dísze volt úgy hogy csak ugyan adhatok el néhány száz köblöt
(1816 Berzsenyi Dániel)
századok ólta törekszik a’ Magyar-nemzet, honi Nyelvét, hanyatlásából ki és diszre emelni
(1837 Zeyk János)
Miért ne rándulnának hát ki, Most, mig diszében áll a nyár?
(1877 Vajda János)
A fojtott mustot akkor adták föl asztalra, ha a mustnak már elmult a dísze, rendszerint valami kis ünnepélykor
(1938 Vajkai Aurél)
A vargányának kaszálláskor van a disze
(1942 Vajkai Aurél)
J: ék²
ÖU: aranydísz, csigadísz, csúcsdísz, fémdísz, fenyődísz, indadísz, kődísz, könyvdísz, növénydísz, nyakdísz, rózsadísz, sarokdísz, szalagdísz, üvegdísz
ÖE: díszalakulat, díszalbum, díszbaromfi, díszborítás, díszbuzogány, díszedény, díszfenyő, díszfestő, díszfogat, díszgalamb, díszgomb, díszhivatal, díszhuszár, díszjel, díszjelvény, díszkertészet, díszkoporsó, díszkosár, díszkoszorú, díszköntös, díszkönyv, díszkötet, díszközönség, díszküldöttség, díszlakatos, díszlépcsőház, díszmester, díszmunka, dísznév, díszöltözék, díszőr, díszpajzs, díszpark, díszravatal, díszsír, díszsisak, díszsorfal, díszsüveg, díszszalag, díszszegély, díszszoba, díszszónok, díszteljes, dísztok, dísztoll, dísztorna, dísztőr, díszüveg, díszvarrás, díszvilágítás, díszviselet, díszzászlóalj
Sz: díszű, díszül
Vö. CzF. dísz · disz; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások