áldozó mn-i ign, mn és fn 1A

I. mn-i ign → áldoz, áldozik¹.

II. mn

1. (Vall) ’az oltáriszentséget magához vevő, áldozáshoz járuló 〈személy〉’ ❖ az áldozó hölgyet (1862 Remellay Gusztáv 8391005, 70) | áldást váró homlokát odasímitotta a kabáthoz, egészen elszédülten, mint áldozó kislány az oltár csipketerítője előtt (1933 Török Sophie CD10).

2. (rég, vál) ’áldozatkész, önfeláldozó’ ❖ Hányat találsz gazdagjaink között, Kik áldozó kézzel járulnának Hermíonénk szentelt oltárához? (1809 Berzsenyi Dániel CD01) | emberiségnek bajnoka [ti. Liszt Ferenc] Jobb s áldozóbb nem volt soha (1889 Bartók Lajos C0865, 112).

3. (rég) ’vkit, vmit megáldó’ ❖ A plebánus elhalványodott, áldozó kezei megmerevültek (1860 Halmágyi Sándor C2007, 100).

4. (irod) ’lenyugvó, lemenő 〈nap〉’ ❖ az áldozó nap Aranysugárt lövelle szét (1846 Tompa Mihály C4235, 81) | Az áldozó nap is, melly rózsák közűl kele, – Hunytát az égre újra rózsákban festi le (1846 Garay János 8154024, 371).

III. fn

1. (rég) ’áldozócsütörtök’ ❖ Ma Áldozó van? Nem azt jósolák, Hogy Áldozókor, délben, leteszem Koronámat? (1867 Arany János ford.–Shakespeare CD11) | A lakodalmazásnak három időszaka van. Egyik a bárányfarsang, […] Harmadik a zöld farsang (húsvéttől áldozóig) (1888 Baksay Sándor C0736, 39).

2. ’az oltáriszentséget magához vevő személy’ ❖ prédikállottak is, és az Ur Sz. teſtét fel-adák az áldozóknak (1782 Molnár János 7232031, 117) | áldozónak Nyújt ajkára az áldozópap Hűvös ostyát (1928 Tóth Árpád C4230, 145) | A ministránsok […] „kísérik fel” az oltárhoz az áldozókat (1963 Pilinszky János 9531169, 209).

3. áldozóban van ’〈égitest, kül. nap〉 nyugszik’ ❖ áldozóban van a’ Nap (1815 Pálóczi Horváth Ádám C4107, 59) | Nemsokára vissza is kell hogy forduljunk – a nap áldozóban van már (1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.–Gerstäcker C0550, 75).

Ö: első~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. áldozik; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

áldozó melléknévi igenév, melléknév és főnév 1A
I. melléknévi igenéváldoz, áldozik¹
II. melléknév
1. (Vall)
az oltáriszentséget magához vevő, áldozáshoz járuló 〈személy〉
az áldozó hölgyet
(1862 Remellay Gusztáv)
áldást váró homlokát odasímitotta a kabáthoz, egészen elszédülten, mint áldozó kislány az oltár csipketerítője előtt
(1933 Török Sophie)
2. (rég, vál)
áldozatkész, önfeláldozó
Hányat találsz gazdagjaink között, Kik áldozó kézzel járulnának Hermíonénk szentelt oltárához?
(1809 Berzsenyi Dániel)
emberiségnek bajnoka [ti. Liszt Ferenc] Jobb s áldozóbb nem volt soha
(1889 Bartók Lajos)
3. (rég)
vkit, vmit megáldó
A plebánus elhalványodott, áldozó kezei megmerevültek
(1860 Halmágyi Sándor)
4. (irod)
lenyugvó, lemenő 〈nap〉
az áldozó nap Aranysugárt lövelle szét
(1846 Tompa Mihály)
Az áldozó nap is, melly rózsák közűl kele, – Hunytát az égre újra rózsákban festi le
(1846 Garay János)
III. főnév
1. (rég)
Ma Áldozó van? Nem azt jósolák, Hogy Áldozókor, délben, leteszem Koronámat?
(1867 Arany János ford.Shakespeare)
A lakodalmazásnak három időszaka van. Egyik a bárányfarsang, […] Harmadik a zöld farsang (húsvéttől áldozóig)
(1888 Baksay Sándor)
2.
az oltáriszentséget magához vevő személy
prédikállottak is, és az Ur Sz.szent teſtét fel-adák az áldozóknak
(1782 Molnár János)
áldozónak Nyújt ajkára az áldozópap Hűvös ostyát
(1928 Tóth Árpád)
A ministránsok […] „kísérik fel” az oltárhoz az áldozókat
(1963 Pilinszky János)
3.
(csak szókapcsolatban)
áldozóban van
〈égitest, kül. nap〉 nyugszik
áldozóban van a’ Nap
(1815 Pálóczi Horváth Ádám)
Nemsokára vissza is kell hogy forduljunk – a nap áldozóban van már
(1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.Gerstäcker)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. áldozik; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások