alél tn ige 1a1 (vál)

1. ’ájulás- v. alvásszerű állapotba kerül, ill. ilyen állapotban van’ ❖ Szörnyű Környék! hová a’ Lélek Ha ólom-szárnyakon repűl, Réműlve jár, alél, elhűl (1802 Csokonai Vitéz Mihály 7069046, 15) | Az elfáradt Vándor Alélva szunnyad el (1832 Ónody Péter 8359010, 50) | Saharai puszta, roppant homok-tenger, Sivatagán alél a sok vándor-ember (1858 Fáy András¹ C1706, 13) | a szöcske a hőben sülve alél (1964 Nemes Nagy Ágnes ford.–Browning 9479102, 207) | úgy tettem, mint aki nem ébredt föl, mintha ájultan alélnék egy férfi karjaiban (1989 Esterházy Péter 2024006, 23).

1a. (szinte) ájultan esik, rogy vhova’ ❖ kis Asszony az Istenért! Csak ide, ide a’ szófára aléljon (1824 Maróthy Mátyás–Nátly József C3312, 4) | Kücsük lágyan felém alélt. Én pedig – gyorsan és szilajul – csókolni kezdtem a száját (1933 Kosztolányi Dezső 9359181, 110).

2. (átv is)(el)gyengül, (el)bágyad, erejét veszti’ ❖ S alélva összeroskad mint szárán tört virág (1846 Garay János 8154024, 369) | Hisz nép s király együtt alél meg éled (1865 Greguss Gyula ford.–Camões 8164004, 135) | De ez alélt is már, s az álmok sorvadásával sorvadozott a romantikus fájdalom is (1934 Babits Mihály 9014136, 210) | Lázíts hát, serkents, ha alélnék, verj fel (1956 Lakatos István 2051037, 16).

2a. ’〈növény〉(ki)szárad, (el)hervad’ ❖ Kikelet jő, Erdő mező Zöld lesz megint, Mi alél, Ujra él (1886 Hasznos Mulattató 8630002, 33).

Ö: el~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. alél; ÉKsz.; ÚMTsz.

alél tárgyatlan ige 1a1 (vál)
1.
ájulás- v. alvásszerű állapotba kerül, ill. ilyen állapotban van
Szörnyű Környék! hová a’ Lélek Ha ólom-szárnyakon repűl, Réműlve jár, alél, elhűl
(1802 Csokonai Vitéz Mihály)
Az elfáradt Vándor Alélva szunnyad el
(1832 Ónody Péter)
Saharai puszta, roppant homok-tenger, Sivatagán alél a sok vándor-ember
(1858 Fáy András¹)
a szöcske a hőben sülve alél
(1964 Nemes Nagy Ágnes ford.Browning)
úgy tettem, mint aki nem ébredt föl, mintha ájultan alélnék egy férfi karjaiban
(1989 Esterházy Péter)
1a.
(szinte) ájultan esik, rogy vhova
kis Asszony az Istenért! Csak ide, ide a’ szófára aléljon
(1824 Maróthy Mátyás–Nátly József)
Kücsük lágyan felém alélt. Én pedig – gyorsan és szilajul – csókolni kezdtem a száját
(1933 Kosztolányi Dezső)
2. (átv is)
(el)gyengül, (el)bágyad, erejét veszti
S alélva összeroskad mint szárán tört virág
(1846 Garay János)
Hisz nép s király együtt alél meg éled
(1865 Greguss Gyula ford.Camões)
De ez alélt is már, s az álmok sorvadásával sorvadozott a romantikus fájdalom is
(1934 Babits Mihály)
Lázíts hát, serkents, ha alélnék, verj fel
(1956 Lakatos István)
2a.
〈növény〉 (ki)szárad, (el)hervad
Kikelet jő, Erdő mező Zöld lesz megint, Mi alél, Ujra él
(1886 Hasznos Mulattató)
Ö: elalél
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. alél; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások