disszertál ige 1a

1. tn (Tud) ’disszertációt (el)készít, ír’ ❖ még Tömb Szilárd sem mer majd valaha disszertálni „Füst Milán, a drámaíró” címen (1941 Bóka László CD10) | Eszembe jutott Ben Jonson – róla disszertáltam 1931-ben (1985 Szentkuthy Miklós 2007001, 302) | Disszertáló filológusok nyilván felfedezik majd Mándy és Fellini világának közös vonásait (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. tn (kissé rég) ’írásban értekezik, elmélkedik (vmiről)’ ❖ igen szépen lehet jog-antiquariusi modorban dissertálni, de midőn politikai reformról van szó, az ily dissertatiónak egy mákszemnyi gyakorlati nyomatéka sincs (1842 Kossuth Lajos CD32).

2a. tn (kissé rég) ’részletesen, hosszasan beszél, elmélkedik (vmiről), ill. hosszadalmas beszélgetésbe, es. vitába bonyolódik’ ❖ Dissertált eltte a’ meleg vizekrl (1787 Gvadányi József C1939, 38) | Mindegy; minden úgy van jól, ahogy van, és abszurdum az ilyenek fölött disszertálni (1896 Mikszáth Kálmán CD04) | Az utcán, a villamoson hangosan disszertálnak a politikusok, s mindenről értesülünk (1903 Ady Endre CD0801) | Ha söröztek, szomszédjainak disszertált a sörgyártás módjairól (1912 Szabó Dezső CD10).

2b. ts (rég, ritk) ’〈személyt, tárgyat, jelenséget〉 beszédében, szövegében szóba hoz, emleget’ ❖ elég gazdag nyelvünk, elég bővek ideájink, hogy az Ur Jézus álatját [= lényegét], személyét dissertáljuk (1815 Bölöni Farkas Sándor C2566, 210) | Kár pedig a „Hiradónak” a kardot disszertálni. Nemes emberek fegyvere az! s azok nem használják azt a szemétdombon való turkálásra (1879 Mikszáth Kálmán CD04).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

disszertál ige 1a
1. tárgyatlan (Tud)
disszertációt (el)készít, ír
még Tömb Szilárd sem mer majd valaha disszertálni „Füst Milán, a drámaíró” címen
(1941 Bóka László)
Eszembe jutott Ben Jonson – róla disszertáltam 1931-ben
(1985 Szentkuthy Miklós)
Disszertáló filológusok nyilván felfedezik majd Mándy és Fellini világának közös vonásait
(1995 Magyar Hírlap)
2. tárgyatlan (kissé rég)
írásban értekezik, elmélkedik (vmiről)
igen szépen lehet jog-antiquariusi modorban dissertálni, de midőn politikai reformról van szó, az ily dissertatiónak egy mákszemnyi gyakorlati nyomatéka sincs
(1842 Kossuth Lajos)
2a. tárgyatlan (kissé rég)
részletesen, hosszasan beszél, elmélkedik (vmiről), ill. hosszadalmas beszélgetésbe, es. vitába bonyolódik
Dissertált eltte a’ meleg vizekrl
(1787 Gvadányi József)
Mindegy; minden úgy van jól, ahogy van, és abszurdum az ilyenek fölött disszertálni
(1896 Mikszáth Kálmán)
Az utcán, a villamoson hangosan disszertálnak a politikusok, s mindenről értesülünk
(1903 Ady Endre)
Ha söröztek, szomszédjainak disszertált a sörgyártás módjairól
(1912 Szabó Dezső)
2b. tárgyas (rég, ritk)
〈személyt, tárgyat, jelenséget〉 beszédében, szövegében szóba hoz, emleget
elég gazdag nyelvünk, elég bővek ideájink, hogy az Ur Jézus álatját [= lényegét], személyét dissertáljuk
(1815 Bölöni Farkas Sándor)
Kár pedig a „Hiradónak” a kardot disszertálni. Nemes emberek fegyvere az! s azok nem használják azt a szemétdombon való turkálásra
(1879 Mikszáth Kálmán)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások