dívik tn ige 12a10 (vál)

1. (népszerű, közkedvelt volta miatt) általános használatban van v. (uralkodóvá válva) tömegesen megjelenik vmi; divatozik’ ❖ még dívik pyrrhi tánczotok, De hol a pyrrhi harczirend? (1848 Arany János ford.–Byron C0646, 45) | Ha a divó eszméknek nem hizelgünk, koplalás a sorsunk (1883 Rózsaági Antal C3644, 217) | A század közepén divott francia regényekben szorítják össze ajkukat tompa kétségbeeséssel a megcsalt férjek (1913 Krúdy Gyula C2834, 193) | Sopronban és nyilván a környéken is valaha dívott a fejkosár (1968 Ízes Mihály CD52) | a bor, amit az új vesszők adtak, már nem volt a régi, helyette inkább a pálinkafőzés dívott (2000 Horváth M. Ferenc CD36).

1a. ’az aktuális ízlés- és stílusirányzatot tükrözve sok ember öltözékén, tárgyain stb. megtalálható, divatban van vmi; divatozik’ ❖ De hát az már micsoda gondolat volt a professzoroktól, hogy még a diákokkal is levetették a dolmányt, s aztán találtak ki a számukra egy soha nem dívott idegen viseletet (1872 Jókai Mór CD18) | A kurucos hajviselet dívott a múlt század derekán, mikor még nem felejtették el nagyon Rákóczi Ferencet (1903 Krúdy Gyula CD54) | a nagy nyári melegben igencsak dívott a lenge, leheletfinom muszlin (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. ’létezik, fennáll, ill. érvényben van’ ❖ az országban dívó törvények alól kivételt ne képezzenek (1872 Századok CD57) | A legrégibb nálunk dívó földmérték az ekealja (1906 Acsády Ignác 8004001, 21) | Sehol nyugaton nem dívik a lovasrendőrség intézménye (1915 Földi Mihály CD10) | A falusiak érintkezésében oly merev és bonyolult etikett dívik, akár fejedelmi udvarokban (1936 Illyés Gyula 9274057, 130) | Nyugat-Európában, Angliától Spanyolországig az elsőszülöttségi rendszer dívott (1994 Engel Pál CD17).

2a. (rég) ’kedvező körülmények között létezik, érvényesül, virul’ ❖ Gyzni. Vincere, Praevelere, Triumphare. – [hajdan] Dijazni, Dijni, Divni (1808 Sándor István C1535, 121) | [A püspökség máig] fényesen dívik (1852 Garay János C1814, 196) | az előkelt állati faj dívjék (1870 Fábián Gábor ford.–Lucretius C1657, 34).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. divat; ÉKsz.

dívik tárgyatlan ige 12a10 (vál)
1.
(népszerű, közkedvelt volta miatt) általános használatban van v. (uralkodóvá válva) tömegesen megjelenik vmi; divatozik
még dívik pyrrhi tánczotok, De hol a pyrrhi harczirend?
(1848 Arany János ford.Byron)
Ha a divó eszméknek nem hizelgünk, koplalás a sorsunk
(1883 Rózsaági Antal)
A század közepén divott francia regényekben szorítják össze ajkukat tompa kétségbeeséssel a megcsalt férjek
(1913 Krúdy Gyula)
Sopronban és nyilván a környéken is valaha dívott a fejkosár
(1968 Ízes Mihály)
a bor, amit az új vesszők adtak, már nem volt a régi, helyette inkább a pálinkafőzés dívott
(2000 Horváth M. Ferenc)
1a.
az aktuális ízlés- és stílusirányzatot tükrözve sok ember öltözékén, tárgyain stb. megtalálható, divatban van vmi; divatozik
De hát az már micsoda gondolat volt a professzoroktól, hogy még a diákokkal is levetették a dolmányt, s aztán találtak ki a számukra egy soha nem dívott idegen viseletet
(1872 Jókai Mór)
A kurucos hajviselet dívott a múlt század derekán, mikor még nem felejtették el nagyon Rákóczi Ferencet
(1903 Krúdy Gyula)
a nagy nyári melegben igencsak dívott a lenge, leheletfinom muszlin
(1998 Magyar Hírlap)
2.
létezik, fennáll, ill. érvényben van
az országban dívó törvények alól kivételt ne képezzenek
(1872 Századok)
A legrégibb nálunk dívó földmérték az ekealja
(1906 Acsády Ignác)
Sehol nyugaton nem dívik a lovasrendőrség intézménye
(1915 Földi Mihály)
A falusiak érintkezésében oly merev és bonyolult etikett dívik, akár fejedelmi udvarokban
(1936 Illyés Gyula)
Nyugat-Európában, Angliától Spanyolországig az elsőszülöttségi rendszer dívott
(1994 Engel Pál)
2a. (rég)
kedvező körülmények között létezik, érvényesül, virul
Gyzni. Vincere, Praevelere, Triumphare. – [hajdan] Dijazni, Dijni, Divni
(1808 Sándor István)
[A püspökség máig] fényesen dívik
(1852 Garay János)
az előkelt állati faj dívjék
(1870 Fábián Gábor ford.Lucretius)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. divat; ÉKsz.

Beállítások