dobálódzik tn ige 15a7dobálózik

1. ’〈több személy〉 egymást kölcsönösen dobálja vmivel’ ❖ piros arcú gyerekek hóval dobálóztak (1909 Babits Mihály CD10) | [a lányok a hálótermükben] éjfélig viháncolnak, táncolnak, lármáznak. […] A párnáikkal úgy dobálóznak, mint a bakák a kaszárnyában (1917 Krúdy Gyula CD54) | Dobálóztunk a kitaposott fürtökkel, s vörösek lettünk tőlük (1929 Pap Károly CD10) | Pajkosan játszadozunk a kádban, spricceljük a vizet, dobálózunk a szivaccsal (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. (irod) ’vmely külső erő hatására ide-oda, föl-le hányódik, lökődik, taszítódik vki, vmi; dobálódik’ ❖ így ismerhettünk meg minden oldaláról egy embert, aki itt él közöttünk remény és reménytelenség között dobálódzva (1929 Illyés Gyula CD10) | A víz egyre nagyobb hullámokat vert, a csónak dobálózott, mint valami könnyű papírsajka (1935 Kassák Lajos CD10) | Így feküdtem ottan [ti. a hajó fedélzetén], szinte négy óra hosszat, miután annyit dobálóztam ide-oda (1978 Jékely Zoltán ford.–Széchenyi CD1502).

2a. (tárgyragos határozóval is) ’〈élőlény (teste, végtagja)(rendezetlen v. céltalan mozdulatokkal) egymás után többször lendül (vhova)’ ❖ [a beteg] ágyában folyton ide-oda dobálódzik (1897 PallasLex. CD02) | A madár halálos félelemben, még egyet-egyet dobálódzva a kezében feküdt (1928 Kürti Pál CD10) | A forradalmi álmok csillogva lázongtak kormos fejében, […] a fűtő teste dobálódzott tőlük, a régi ágy nyikorgott alatta (1931 Gelléri Andor Endre 9179008, 131) | a végtagok dobálódzva (1979 Esterházy Péter 9129002, 324).

3. ’〈tárgyakkal〉 vkit v. vmit célnak tekintve többször dobást hajt végre’ ❖ valaki seres kannával dobálózik (1843 Gondol Dániel ford.–Dickens C1888, 131) | nem termőföld az többé… legföljebb dobálózni lehet a rögeivel (1879 Mikszáth Kálmán CD04) | [a kentaurok] óriás köveket hengergetve, kitépett fenyőszálakkal dobálózva viaskodnak ellenfeleikkel (1895 PallasLex. CD02) | Ha a kanászok a csöndes erdőrengeteg mélyén összetalálkoznak, szívesen szórakoznak azzal is, hogy baltával a fákba dobálóznak. A fától tíz-tizenöt lépésre állnak s a fejszét a fa törzse felé hajítják úgy, hogy a fejsze felső sarka megálljon, beleragadjon a célpontba (1911 Malonyay Dezső CD07) | Jeruzsálemben ismét kövekkel dobálóztak a palesztinok (2000 Magyar Hírlap CD09).

3a. (rég) ’〈vmely szóbeli megnyilvánulással〉 többször egymás után (felelőtlenül) támadóan lép fel’ ❖ Vannak zug firkászok, kik […] nem tudnak egyebet, mint sületlen rágalmakkal dobálózni a’ sövény mögül (1843 Pesti Hírlap CD61) | Interpellációkkal dobálódzik, provokálja, ingerli Tiszát (1880 Mikszáth Kálmán CD04) | A délutáni gyülésen szenvedélyes jelenetek voltak, melyeken a gyanusitásokkal sürün dobálództak innen is, onnan is (1894 Hazánk 8634001, 7).

4. ’〈pénzzel〉 meggondolatlanul bánik, könnyen költi, szórja’ ❖ Minden sikerül neki és dobálózik a milliókkal (1873 Athenaeum C0028, 247) | Egy ilyen nagy úr, aki csak úgy dobálózik a pénzzel (1884 Jókai Mór CD18) | Mit akarhat az öreg, hogy így dobálózik a százforintossal? (1890 Jókai Mór CD18) | Nem dobálózhattam a pénzzel, szűkös volt a keret (1998 Lakáskultúra CD39).

4a. ’〈szóval, kifejezéssel, ill. vmely ténnyel〉 azt sűrűn és felelőtlenül használva v. emlegetve visszaél’ ❖ Hazafias frázisokkal nem óhajtunk dobálózni (1900 Ady Endre CD0801) | [a kocsisok] tajtékozó dühükben Isten és a szentek nevével céltalan dobálóznak (1955 Tatay Sándor 9704001, 41) | sokan szívesen dobálóznak azzal, hányadikak vagyunk a világranglistán (1997 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; TESz. dob¹; ÉKsz.

dobálódzik tárgyatlan ige 15a7
dobálózik 14a
1.
〈több személy〉 egymást kölcsönösen dobálja vmivel
piros arcú gyerekek hóval dobálóztak
(1909 Babits Mihály)
[a lányok a hálótermükben] éjfélig viháncolnak, táncolnak, lármáznak. […] A párnáikkal úgy dobálóznak, mint a bakák a kaszárnyában
(1917 Krúdy Gyula)
Dobálóztunk a kitaposott fürtökkel, s vörösek lettünk tőlük
(1929 Pap Károly)
Pajkosan játszadozunk a kádban, spricceljük a vizet, dobálózunk a szivaccsal
(1996 Magyar Hírlap)
2. (irod)
vmely külső erő hatására ide-oda, föl-le hányódik, lökődik, taszítódik vki, vmi; dobálódik
így ismerhettünk meg minden oldaláról egy embert, aki itt él közöttünk remény és reménytelenség között dobálódzva
(1929 Illyés Gyula)
A víz egyre nagyobb hullámokat vert, a csónak dobálózott, mint valami könnyű papírsajka
(1935 Kassák Lajos)
Így feküdtem ottan [ti. a hajó fedélzetén], szinte négy óra hosszat, miután annyit dobálóztam ide-oda
(1978 Jékely Zoltán ford.Széchenyi)
2a. (tárgyragos határozóval is)
〈élőlény (teste, végtagja) (rendezetlen v. céltalan mozdulatokkal) egymás után többször lendül (vhova)
[a beteg] ágyában folyton ide-oda dobálódzik
(1897 PallasLex.)
A madár halálos félelemben, még egyet-egyet dobálódzva a kezében feküdt
(1928 Kürti Pál)
A forradalmi álmok csillogva lázongtak kormos fejében, […] a fűtő teste dobálódzott tőlük, a régi ágy nyikorgott alatta
(1931 Gelléri Andor Endre)
a végtagok dobálódzva
(1979 Esterházy Péter)
3.
〈tárgyakkal〉 vkit v. vmit célnak tekintve többször dobást hajt végre
valaki seres kannával dobálózik
(1843 Gondol Dániel ford.Dickens)
nem termőföld az többé… legföljebb dobálózni lehet a rögeivel
(1879 Mikszáth Kálmán)
[a kentaurok] óriás köveket hengergetve, kitépett fenyőszálakkal dobálózva viaskodnak ellenfeleikkel
(1895 PallasLex.)
Ha a kanászok a csöndes erdőrengeteg mélyén összetalálkoznak, szívesen szórakoznak azzal is, hogy baltával a fákba dobálóznak. A fától tíz-tizenöt lépésre állnak s a fejszét a fa törzse felé hajítják úgy, hogy a fejsze felső sarka megálljon, beleragadjon a célpontba
(1911 Malonyay Dezső)
Jeruzsálemben ismét kövekkel dobálóztak a palesztinok
(2000 Magyar Hírlap)
3a. (rég)
〈vmely szóbeli megnyilvánulással〉 többször egymás után (felelőtlenül) támadóan lép fel
Vannak zug firkászok, kik […] nem tudnak egyebet, mint sületlen rágalmakkal dobálózni a’ sövény mögül
(1843 Pesti Hírlap)
Interpellációkkal dobálódzik, provokálja, ingerli Tiszát
(1880 Mikszáth Kálmán)
A délutáni gyülésen szenvedélyes jelenetek voltak, melyeken a gyanusitásokkal sürün dobálództak innen is, onnan is
(1894 Hazánk)
4.
〈pénzzel〉 meggondolatlanul bánik, könnyen költi, szórja
Minden sikerül neki és dobálózik a milliókkal
(1873 Athenaeum)
Egy ilyen nagy úr, aki csak úgy dobálózik a pénzzel
(1884 Jókai Mór)
Mit akarhat az öreg, hogy így dobálózik a százforintossal?
(1890 Jókai Mór)
Nem dobálózhattam a pénzzel, szűkös volt a keret
(1998 Lakáskultúra)
4a.
〈szóval, kifejezéssel, ill. vmely ténnyel〉 azt sűrűn és felelőtlenül használva v. emlegetve visszaél
Hazafias frázisokkal nem óhajtunk dobálózni
(1900 Ady Endre)
[a kocsisok] tajtékozó dühükben Isten és a szentek nevével céltalan dobálóznak
(1955 Tatay Sándor)
sokan szívesen dobálóznak azzal, hányadikak vagyunk a világranglistán
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz. dob¹; ÉKsz.

Beállítások